Gondolataink erejével befolyásolhatjuk a jövőnket? Egyértelműen igen! Befolyásolhatjuk – még jobban, mint hinnénk.
A kvantumfizikusok nagyon izgalmas felfedezést tettek, s ezzel ismét rámutattak, hogy életünket csakugyan bármikor gyökerestül átalakíthatjuk, és bármit megvalósíthatunk.
Azt már tudjuk, hogy
gondolataink erejével energiát sugárzunk.
Természetesen nem csak mi tesszük ezt, hanem a többi ember is. Az azonos rezgésű energiák kölcsönösen vonzzák egymást, ebből pedig logikusan az következik, hogy nem csak mi vonzunk bizonyos személyeket és eseményeket, de minket is vonzanak – méghozzá azonos mértékben – más személyek és események. Ennek feltétele, hogy a két energia rezonáljon egymásra, vagyis egyformán rezegjen.
Mármost a kvantumfizikusok felfedezték, hogy az úgynevezett kvantumhullámok – mint például meggyőződéseink és gondolataink – nemcsak térben terjednek, hanem időben is (=időhullámok). Vagyis léteznek olyan kvantumhullámok, amelyek a múltból a jövő irányába tartanak – ezeket nevezzük normál kvantumhullámoknak.
Vannak azonban olyan hullámok is – az úgynevezett konjugált komplex hullámok – amelyek a jövőtől a múltig terjednek! Azért ez elég meglepő. Mégis így van. A jövő felé terjedő hullámokat ajánló hullámoknak, a múlt felé terjedőket pedig válaszhullámoknak nevezzük.
Ha két hullám találkozik egymással, vagyis a jövőből érkező válaszhullám találkozik az általunk sugárzott ajánló hullámmal, az egyik hullám modulálja a másikat, s a két hullám létrehozza az úgynevezett eseményvalószínűséget.
A kvantumfizika szerint egy esemény bekövetkezésének valószínűsége „egy múltból származó ajánló hullám és egy jövőből származó, az ajánló hullámnak megfelelő válaszhullám találkozásából” ered.
A könnyebb érthetőség kedvéért modellezzük ezt az egészet egy faxkészülék működésével: ha faxot küldünk, készülékünk először felveszi a kapcsolatot a hívott készülékkel, és a két gép hívójelet vált. Adatforgalomra csak akkor kerül sor, ha a készülékek megegyeztek egy közös átviteli standardban.
„Hasonlóképpen kommunikál (…) egymással a múlt és a jövő, és a megfelelő jelek találkozásakor, úgyszólván „félúton”, létrehoznak egy nagy valószínűségű konkrét eseményt, vagyis az átélt jelent. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak a múlt van hatással a jövőre, hanem a jövő is a múltra.”
Értelmünknek nem könnyű ezt elfogadnia, hiszen az időt eddig mindig a múltból a jövő felé tartó egyenesnek képzeltük. Most pedig lehetséges az ellenkezője is?
John G. Cramer feltevését ma már nemcsak hogy többszörösen megerősítik, hanem egyenesen ez az elmélet az, amely a kvantumfizika bizonyos paradoxonjait megmagyarázza. Ez tehát azt jelenti, hogy:
A jövő nem kevésbé reális, mint a múlt.
A jövő már létezik „valahol odakint”. Máskülönben nem küldhetne hullámokat a múltba – vagyis a jelenünkbe. A te jövőd is létezik már – most, ebben a pillanatban. De még sincs elrendelve, ugyanis többféleképpen is változtathatsz rajta. Pontosabban – az új tudományos felfedezések értelmében – éppen azért választhatod ki a neked megfelelő jövőt, mert már létezik.
Hogyan lehetséges ez, ha már létezik? Ha nem megmásíthatatlan?
Nos, jövőnk létezik ugyan, de számtalan változatban. Ma már a tudomány jóval előrébb jár, mint 1980-ban, John G. Cramer szenzációs felfedezésének idején. Akkoriban egyetlen valóságot, s ennek megfelelően egyetlen lehetséges jövőt feltételeztek. Azóta azonban tudjuk, hogy egyidejűleg sok párhuzamos valóság létezik. És ez a tény kívánságunk erejét illetően nagyon érdekes.
Azt feltételezik, hogy az idő nem lineáris, ahogyan érzékeljük, hanem minden egyszerre történik. A múlt tehát ugyanúgy most zajlik, ebben a pillanatban, akárcsak a jelen és a jövő.
Tudatunk természetesen csak egyetlen időt érzékel. Többet nem ismerünk. ez nem meglepő, hiszen érzékszerveink meglehetősen korlátozottak.
A fény teljes spektrumából csupán 8 százaléknyit érzékelünk. A minket e pillanatban körülvevő valóság 92 százalékát képtelenek vagyunk felfogni – ez számunkra egyszerűen nincs is.
Ám ettől még létezik. Mivel azonban mi magunk vagyunk saját – igencsak korlátozott kapacitású – „mérőműszereink”, nem tudjuk felfogni, ezért elutasítjuk. Ám ennek ellenére bőségesen körül vagyunk véve energiákkal, hullámokkal, és információkkal.
Tudom, hogy nem tudom – Szókratész
Bármilyen régi ez a bölcsesség, még ma is ugyanúgy érvényes. A genfi Cern-Center vezető kutatója egy tévéinterjú során azt nyilatkozta, hogy
Mi, jelenkori emberek, valóságunknak csupán 5 százalékát tudjuk érzékelni, és hogy minden technikai felszereltségünk ellenére sem tudunk a maradék 95 százalékról semmit. Pedig ez a felfoghatatlan 95 százalék rejti a választ valamennyi megoldatlan kérdésünkre.
Ugyanez a kutató mondta, hogy azért építették fel Svájcban ezt a gigantikus kutatóközpontot, mert legalább egyetlen százalékkal szeretnének belelátni a valóság eddig ismeretlen régióiba. Négymilliárd euró egy százaléknyi tudásért!
Ha Isten teremtette a világot, biztosan nem az volt a legfőbb gondja, hogy számunkra érthetővé tegye. – Albert Einstein
Tudjuk tehát, hogy tulajdonképpen semmiit sem tudunk. Valóságunk legnagyobb részét nem ismerjük. Ám ennek ellenére létezik és hat ránk, akkor is, ha nem tudjuk, miként.
Így van ez az idővel is. A valóságnak időben is csupán egy csekély hányadát ismerjük. Érzékeinkkel és értelmünkkel csak a jelent érzékeljük. Mégis tudjuk, hogy létezik múlt és jövő, most, ebben a pillanatban is, még ha a „pillanat” szó is mesterséges találmány, hiszen ha nincs idő, pillanat sem létezhet.
A lineárisan haladó idő csupán egy magunk alkotta elképzelés.
Az idő nem lineáris. Minden egyszerre történik. Ezért – mivel minden egyszerre történik – lehet hatással a jövő a múltra. Nemcsak egyetlen valóság létezik, hanem számtalan.
Mivel nem csupán egyetlen valóság létezik, hanem számtalan, és mindig minden egyszerre történik, számtalan válaszhullám érkezik a jövőből jelenünkbe. ez pedig azt jelent, hogy jelenlegi állapotunkból vagy múltunkból számtalan jövőbeni lehetőség fakad.
Tulajdonképpen jelenünk is a múltban sugárzott ajánló hullámainkból alakult ki. Mintha egy olyan film szereplői volnánk, amelynek a kimenetele a mi döntéseinktől függ. A mi kezünkben van a „happy end”.
A jövő változatainak jelzései felénk áramlanak, s találkoznak ajánló hullámainkkal.
De nem minden hullám illik össze, nem mindegyik rezonál egymással. Az ajánló és válaszhullámok úgynevezett modulációjára csak akkor kerül sor, ha hullámformáik nagyon hasonlítanak egymásra. csak ekkor történik meg a tranzakció, magyarán ekkor lép kölcsönhatásra múltunk – vagyis amit sugároztunk – a jövő számtalan lehetőségeinek egyikével. Csak ekkor válik elég naggyá az esemény valószínűsége.
De honnan származnak a jövőből eredő hullámok? A legnevesebb fizikusok egyike, Fred Alan Wolf, az alábbi következtetésre jutott:
Mindenki, aki tudva vagy tudatlanul energiát bocsát ki, és mindaz, amit az ember érez, gondol vagy hisz, a már ismertetett módon ajánló hullámokat küld a jövőbe – de ugyanakkor a múltba is.
Gyakorlatilag csupán csak egyetlen hullámról van szó, amely gömbalakban terjed, méghozzá nemcsak térben, hanem időben is. Ezzel egyidejűleg azonban a jövő is sugároz válaszhullámokat. Az eljövendő események tehát válaszhullámokat küldenek vissza a jelenbe. A jövőnek azonban számtalan változata létezik, „amelyekben szintén számtalan lehetőség szunnyad, s küld válaszhullámot a múltjába (vagyis a jelenembe).
Az általunk kibocsátott energia a sokféle jövő valamennyi lehetőségét letapogatja, és azzal a jövővel lép kölcsönhatásba, amelynek hullámformája a mi ajánló hullámunknak a leginkább megfelel.
Ajánló hullámunk teljes jövőnkön végighalad. Minden lehetőséget megvizsgál – a következő pillanatot éppúgy, mint az elkövetkező év vagy évtized eseményeit.
A kvantumfizika itt azzal a jelenséggel szembesült, hogy minél közelebb van időben a jövőbeni esemény, annál nagyobb a rezonanciaélesség, azaz:
Minél közelebb van hozzám egy, általam a jövőben megfigyelt esemény, annál egyértelműbben el lehet dönteni, hogy bekövetkezik-e vagy sem.
Ha a várt események a távoli jövőbe esnek, a rezonanciaélesség valamelyest csökken, ám jelenlegi tudatállapotunk igen világos tendenciát mutat.
Mivel azonban tudatállapotból is mérhetetlenül sokféle létezik, és ezek mindegyike energiát bocsát ki, voltaképpen bármelyik lehetőséggel kapcsolatba léphetünk. Így is teszünk, amikor ajánló hullámaink a válaszhullámokkal kommunikálnak, és megteremtik az események valószínűségét.
