Kevesen tudják, hogy a bolygómozgás alaptörvényeit megfogalmazó nagy német csillagász, Johannes Kepler hitt a földönkívüliek létezésében. Mélységes meggyőződéssel hitte azt is, hogy a Hold és a Jupiter lakott.
Elmélete szerint Isten részéről fölösleges anyagpazarlás volna lakatlan világokat teremteni, sőt még holddal is felékesíteni azokat.
Abban is bízott, hogy a világegyetemben mindenütt ugyanazon törvények érvényesek, tehát ha a Földön léteznek emberek, akkor más bolygókon is lehetnek értelmes lények.
Úgy vélekedett, hogy a Jupiter is ilyen bolygó lehet. Kepler asztrológus is volt, ebből eredően ilyen természetű érvet is felhozott saját elmélete védelmében.
„A következtetés teljesen nyilvánvaló. Mindegyik bolygót a saját holdjai szolgálják. A Hold a mi számunkra teremtetett és nem más bolygók számára. (Itt Kepler ellentmondásba keveredik önmagával. Ha a Holdat csak az emberek számára teremtette Isten, akkor a Holdlakók nem létez-hetnek.) Ugyanígy a Jupiter négy parányi holdja nem a mi gyönyörködtetésünk céljából létezik, hanem azok bárminő csekély elmozdulásukkal a Jupiterlakók életére vannak befolyással; azaz asztrológiai szempontból hatnak rájuk.”
– írja a neves csillagász Álom című művében. (A cikkben szereplő valamennyi idézet Keplernek ebből a művéből való.)
Kepler kedvenc vesszőparipája azonban égi kísérőnk, a Hold lakosai voltak. Létezésükben már csak azért is bizonyos volt, mert mestere, Maestlín hasonló nézeteket vallott. Kepler tanára ugyanis egy 1605-ös holdfogyatkozás alkalmával hatalmas, felhőhöz hasonlatos fekete foltot figyelt meg a Holdon, amely szerinte Föld bolygónak a Holdról megfigyelhető különböző fázisai természetesen a Holdlakókat ejtik ámulatba.
Mestere tanai nyomán Kepler bizonyos volt benne, hogy ha a Holdon esik az eső, akkor annak légköre van. Az atmoszféra pedig megóvja az ottani lényeket a kéthetes nappal forróságától, a néha mutatkozó esőfelhők pedig nedvességet biztosítanak a számukra.
Most pedig lássuk, Kepler elképzelései szerint milyenek azok a sokat emlegetett Holdlakók. A neves csillagász fejlett és primitív életformákat egyaránt feltételezett égi kísérőnkön.
Ami a Hold fejlettebb lakóit illeti, külsőleg nem nagyon különböznek tőlünk. Olyannyira nem, hogy Kepler „holdi embereknek” nevezi őket.
„Minthogy a Holdon minden sokkal nagyobb (így a hegyek is), szinte bizonyosra veszem, hogy az ottani emberek valóságos óriások hozzánk képest. Tekintettel erre, a Holdon gigantikus, a piramisoknál is nagyobb alkotásokat hozhattak létre. A holdi emberek teste szivacsos, bőrük pikkelyes, ami jól megvédi őket a forróságtól. Ám ennek ellenére, ha nem menekülnek időben a Hold talaja alá épített városaikba, menthetetlenül elpusztulnak a forróságtól. Ugyanis bőrük külső rétege megkeményedik és megég, aztán alkonyatkor lehullik. Ez a folyamat hasonlít a vedléshez. De bőrük nem nő vissza. Ezért akik kint feledkeztek, azokat okvetlenül megöli a forróság. Az ilyen szerencsétlenek aztán társaik táplálékául szolgálnak.”
Kepler szerint a holdi emberek állatokat is tenyésztenek. (Nagy kár, hogy ezek ismertetésére nem tér ki. Lehet, hogy ugyanolyanoknak képzelte azokat, minta földieket?) A holdbéli növényekre még kevesebb szót veszteget. Csak annyit tart érdemesnek megjegyezni róluk, hogy kérgük ugyanolyan pikkelyes, mint az emberek bőre. (De olvassuk tovább Kepler ismertetését a Hold lakóiról!)
„A holdi emberek csordákban vándorolva legeltetik nyájaikat. Mezőik és legelőik nincsenek túl nagy távolságra a lakásaiktól, hogy ne kelljen messzire menniük, miközben a Nap heve elől menekülnek. Korábban említettük, hogy a Holdlakók óriási termetűek. Fejlődésük sebessége és az életük hossza is más, mint a miénk. Ez leginkább asztrológiai megfontolások alapján látható be. A Földön az állócsillagok nagyon lassú mozgása, az egyes bolygók rövid keringési ideje és bolygónk napi forgása, úgy tűnik, kapcsolatban van az emberi élet hosszával. A Hold számára az állócsillagok gyorsabban mozognak a Szaturnusznál, és mivel napjuk tizenötször hosszabb, mint a miénk, úgy gondoltam, hogy a holdi embereket hozzánk viszonyítva rövidebb életűeknek, de gyorsabb növekedésűeknek írhatnám le.”
Kepler nagyon érdekes módon képzeli el a Holdlakók közlekedését. Szerinte vannak köztük olyanok, akik hosszú lábaikon a mi leggyorsabb lovainknál is sebesebben szaladnak, míg mások repülni képesek. Valamennyien tudnak úszni, amit a Hold talaja alatt rejtőző barlangok tavában rendszeresen gyakorolnak is.
„A holdi embereknek egyetlen ellenségük van, a különböző mérges kígyók fajzata. Ezek közül némelyek a barlangok szájában fekve élvezik a forróságot, míg mások fenyőtoboz-szerűen összegömbölyödnek, és csak este élénkülnek meg.”
Kepler őszintén bízott benne, hogy hamarosan eljutunk a Holdlakókhoz.
„Amint valaki bemutatja a repülés művészetét, emberi fajunk telepesei nem fognak hiányozni a Holdról. Ki gondolta volna egykor, hogy a széles óceánt nyugodtabban lehet átszelni, mint a keskeny Adriát, a Balti-tengert, vagy a Csatornát. (Kepler itt a La-Manche-ra gondol.) Ha legyőzzük a levegőt olyan hajókkal, amelyek repülnek, bárhová eljuthatunk. Mivel a Holdon az élet sokkal mostohább, mint nálunk, fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, hogy a holdi emberek elfoglalják tőlünk a Földet, és mi kényszerülünk a Holdra települni. (!) Bízom benne, hogy ebben az esetben művem hasznos útikönyv lesz a Holdon a kivándorlóknak és a zarándok-atyáknak.”
Kepler modern gondolatai sokakat megdöbbentett. Nemcsak a repülést, sőt ha belegondolunk: az űrrepülést jósolja meg, de az ember Holdra településének gondolata is foglalkoztatja őt. A „holdi emberek inváziójával” pedig mintha modern fantasztikus regények, vagy Orson Welles hírhedt rádiójátéka, a Világok háborúja köszönne vissza.
Ezek a tények azért is meglepőek, mert könnyen az inkvizíció börtönében találta magát az, aki ennyire merész gondolatokkal foglalkozott. (Nem véletlenül ragaszkodott ahhoz, hogy Álom című műve csak a halála után jelenjen meg.) A jeles csillagász helyzetét az is súlyosbította, hogy édesanyja boszorkányság vádjával éppen börtönben ült. Mindez csak növelheti iránta érzett tiszteletünket. Kepler könyve századokon átívelő érték, amely méltán tarthat számot az UFO-kutatók érdeklődésére.
