Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Hol vagy most? – Interjú Eckhart Tolléval

img

Eckhart Tolle sokak szerint a ma élő legnagyobb spirituális tanító. Gondolatai nem igazodnak valamely konkrét valláshoz vagy tradícióhoz. Tanításaiban az ősi mesterek egyszerű és tiszta hangján mondja el mély üzenetét.

Németországban született, a Londoni és Cambridge-i Egyetemen tanult. Huszonkilenc évesen egy mély belső átalakulás gyökeresen megváltoztatta az életét. Következő éveit e transzformáció megértésének, egyesítésének és elmélyítésének szentelte, amely kezdetét jelezte egy intenzív belső utazásnak. Később személyes és csoportos tanácsadással és spirituális tanítással kezdett foglalkozni.

Stephen Gawtry: Azok, akiknek nincs gyakorlata a belső tudatosság terén, vagy akiket az az állítás, hogy a „jelen pillanat az önmegvalósítás kapuja” összezavar, azok is meg tudják pillantani a valóságot?

Eckhart Tolle: Az emberek nagy többségének figyelmét jobban leköti a múlt és a jövő, mint a jelen pillanat. Figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy az élet és a jelen pillanat egymás szinonimái; minden, amid van, vagy amit megtapasztalsz, az most van.

Még a múlt és a jövő is csak akkor létezik, amikor jelen pillanatban rágondolsz, és abszolút értelemben véve nem több, mint egy gondolat a fejedben, vagyis egy mentális fogalom. Gyakorlati szempontból természetesen nem lehetünk meg múlt és jövő nélkül, de amikor ezek a gondolatformák átveszik az életünk irányítását, akkor főként elméleti valóságban élünk, és elveszítjük a kapcsolatot a jelen elsődleges valóságával.

Elveszítjük a kapcsolatot a gondolatok és mentális képek mögött megbúvó valódi énünkkel, nem érezzük, hogy igazán élünk, tetteink nélkülözik a szeretetet, az örömöt és a kreativitást. Vagyis a jelen pillanat tudatossága a spirituális felébredés kapuja.

Hogyan tudatosítsd a jelen pillanatot? Például érzékelés révén, vagyis azzal, hogy elkezdesz figyelni az érzékelésedre. Nézz körbe magad körül, anélkül hogy gondolatban megneveznéd, mit látsz. Ez már önmagában nagyszerű spirituális gyakorlat.

Csak nézz körbe, vagy hallgasd a hangokat. Most már nem a gondolataidon, az előfeltevéseiden keresztül érzékelsz. Ekkor talán megérzed valódi önmagad, mint a mögöttes jelenlétet – belső tér, tudatosság vagy mindegy, hogy hívod –, amely nélkül semmilyen érzékelés vagy tapasztalat nem lenne lehetséges. Ez bepillantás a transzcendens dimenzióba, az önmegvalósítás dimenziójába.

SG: Miért olyan nehéz a jelenben maradni és a mostot annak teljességében átölelni?

Eckhart Tolle: Bár egyre többen mennek keresztül a felébredés folyamatán, a gondolati azonosítás még mindig a tudatosság elterjedt állapota. A gondolkodás potenciálisan erőteljes eszköz, de átvette a hatalmat felettünk, és nagyobb részt rosszul működik, és negatív. Az evolúciós impulzus a gondolkodástól a nem azonosítás és a jelen tudatosítása felé visz, de a régi tudatosság vagy inkább tudatlanság gravitációs húzása még mindig nagyon erős. Évezredek óta vesz körbe minket.

SG: Van, amit megtehetünk a megvilágosodásért, vagy ez egy olyan kegy, amit adományként kapunk, olyan, mint nyerni a spirituális lottón?

Eckhart Tolle: Nézzük meg röviden, hogy mit értünk megvilágosodás alatt. Amikor folyamatosan tudod és érzékeled önmagad mint a tudatosság terét, és nem úgy, ahogyan az a tudatosságodban megjelenik – érzékelések, gondolatok, érzelmek révén –, akkor azt lehet mondani, hogy megvilágosodtál… hacsak nem úgy beszélsz vagy gondolsz magadra, mint megvilágosodottra, amely azonnal egy újabb elmealapú fogalmi azonosságot hozna létre, és véget vetne a „megvilágosodásodnak”.

Tehát szigorú értelemben véve nem világosodhatsz meg, mert akiként magadra tekintesz, az csak egy kis fodrozódás a tudatosság óceánjában – vagy hullám, ha VIP vagy –, és a fodrozódás nem világosodhat meg, amíg rá nem jön, hogy fodrozódás mivolta végső soron csak téves észlelés.

Maga az óceán az, amely a fodrozódás formáját magára öltötte. Tehát ahhoz, hogy megismerje valódi önmagát, a fodrozódásnak először tudatában kell lennie semmisségének. Amikor ez megtörténik, paradox módon nem a fodrozódás, hanem az óceán ébred fel.

A legtöbb ember számára a felébredés egy többlépcsős folyamat, amely mentális álláspontok, vélemények, nézetek, reakcióminták stb. nem azonosításánál kezdődik. Ez azt jelenti, hogy ezek a dolgok nem bírnak többé öntudattal. Ez egyszerűbbé teszi az életet, mivel a továbbiakban nem kell védekezned egy mentális kitaláció ellen.

Akkor pillanthatsz bele, hogy milyen is ez a nem azonosítás, és veheted észre önmagad mint a forma nélküli jelenlétet, amikor arra készen állsz. Gyakran ezt szenvedés vagy egy spirituális tanítás váltja ki, esetleg mindkettő. Hívhatjuk felkészültségnek vagy kegyelemnek.

A felébredésnek ez a kezdete. Ezzel együtt megjelenik a döntés, és megtanulod, hogy választhatsz a jelenlét és az elmével való azonosulás között. Így lehet a legegyszerűbben belepillantani, de természetesen nem ez a végső igazság.

Végső soron csak egyet mondhatunk: a tudatosság felébredés, és még ez sem abszolút igazság, ugyanúgy, amikor azt mondjuk, hogy felkel a nap. Ez nem abszolút igazság, mégis magában foglalja a szemlélő észlelésének korlátozottságát. Vagyis a szavak csak útmutatóul szolgálnak.

SG: Szavaid nagyon sok melegséget árasztanak, és tele vannak humorral, amely emlékeztet Alan Wattsra és a nevető Buddhára. Én személyesen nagyon üdítőnek találom a humort, megtöri az intenzitást, és megakadályozza, hogy túl komolyan vegyük önmagunkat. Számodra a humor a spiritualitás fontos része?

Eckhart Tolle: A humor és a nevetés hihetetlenül felszabadító. A tudatosság egoista állapotában alapvetően ragaszkodsz a problémagyártáshoz, és nagyon komolyan veszed önmagad. Nagyon sokan megoldandó problémának látják önmagukat.

Ők a jelen pillanatot általában akadályként élik meg, amit le kell győzni és maguk mögött hagyni. A tudatossággal megjelenik a kiterjesztettség belső érzékelése, amely lehetővé teszi, hogy ráláss az elmédre, az ún. emberi elmédre egy bizonyos fokú távolságtartással.

Eckhart Tolle

Azután megvilágosodott állapotban néha önkéntelenül is megmosolygod vagy kineveted majd az emberi vonásokat. Ez a távolság kedvez a humor spontán megnyilvánulásainak, és a hallgatóságot is rávezetheti ugyanarra az útra. Melegen ajánlom mint spirituális gyakorlatot, hogy senki ne vegye túl komolyan a gondolatait.

SG: A szív dolgai hogyan illeszkednek a rendszeredbe? A megvilágosodás ezeknek nincs jelentőségük, vagy csak a szóhasználat eltérő?

Eckhart Tolle: A szív szó utalhat két ember között érzelmi kapcsolatra, ugyanakkor az empátia értékes képességére is, a nyitott szív pedig a másik érzéseiben való osztozást jelenti, amiben benne van a jóindulat áramlása más emberi lények és minden létforma felé. Erre utal a dalai láma, amikor azt mondja, „az én vallásom a kedvesség”; ez szorosan kapcsolódik a részvét érzésének képességéhez.

Legmélyebb szinten a nyitott szív egyenlő a mindenben való jelenléttel, ahol a szétválasztottság közted és a másik között eltűnik, és felismered az egységet, a közös tudatosságot.

Ez a felismerés a szeretet. A forma nélküli lényeg megérzése a másikban, és annak felismerése, hogy ez egy a sajátoddal, az a szeretet. Mindez benne rejlik a felébredt tudatosságban és az élet spirituális dimenziójának kinyilatkoztatásában.

Felébredt állapotban még mindig közelebb érzed magad az egyik emberi lényhez, mint a másikhoz? A forma szintjén – fizikai, mentális, érzelmi – természetesen. Az, akiként a forma szintjén létezel, bizonyos formákkal jobban együtt rezeg, mint másokkal, akár hasonlóságból, akár másféleségből adódóan, legyen az fizikai, érzelmi vagy pszichológiai.

A formai szinten való kizárólagos rezgés azonban végső soron sohasem megfelelő. Egy kapcsolat elmélyítéséhez a spiritualitásnak valahol be kell lépnie. Ennek még csak teljesen tudatában sem kell lenned, ha mégis tudatosul, az természetesen azt jelenti, hogy ébredezel.

Ha képes vagy elengedni – még ha csak időnként is – az összes ítéleted és mentális előfeltevésed, és kapcsolódni tudsz a másik emberhez vagy a párodhoz a közös jelenlét érzékelésén keresztül, akkor a forma nélküli dimenzió a kapcsolatotok része lesz. Jean Paul Sartre azt mondta „a pokol a többi ember”.

SG: M. Scott Peck híres könyve, A járatlan út azzal a mondattal kezdődik, hogy „Az élet nehéz”. Valóban az?

Eckhart Tolle: Igen, az, de ahogyan ő is mondja – és valószínűleg ez a valaha volt legjobb kezdőmondat –, ha egyszer elfogadod, hogy nehéz, akkor paradox módon többé már nem is lesz az. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nincs semmi baj a problémákkal, csak a gondolkodásoddal ne legyen probléma.

Tehát azt lehet mondani, hogy az egyetlen probléma a helytelen gondolkodás, a többi csak kihívás, de nem probléma. Ez nem csak játék a szavakkal. Ha megnézzük bármelyik filmet, valaminek történnie kell az elején, amire általánosságban véve azt mondjuk „valami elromlott”.

A karakterek kihívással néznek szembe, a cselekmény érdekesebbé válik. Ha nem romlik el semmi, elalszunk, vagy kisétálunk a moziból, és visszakérjük a pénzünket. Akkor meg miért panaszkodunk, ha valami elromlik az életben? Ez egyáltalán nem rossz.Ezt hívják életnek!

Az élet teljességén belül születünk és meghalunk, állandó körforgásban létformák fakadnak és tűnnek el, az egy tudatossága számtalan álruhában bújik meg, ebben a dimenzióban a fejlődés és a felébredés a kihívásokra adott válaszokként jelenik meg. Mondjunk igent az életre a jelen pillanattal való megbarátkozás formájában, mindegy, hogy az éppen milyen. Ez az egyetlen spirituális gyakorlat, amire szükséged van.

forrás: edesvizkiado.hu /Stephen Gawtry – www.watkinsmagazine.com

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar