Jóleső érzés, amikor a házimacska odabújik az emberhez, és dorombolni kezd.

A macskák dorombolását hallgatni nemcsak kellemes, megnyugtató élmény, hanem a kutatások szerint gyógyító hatású is. A nyugtató, mormogó hangot a gége ritmikus rezgésével keltik.

A macskák nem csak jókedvükben dorombolnak

Sok tanulmány igazolja, hogy a dorombolás gyógyító erejű. A macskák dorombolásának több oka lehet,

leggyakrabban örömükben, ritkábban fájdalmukban teszik ezt. 

Dorombolnak simogatáskor, állvakaráskor, vagy amikor élelmet kérnek, esznek, vagy ha elalszanak, kényelemben és biztonságban érzik magukat.

Kevésbé ismert tény, hogy fájdalom, stressz esetén is dorombolnak a macskák. 

Amikor például állatorvoshoz viszik, ami azzal jár együtt, hogy kiszakítják a megszokott komfortzónájából, utaztatják, majd az orvos vizsgálja, esetleg szurkálja, ilyenkor az állat a dorombolással nyugtatja magát.

A dél-amerikai esőerdőkben honos jaguár kivételével minden macskaféle képes a dorombolásra. 

Első hallásra úgy tűnhet, hogy az összes macska ugyanúgy dorombol, ám ha az embert több házi kedvenc veszi körül, könnyű felfedezni, hogy valójában mindegyik másképp.

A mágikus gyógyító macskadorombolás

A macskák időként képesek úgy dorombolni, hogy az az emberi fül számára kellemetlen. Néhány tudós ezt az újszülött sírásához hasonlítja. Ez a nyomatékos kérést kifejező dorombolás.

A macskák ehhez a típusú doromboláshoz még vokalizációt is hozzáadnak – egy kiáltást, vagy nyávogást -, mintegy nyomatékosan kérve a választ a gazditól arra, hogy „szükségem van valamire!”.

Kedvencünk dorombolással hívja fel a figyelmet szükségleteire, kívánalmaira, vagy egyszerűen csak így tudatja, hogy létezik. A kiscicák dorombolással tudatják anyjukkal, hogy minden rendben, ő pedig ily módon nyugtatja meg őket.

Már a kétnapos kölyökmacska is dorombol. 

Sok tanulmány készült a dorombolásról, és megállapították, hogy a dorombolásnak gyógyító ereje van. A dorombolás frekvenciája 25-150 hertz közötti, a 25 hertz felhangja megegyezik egy alapjáraton üzemelő dízelmotoréval.

A dorombolás frekvenciája terápia a macskának, csökkenti a fájdalmat, segíti az izomsérülések gyógyulását és a csontok összeforradását. A dorombolás további érdekes hatása a csontsűrűség megőrzéséhez való hozzájárulás.

Mindez annak ellenére is igaz, hogy a macskák idejük nagyobb részét alvással vagy pihenéssel töltik, és a csontsűrűség megőrzéséhez mozgásra van szükség. A dorombolás gyógyerejével magyarázható, hogy műtét után a cicák hamarabb talpra állnak, mint a kutyák.

Dorombolásterápia a kozmonautáknak a súlytalanság káros hatásai ellen

A „dorombolásterápiát” bizonyos típusú sérülések esetében embereknél is alkalmazzák, hogy gyorsítsák a gyógyulást. Újabban az űrhajósoknak javasolják, hogy a súlytalanság körülményei között ezzel segítsék megtartani a csontsűrűséget és izomtömeget, a hosszabb űrbéli küldetések idején.

A súlytalanság számos kedvezőtlen élettani hatása közül az egyik a csont- és izomtömeg-veszteség.

Az agykéreg nem kap megfelelő ingerületeket a zsigerektől, vázrendszertől, izomzatból, vagy amit kap, az nem egyezik meg azzal, amit az egyensúlyszerv küld. A Földön a gravitáció miatt a vér súlypontja a test alsó részére esik, a súlytalanság állapotában viszont a felső részére – 1,5 literrel több vér áramlik a fej felé -, ami azzal jár, hogy a vese több vért kap, mire intenzívebbé válik a vesekiválasztás és ezáltal a kalciumürítés. A kalciumvesztés pedig csontritkuláshoz vezet.

Ezért nagyon fontos feladat olyan módszerek kifejlesztése, amelyek ezt a kedvezőtlen fiziológiai hatást csökkentik, különösen az egyre hosszabbra tervezett űrutazások során. A macskadorombolás ennek lehet az egyik eszköze.

Inkább izomremegés, semmint vokalizáció

Kedvencünk a megnyugtató hangot a gége ritmikus rezegtetésével kelti. A macska agya a megfelelő hangulati helyzetben jelet küld a gégének és a rekeszizomnak, mire a rekeszizom összehúzódik és megfékezi a légáramlást, majd elernyed, és újra keresztülengedi a levegőt.

Az összehúzódás a hangszalagokat rövid időre elszeparálja, ami lehetővé teszi, hogy a dorombolás kilélegzésnél és belélegzésnél is működjön.

Technikailag a dorombolást inkább izomremegésnek, mintsem tényleges vokalizációnak kell tekintenünk. 

Amikor a macska dorombol, az állatorvos nehezen hallja a szívhangokat, ezért szokták vizsgálat közben kinyitni a csapot, mert a folyó víz hangja szinte nyomban megállítja a kis „cicamotort”. Számos tanulmányban kimutatták, hogy akinek van macskája, annál 40%-kal kisebb a szívroham valószínűsége, mint annál, akinek nincsen.

A rendszeres macskadorombolás a kutatások szerint csökkenti a vérnyomást és az érrendszeri betegség kockázatát, 

valamint az anyaméhben lévő magzatra is nyugtató hatást gyakorol. Úgy tűnik, a házi macskák  leginkább azért nyávognak, hogy az emberekkel kommunikáljanak, ugyanis ha a vadonban vannak, ezt szinte sose teszik más macskákkal.