1976. június 23-án este São Paulo Aricanduva negyedében, Brazíliában, a 18 éves Paulo Coutinho a megszokott módon hazafelé indult az esti iskolából. Aznap éjszaka viszont olyan történésekben volt része, melyek örökre megváltoztatták az életét.
23:45 körül Paulo utolsó órája is befejeződött, majd pedig elindult hazafelé, ám a megszokottal ellentétben, a fiú még másnap reggelre sem ért haza.
Családja és ismerősei nagyon megrémültek Paulo eltűnése miatt, ami tovább fokozódott, amikor egyik diáktársa megjelent a család otthonában. A fiatalember Paulo könyveit és füzeteit hozta vissza, melyeket éjfél körül találtak szétszóródva az egyik utcán.
Miután értesítették a rendőrséget, a szomszédok összegyűltek Coutinhoék háza előtt, hogy segítsenek a keresésben.
A titokzatos visszatérés
Aznap este Paulo édesapjának, José Alvesnek erős megérzése támadt arról, hogy fia biztonságban van, és hamarosan hazatér. A férfi prognózisát hamarosan igazolta is az élet. Néhány perc múlva Alvesék arra lettek figyelmesek, hogy valaki motoszkál a házuk előtt, s mikor hirtelen kinyitották az ajtót, ott találták Paulót a lépcső előtt. A fiú alig volt magánál, rettentően didergett, mintha már órák óta ott feküdt volna. Hamarosan kórházba szállították és stabilizálták az állapotát.
Az eset egyik legrejtélyesebb részlete attól a rendőrtől származik, aki Paulót a mentőautóhoz kísérte: a férfi egy megmagyarázhatatlan bőrirritációról számolt be, ami főként a karjait érintette.
De még ennél is bizarabb volt, hogy a Paulo zsebében lévő golyóstollak magas radioaktiv sugárzást bocsátottak ki – derült ki a vizsgálatból.
Egy szomszéd a szemtanúk között
Ugyanezen az estén, nagyjából fél 8 körül, a család Virginia nevű szomszédja, illetve annak lánya egy furcsa, világító tárgyat látott lebegni a család háza felett, mielőtt az szélsebesen távozott volna.
Találkozás az ismeretlennel
Amikor Paulo felépült, egy hihetetlennek tűnő történetet osztott meg az érdekődőkkel. Elmondta, hogy június 23-án egész nap egy intenzív sípoló hangott hallott, ami az est közeledtével egyre csak erősödött.
Iskola után még hazakísérte barátnőjét, majd az utcán haladva, egy mozgó fénypontra lett figyelmes, amit elsőre repülőgépnek gondolt.
Paulón jeges borzongás futott végig, ahogy a fény egyre közeledett felé, majd néhány pillanat múlva megbénult, és képtelen volt beszélni vagy segítségért kiáltani.
A ragyogás egyre lejjebb ereszkedett, s mikor már csak pár méterre volt Paulotól, fokozatosan halványodni kezdett, s egy humanoid lény képe rajzolódott ki előtte. A látogató alacsony, kis termetű volt, testéhez képest hatalmas fejjel, nagy szemekkel, hegyes fülekkel és kissé felfelé kunkorodó orral.
„Az orra egy kicsit a disznóéra hasonlított” – emlékezett vissza Paulo.
Az idegen testhezálló kékesszürke uniformist viselt, mellkasán egy furcsa szimbólummal.
Az űrhajó belsejében
Paulo rövidesen azon kapta magát, hogy a mélynövésű teremtménnyel együtt felemelkedik, majd egy vörösen izzó tárgy felé tart.
Ahogy közeledtek az objektum felé, a ragyogásból lassan, egy szivar formájú, kb 200 méter hosszú, fémes szürke űrhajó alakja bontakozott ki.
Rövidesen egy hatalmas ajtó nyílt ki előttük, amelyen át beléptek az UFO belsejébe, s végül egy kör alakú teremben kötöttek ki, ahol három másik idegen várt rájuk.
Paulo megpróbált felállni, de a már jól ismert bénultság ismét úrrá lett rajta, s közben egy hang is megszólalt a fejében, amely közölte vele, hogy „nem esik bántódása”.
Hamarosan szétnyílt a fal, feltárva egy újabb, az előzőnél is nagyobb termet. Itt se bútorok, se látható fényforrás nem volt, ami elég szürreális hangulatot kölcsönzött a helyiségnek.
A szoba falán elhelyezett óriási „kivetítőkön” Paulo családjának, barátnőjének és iskolatársainak valós idejű tevékenységét figyelhette, ami igencsak megdöbbentette.
A lények ismét telapatikus kapcsolatba léptek vele, s közölték céljukat: szeretnék megérteni, hogyan keletkezett az élet az univerzumban.
Paulo érdeklődését időközben a szobában tartózkodó három másik lény is felkeltette, mire elmagyarázták nekik, hogy ők a földi nők itteni megfelelői. Hozzátették, hogy az ő társadalmukban nem létezik ivaros szaporodás, mivel a gyerekeket laboratóriumokban hozzák létre, meghatározott társadalmi szerepek betöltésére.
A visszaút
Paulo egyre nyugtalanabbá vált, s ragaszkodott hozzá, hogy haza mehessen. Ekkor az egyik lény, értve a szóból – azaz a gondolatból -, megérintette az egyik fali kivetítőt, melynek hatására egy vörös fényben úszó folyosó vált láthatóvá.
A helyiség falából egy ágyszerű szerkezet emelkedett ki, majd jelezték a fiúnak, hogy feküdjön fel rá. Paulo így is tett, vízszintesbe helyezte magát, s megpróbált teljesen ellazulni, eleget téve az idegenek instrukcióinak.
Az egyik lény ezután odalépett, s megérintette Paulót. Az érintés hatására teste rövidesen lila fényárban úszott, majd lassan minden elhomályosult körülötte.
Paulo következő emléke az volt, hogy a házuk előtti lépcsőn fekszik, és aggódó szülei riadtan tekintenek le rá az ajtóból.
Paulo Coutinho elrablását a legrejtélyesebb brazil UFO-esetek közé sorolják, noha az esemény valódi természetéről máig komoly vitákat folytatnak a kutatók. De ahogy a Mario Martins Ribeiro által dokumentált fizikai bizonyítékok – radioaktív sugárzás, bőrirritáció – , úgy a szemtanúk őszinte beszámolói is azt sugallják, hogy képzelődésnél vagy kitalációnál jóval többről lehet szó.
