Az ősi szanszkrit nyelvben a déva kifejezés „tündöklő”-t jelent. A dévák vagy adhibauták a természeti lények magasabb megjelenési formáit képviselik, hasonlatosak az angyalokhoz, az opálos lényekhez, akik a természet világának őrzői és irányítói.
Az emberrel közvetítéssel, lelki párbeszéddel (pszichikus kommunikáció) , illetve közvetlenül a gyógynövények, virágok és a fák gyógyító és regeneráló hatása révén léphetnek kapcsolatba.
A dévákról jelenleg is fennálló szemlélet a hinduizmusból és a buddhizmusból ered. Ezek az entitások sokkal elvontabbak és ezért nehezebben is jellemezhetőek, mint Dana régi Isteneinek ragyogó lényei (a kelta istenek és istennők), akiknek tündéri udvartartása a legnemesebbekkel vetekedett Európában.
Madame Blavatsky, a Teozófiai Társaság megalapítója ismertette meg a nyugati kultúrkörrel a dévák, mint angyali lények fogalmát.
Hitt abban, hogy amikor az emberiség spirituális fejlettsége kellően magas fokot ér el, akkor a dévák további fejlődésük elősegítése érdekében, párbeszédet kezdeményeznek a halandókkal.
A dévák és a magasabb szintű bölcsesség
Mivel a dévák beszéde most már egyre kézzelfoghatóbb, lehetséges, hogy az ember már megérett ennek a magasabb szintű bölcsességnek a befogadására, de az is lehet, hogy a bolygó riasztó állapota hozta létre azt az igényt, hogy a természet magasabb szinten álló lényei közbelépjenek.
A dévák voltaképpen a természet részét képezik, és arról közvetítenek üzeneteket, hogy szükség van a békére, a harmóniára, és a természet minden élőlényéről gondoskodnunk kell.
A bennszülött észak-amerikai indiánok hagyományaiban a nagyra értékelt lények a Hódok Királyaként, vagy a Sasok Uraként jelentek meg.
Ezek a lények képesek voltak különleges erőt, vagy bölcsességet nyújtani azok számára, akik beavatás, vagy személyre szóló spirituális Látomás Keresés végett, egyedül tartózkodtak az erdőben, vagy egy hegyen.
A bennszülött amerikaiak a felnőtt létbe való beavatási rítusuk részeként, vagy más spirituálisan jelentős időszak során vállalkoztak a Látomás Keresésre. Ezek a szertartások a vadonban töltött idő során böjtölést és meditációt foglaltak magukba, amíg a sugallat – általában látomások formájában – megérkezett.
Ezt a módszert, kevésbé szélsőséges körülmények között azok az emberek is felhasználják, akik a természeti világgal és saját belső énjükkel kívánják ismét helyreállítani a kapcsolatot.
A dévák üzenetei
A dévákról azt tartják, hogy tisztában vannak az ember gondolataival és képesek üzeneteket közvetíteni azoknak, akik kellően érzékenyek arra, hogy ezeket fogadják.
Ehhez a folyamathoz a tisztánhallás képességét (belső hallás és telepatikus eszközöket használnak, legfőképpen természet közeli helyeken végzett meditáció során.
A közvetítés az egyik módja a bölcsességet rejtő üzenetek fogadásának. A tisztánhallást főleg egy magasabb spirituális forrással hozzák összefüggésbe, egy angyallal, spirituális vezetővel, vagy az én fejlettebb spirituális lényegiségével.
Néhány cinikusabb felfogással rendelkező ember azt állítja, hogy a városi lakosoknak megvannak a maguk angyalai, míg a vidéki népeknek a saját dévái. Valójában átfedés található a dévák és azon angyalok között, akik emberekkel társalognak.
A dévákat gyakran jellemzik gyönyörű emberi alakkal, habár ők az éterikus, vagy az asztrális térben léteznek, és egy szempillantás alatt méretet és megjelenési formát tudnak változtatni, talán pontosan azért, hogy összhangban legyenek a szemlélő képi rendszerével.
A dévák ereje
A déváknak fontos szerepet tulajdonítanak az egekben, vizekben, a Földön, a csillaghalmazok felrobbanásánál, az árvizek szabályozásánál és a virágok illatának megalkotásánál.
A keleti filozófiák szerint, a fák adnak otthont azoknak a déváknak, amelyek nem vesznek fel állandó formát. Talán pontosan innen erednek a mindentudó, vagy szent fák, amelyek számos egymástól eltérő kultúrában és korszakban megtalálhatók.
Más dévák a szent védelmezők szerepét látják el az ősi romoknál és hatalmas barna árnyékokként írták le őket, alkony leszálltakor, vagy ezüst fényoszlopokként hajnalhasadtakor. A dévák telepatikusan lépnek kapcsolatba az emberekkel, de a dévákkal való társalgás önkéntelenül is megtörténhet egy gyönyörű kertben, vagy erdőben.
A dévákat a négy elem, a Tűz, Víz, Levegő és Föld egyikével is összefüggésbe hozzák és ők uralkodnak az Elementálokon is.
A wicca hagyományokban és a ceremoniális mágiában a dévákat az Őrtorony Urainak nevezik és a Rituális Kör Negyedét képviselik. Időnként az Arkangyalok veszik át ezt a szerepet: például Mihály, a Nap arkangyala a Tűzzel áll összeköttetésben, míg Gábriel a Hold arkangyala, a vízzel.