Bárki, aki látta már, hogy a szoprán hang hogyan pattintja el a borospoharat, valamennyire hihet a hang romboló képességében. Azonban az, hogy hang segítségével köveket lehet a magasba emelni, teljesen más dolog.
Erről a jelenségről is találni első kézből származó beszámolókat, például Herbie Brennan, The Secret History of Ancient Egypt című könyvében , melyben egy angol nő osztotta meg élményeit.
Patricia (Paddy) Slade özvegyasszony. 1961-ben, a Faisal király rezsimje alatt Irakban állomásozó seregben szolgáló férjével, Peterrel élt. Az egyik kimenője alatt az indiai származású Peter elhatározta, hogy megmutatja feleségének, hol nőtt fel és hol járt iskolába.
A helyi szokásoknak megfelelően szárazföldön, Land Roverekkel, pónikkal és tevékkel indultak útnak. Üzbegisztánon keresztül haladtak, ellátogattak Szamarkandba, majd a Khyber-hágón át Pakisztán területére érkeztek.
A szubkontinens számos vidékét bejárták és végül az indiai Poonában kötöttek ki. Csak pár napja voltak Poonában, amikor az egyik barátjuk azt tanácsolta nekik, hogy nézzenek meg egy érdekesnek ígérkező helyi vallási ceremóniát. Paddy és Peter beleegyeztek.
A szertartást a szabadban tartották egy hatalmas sziklatömb körül, amelyet Paddy Slade legalább 40 tonnásnak becsült. 11 kántáló, fehérköpenyes pap állta körbe a kőtömböt.
Paddy mára már elfelejtette az ének első szavait, azonban arra emlékszik, hogy a mindennapi imatöredéket, az Allah Akbart is hallotta. Ezek ellenére Paddy nem hiszi, hogy muzulmán papok lettek volna; úgy véli sokkal fontosabb lehetett a ritmus, mint maguk a szavak.
Miután a papok tizenegyszer megkerülték a sziklát, az egyikük jelt adott; erre mindegyikük megállt, ujjukkal megérintették a követ és vállmagasságig felemelték. Diadalmasan körülbelül 20 másodpercig tartották, majd lassan letették a földre.
Lenyűgöző bemutatót láthattak. Még ha meg is oszlott a szikla súlya a 11 pap között, akkor is
fejeként több mint 3 tonnányi súlyt emeltek, fel pusztán az ujjaik segítségével.
Ezután azonban a szertartásnak még látványosabb része következett. A papok vállalkozókat kerestek, akik maguk szeretnék felemelni a sziklát. Férje nagy megdöbbenésére Paddy elsőként lépett elő.
A szemlélődők közül kiválasztott kisebb csoporttal együtt Paddy az Allah Akbart énekelve körüljárta a sziklát. Amikor jelt adtak, a résztvevők ujjukkal megérintették a sziklát, és a magasba emelték.
Paddy nagy meglepetésére a szikla olyan könnyedén mozdult, mint a papoknál. Senki sem várta tőlük, hogy vállmagasságba emeljék a követ és 20 másodpercig tartsák a levegőben, mégis felemelték, és úgy tűnt, elég hosszú ideig meg is tartották. Ezután óvatosan a földre tették a hatalmas tömböt.
Bár nem lehetünk benne teljesen biztosak, Paddynek nem az volt a véleménye, hogy a kántálás valahogyan megnövelte a résztvevők erejét, amely lehetővé tette számukra, hogy egy több tonnás követ, szinte emberfeletti módon a magasba emeljenek.
Paddynek inkább úgy tűnt, hogy valami a szertartás folyamán befolyásolta a szikla súlyát – ez egy első kézből származó élménybeszámoló az irányított hang erejéről, amely segítségével képesek voltak felemelni egy kőtömböt is.
