Talán már a cím is furcsának hat, hiszen mit érthetünk az alatt, hogy katonai eltérítések?
Az UFO-kutatás és az UFO-irodalom az eltérítést úgy határozza meg, mint a földönkívüliek által elkövetett emberrablást, amelynek célja az embereken végzett orvosi és pszichológiai vizsgálatok lefolytatása. Akkor mit jelent a cím?
Nos azt, hogy nemcsak az idegenek végeznek eltérítéseket, hanem bizonyos katonai-félkatonai szervezetek is. Az ufológia eme keveset publikált aspektusáról szól az alábbi cikk.
Az UFO-kutatók, habár munkájuk során — igaz, nagy ritkán — találkoznak a katonai eltérítésekkel, általában nem fordítanak különösebb figyelmet ezekre az esetekre.
Érdekes módon maguk az eltérítettek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ilyen találkozásoknak. Ennek az lehet az oka, hogy őket sokkal jobban megrémiszti annak lehetősége, hogy a tulajdon kormányuk valamiféle illegális kísérletet végez rajtuk, illetve beültetéseket helyez el a testükben.
A katonai eltérítések az Egyesült Államokban, a nyolcvanas évek elején kezdődtek, ami nem véletlen, hiszen ebben az időszakban vált lehetségessé, hogy „hivatalos” fekete tervek is fussanak, sőt anyagi támogatásban is részesüljenek.
Ez azt jelentette, hogy az eddig máshonnan elvont pénzek helyett az állami költségvetésből finanszírozhatták a titkos kísérleteket. Ezek között a fekete programok között szerepeltek olyan projektek, mint a tudatmanipuláció, a genetikai kutatások, a szuperkatonák kiképzése, a gyógyszertesztek, de a Reagan-féle csillagháború, vagy az új lopakodók kifejlesztése is.
Az eltérítettek elmondása szerint egy tipikus katonai eltérítés azzal kezdődik, hogy jelöletlen, fekete helikopterek jelennek meg az illető háza körül, vagy ha ez nem lehetséges (mert az áldozat sűrűn lakott területen él), akkor furgonok, buszok. Az eltérített ezután gyakran szédülni kezd, elveszti tájékozódási képességét, akár olyan állapotba is kerülhet, mint aki kábítószer hatása alatt áll.
A későbbi rekonstrukciók során azonban az derült ki, hogy ez a megváltozott tudatállapot sokkal inkább erős elektromágneses sugárzás vagy alacsony hangfrekvenciák következménye és nem gyógyszereké. Ezt követően emberek jelennek meg, akik esetleg további kábító injekciót adnak be nekik, majd az előbb említett járművek valamelyikével egy támaszpontra szállítják őket.
Ezek a bázisok általában a föld alatt vannak, legalábbis az eltérítetteknek ez az érzése. Az épületek, termek felszereltsége hagyományos, nincs bennük semmi földönkívüli. Liftek, folyosók, orvosi- és tárgyalótermek találhatóak bennük.
Az orvosok fehér köpenyes emberek, akik erősen leszíjazzák a pácienst, és orvosi-nőgyógyászati vizsgálatokat végeznek rajtuk. Az orvosok elsősorban idegen beavatkozások nyomait, implantátumokat vagy hibrid embriókat keresnek, illetve maguk végeznek beültetéseket.
Az ilyen katonai eltérítések ugyanis gyakorta közvetlenül az után történnek, hogy az illetőt eltérítik a földönkívüliek. Gyakori eset, hogy az idegeneket és a katonákat, a földi orvosokat együtt látják az áldozatok. Ezekre általában spontán emlékeznek vissza, rövid képfelvillanások keretében, ám a hipnózis során csak a földi eltérítők jelennek meg.
Ez részint eredhet abból, hogy az áldozat mindkét típusú eltérítésen átesett, és összemosódnak az emlékei, másrészt lehet a tudatmanipulációs beavatkozás következménye. A katonai eltérítések során egyébként előszeretettel alkalmazzák a megtévesztést; előfordult, hogy az eltérítettet földönkívüli álarcot viselő emberek vizsgálták meg, illetve azt sugallták neki, hogy egy UFO fedélzetén van.
A földi orvosok használják még az agyblokkolás technikáját is, amikor egy kicsiny elektródával és elektromos árammal megbénítják az agy érzékelő-központjainak működését. Bármit is lát, hall, szagol, érint az áldozat, később semmire sem fog emlékezni, mert az agya nem fogta fel, nem dolgozta fel az ingereket.
Ilyen földi eltérítésről nagyon sok áldozat számol be — az idő előrehaladtával egyre több. Szinte minden olyan eltérített, aki sorozatos eltérítéseken ment keresztül, megtapasztalta már a katonai eltérítés valamelyik változatát.
Érdekes megemlíteni, hogy sem katonai eltérítésről, sem jelöletlen helikopterek felbukkanásáról nem érkezett még híradás az Egyesült Államok és Kanada területén kívülről. Az európai, ázsiai, afrikai, ausztrál és dél-amerikai kutatók nem találkoztak még ilyen esetekkel, ami nyilvánvalóan nem véletlen.
Amikor a katonai eltérítések elméletét vizsgáljuk, két fontos kérdésre kell válaszolnunk. Az első, hogy vajon az amerikai kormánynak rendelkezésére állnak-e a szükséges technológiák és eszközök egy eltérítés kivitelezéséhez, másrészt pedig, hogy vajon mi célból végzik mindezt?
1978-ban egy vadász rálőtt azokra a lényekre, amelyek egy korong alakú szerkezetből jöttek elő. Az egyik teremtmény találatot kapott a lábán, és fájdalmában átkozódva leesett a járműről.
A vadász meglepve hallotta, hogy az illető tökéletes angolsággal szitkozódik, és azt kérdezi tőle, miért lőtt rá. Később a vadászt felkeresték a kormány emberei és figyelmeztették, hogy hallgasson az esetről.
1989-ben egy férfiből kioperáltak egy implantátumot, amely kísérteties hasonlóságot mutatott azzal a szerkezettel, amelyet még az ötvenes évek végén fejlesztett ki Dr. Jose Delgado. A Delgado-féle beültetés tulajdonképpen egy kicsiny elektróda, amely képes rádióhullámok vételére és küldésére.
Segítségével például közvetlenül hangot sugározhatunk valaki fejébe, vagy mi magunk lehallgathatjuk, amit ő hall.
A fenti két példából látható, hogy az USA kormánya birtokolja a szükséges felszereléseket, a megtévesztő alakú járműveket, a beültetéseket és természetesen az orvosi laboratóriumokat, azok minden berendezésével együtt.
Lehetséges-e egy embert irányítani és befolyásolni egy implantátumon keresztül, és milyen mértékben?
Állatokon már évek óta sikerrel alkalmazzák azokat a rizsszem nagyságú beültetéseket, amelyek rádióhullámokkal megkereshetőek és a beléjük programozott kódszám leolvasható. Elsősorban szarvasmarháknál használják az elkóborolt állatok megtalálására és a tulajdonviszonyok tisztázására.
1989-ben Dr. Daniel Man szabadalmat kapott a fenti eszköz embereken való alkalmazására. Ezt a beültetést a fül mögé kell műtéti úton behelyezni, kicsiny akkumulátorának töltése kívülről, a bőrön át is elvégezhető.
Dr. Man szerint műholdakról vagy helikopterekről tökéletesen vehetőek az implantátum rádiójelei, ezáltal bármely személy hamar megtalálható. Érdekes, hogy Dr. Man helikoptereket említ, de nyilvánvaló, hogy a megfelelő antennákkal felszerelt furgonok és buszok is hasonló hatásfokkal használhatók.
Ennél többre is képesek azonban a beültetések. A biomonitorozás szintén régen ismert és alkalmazott technika az állattenyésztésben. Segítségével nyomon követhető az állat, vagy akár egy ember vérnyomása, izomfeszültsége, adrenalinszintje vagy légzése.
Az ilyen implantátumok az agy megfelelő részébe juttatva képesek érzelmek kiváltására, alvás előidézésére, memóriatörlésre, izombénulás létrehozására, hallucinációk okozására, illetve arra, hogy az illető képes lesz olyan hangokat hallani, amelyeket mikrohullámok útján sugároznak feléje.
Egy ilyen komplex beültetést helyeztek el Robert Naeslund fejében, amikor egy alkalommal megoperálták Stockholmban. Amint azt a röntgenfelvételek tisztán mutatják, Naeslund koponyájában, az agyához erősítve, egy kicsiny, gomba alakú fémtárgy van. A férfi szerint az orrnyílásán keresztül juttatták be az implantátumot, ami nem elképzelhetetlen, hiszen rengeteg eltérített számolt be hasonló módszerről.
A katonai eltérítések céljai többfélék lehetnek:
1. az eltérítenek fizikai és pszichológiai vizsgálata, megfigyelése hosszú távon
2. a különböző típusú emberek reakcióinak vizsgálata
3. egy új faj létrehozása
4. szuperkatonák kiképzése
5. gyógyszer- és vakcinatesztek
6. viselkedésszabályozás, tudatmanipuláció
7. genetikai vizsgálatok
8. paranormális kutatások
Természetesen a lista nem teljes, és nyilvánvaló, hogy nem csak egyetlen célja van az eltérítéseknek. A fent említett kutatások mindegyike szerepel az amerikai kormány, hadsereg vagy titkosszolgálatok érdeklődési körében, és vannak olyan nyilvános projektek, amelyek ilyen irányban kísérleteznek. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek a területek magukba foglalnak olyan kutatási irányokat is, amelyek a nagyközönség kizárásával folynak.
Ezeket általában nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva titkolják el, de nem kizárt, hogy a közfelháborodást szeretnék elkerülni. Mert mi történne, ha kiderülne, hogy a kormány saját állampolgárait erőszakkal elrabolja, orvosi vizsgálatoknak veti alá, tudatmanipulációs kísérleteket végez rajtuk, és távvezérlésre alkalmas implantátumokat helyez el a testükben?
A földönkívüli emberrablások azonban, ha lehet így mondani, kapóra jöttek ezeknek a szervezeteknek, mert bennük megtalálták a tökéletes álcázást. Még ha az eltérített vissza is emlékszik a katonai eltérítésre, az könnyen magyarázható azzal, hogy maguk az idegenek alkalmaznak hamis emlékképeket és félrevezetést.
És valóban, a katonai eltérítéseket általában az összeesküvés-elméletek között tartják számon — nem az UFO-kutatásban. A katonai eltérítésekről tehát elmondhatjuk, hogy a nyolcvanas évek elején kezdődtek el szűk körben, ám azóta erősödő tendenciát mutatnak, viszont gyakorlatilag az Egyesült Államokra korlátozódnak. Az ilyen eltérítések célja általában a földönkívüliek által is elrabolt egyének ismételt eltérítése és vizsgálata, illetve beültetések elhelyezése a testükben.
Akárki is álljon ezek mögött az elrablások mögött, annyi biztos, hogy fejlett tudatmanipulációs technikákat alkalmaz az emlékek elfedésére és összezavarására. Az UFO-kutatóknak pedig oda kell figyelni ezekre az esetekre; egyrészt azért, hogy szét tudják választani őket a földönkívüliek tevékenységétől, másrészt pedig azért, hogy jobban megértsék a háttérben folyó kozmikus játékot.
