Dolores Cannon regressziós pszichoterapeuta, lélekkutató, 1931-ben született Missouri állam St. Louis városában.
Hipnózissal 1968 óta, kizárólag regressziós hipnózissal 1979 óta foglalkozott. Több módszert is tanulmányozott míg végül kidolgozta saját technikáját, mely lehetővé tette, hogy leghatékonyabban szabadítsa fel páciensei emlékeit.
1986-ban tanulmányait kiterjesztette a földönkívüliek világára. Feltételezett UFO landolási helyszíneken és angliai gabonakörökön végzett vizsgálatokat. Munkájának nagy része, melyben elrabolt emberek emlékeit hozta felszínre, bizonyítékot szolgáltat e történetekhez.
Dolores 2014 október 8-i halálával az alternatív gyógyítás, hipnózis, metafizika, előzőélet-kutatás területein hihetetlen gazdag örökséget hagyott. Mindezek közül a legfontosabb mégis az, hogy Dolores tudta, a legfontosabb, amit tehet, az az információ megosztása annak érdekében, hogy a rejtett tudás felszínre hozatala az emberiség megvilágosodása szolgálatába álljon. Az információ megosztása volt számára a legfontosabb.
Vallotta, hogy bolygónkon is élnek földönkívüliek, akiket többé már nem tekinthetünk távoli csillagrendszerekben vagy űrhajókon élő idegeneknek.
Ott vannak barátaink, szomszédaink, talán még a rokonaink között is. Kapcsolatban állunk egymással, ők a mi őseink. Az ő vérük folyik az ereinkben. A távoli csillagokból érkező lények ugyanúgy testvéreink, mint a földi állatok.
„Ezeket a dolgokat egy valódi „csillagemberrel” végzett egyéves, intenzív munka tette számomra nyilvánvalóvá.” – mondja Dolores.
A 28 éves Phil története, Dolores pályafutása egyik legemlékezetesebb esetének bizonyult. A regressziós hipnózisok során ugyanis hamar világossá vált, hogy a fiatalember előző életbeli tapasztalatai – a legtöbb alannyal ellentétben – nem a Földről, hanem más világokból származtak!
Az alábbiakban a Phillel készült ülések legérdekesebb részletei következnek.
Az elveszett kolónia
Dolores: Phil ismét ugyanazzal a jelenettel találkozott, amikor a liftajtók kinyíltak: újra a cikcakkos sziluettet látta a vörös égbolt alatt.
Tudatalattija úgy gondolta, hogy ideje szembenéznie a rejtélyes élettel, melybe fokozatosan engedett bepillantást. Kiszállt a liftből, belépett a helyszínre, s meg akarta tudni, mi az, ami annyira felkavaró a látványban.
Tudta, ha valami nem tetszik neki, visszatérhet a liftbe s ez biztonságérzetet nyújtott. Belépett a helyszínre. Nagy szomorúság uralkodott el rajta.
Phil: – Fúj a szél… Minden poros és koszos. Nemcsak látom, érzem is. Az ég kissé narancsvöröses árnyalatú. Egy tisztáson szálltunk le, most az űrhajó előtt állok. Jobbkéz felé egy hegycsúcs.
Dolores egyből arra gondolt, hogy ez nem a Föld. Határozottan nem evilági látvány. Ahogy Phil megemlítette az űrhajót, biztos volt abban, hogy egy korábbi, a Földtől távol leélt életét látja. Végre teljesülni látszott Dolores azon vágya, hogy idegen világokat fedezzen fel, mégha egy másik ember emlékein keresztül is.
P: – Közvetlenül jobbra néhány kisebb ház, ellátó- vagy raktárhelyiségek… – mondta Phil szomorúan. – Üresen állnak.
D: – Egyedül vagy?
P: – A hajón vannak mások is – felelte komoran. Azért vagyunk itt, mert feltöltjük a hajót és megbizonyosodunk arról, hogy minden rendben van-e a bolygón lévő kutatókkal. Ezek a kutatók telepesek, ugyanarról a bolygóról jöttek, ahonnan mi. Sokat utazunk a kereskedelmi útvonalakon a galaxis ezen elszigetelt részén, mondhatni, igencsak távol a „bejá- ratott ösvénytől”. A kolónia bányászni és tudományos céllal van itt, nem gyarmatosítani.
D: – Mióta vannak a kutatók itt a bolygón?
P: – Az idő múlása itt nem esik egybe a földi évekkel, de már… Hét kronométer, bár nem tudom megmagyarázni, mik azok a kronométerek. A kutatók hét ilyen időszak óta végzik ezt a munkát.
D: – Hosszú idő ez?
P: – Ahhoz képest, hogy egy bolygón vagyunk, igen.
D: – Mikor volt a legutóbbi utánpótlás?
P: – Körülbelül két kronométerenként jövünk.
D: – Ezek az kutatók önként jelentkeztek erre a munkára?
P: – Persze, minden munka önkéntes.
Bár Dolorest érdekelte a történet folytatása, és Phil szomorúságának okát is szerette volna kideríteni, kíváncsisága azonban felülkerekedett rajta, így megkérte a fiatalembert, hogy jellemeze a hajón utazó lények külsejét.
P: – Alacsony termetűek voltak, nagy kopasz fejjel, bőrük világos, nem túl izmosak.
D: – Emberszerűek tehát? Van keringési rendszerük? Vagy nagyon különböznek tőlünk?
P: – Hasonlítanak ránk. Két karjuk és két lábuk, fejükön szemük, fülük és szájuk is van. Orruk azonban nincs, semmi szükségük rá. Szájuk egy egyszerű rés, csak légzésre használják. Nincsen nyelvük, se hangszálaik, a kommunikáció telepatikus.
A leírás kissé visszataszítónak hatott, de úgy tűnt, Philt nem zavarja a látvány. Nagyon jól érezte magát ezekkel a lényekkel.
D: – Hogyan táplálkoznak?
P: – A szájukon keresztül.
D: – Vannak közöttetek férfiak és nők?
P: – Androgünek vagyunk, az egész faj az.
P: – Nemünk összetett, azaz mindkét földi nemet tartalmazza, férfi és a női tulajdonságokat keverve.
D: – Kíváncsi lennék, hogyan szaporodnak ezek az androgün lények. Vagy nem is szaporodnak, csak hosszú ideig élnek?
P: – Hosszabb az élettartamunk, ez azonban véges, így szükséges a szaporodás. A különböző szerepek közötti különbség közel sem olyan hangsúlyos, mint a Földön.
Dolores kíváncsiságom átmenetileg kielégült, így visszatért a történethez.
D: – Azt mondtad, azért jöttél erre a bolygóra, hogy utánpótlást vigyél a kutatóknak. Hol vannak?
P: – Egy kivételével mindegyik a földbe van temetve – felelte Phil szomorúan. – Tizenketten voltak, akiket most egy kivételével mind eltemettek. Az utolsó túlélő vállalta a többiek eltemetését. Ebben egyeztek meg. Ő nincs eltemetve, de közel fekszik a sírokhoz.
D: – Mi történt ezekkel az tudósokkal?
P: – A hegycsúcs hordozza a történtek telepatikus emlékeit. Éhen és szomjan haltak. Lassú, fájdalmas haláluk volt.
Vajon ez lehetett az oka annak, hogy Phil korábban vonakodott idelátogatni és újra átélni ezt az élményt? Fájdalmas volt neki erről beszélni. Dolores bátorította, hogy beszéljen róla mert hasznos, ha az ilyen emlékeket ki tudjuk adni magunkból.
D: – Volt a kutatóknak módjuk saját élelmet termelni?
P: – A bolygón nem adottak a természetes növekedés körülményei. Képzelj el egy kertet a kaliforniai sivatagban. Ugyanez lenne a helyzet. A sziklák, a föld annyira kopár, amennyire csak elképzelhető a Földön. Tele van ásványi anyagokkal, a kutatók emiatt jöttek. Bányászok voltak.
D: – Azt mondtad, „szomjúság vagy valami hasonló”. Más szóval, nem volt semmilyen iható folyadék?
P: – Így van. Minden elfogyott. S ez nem történt volna meg, ha időben jövünk. Az űrhajó röviddel indulás után lerobbant. Az állomás, ahol tartózkodtunk azonban csak egy űrkikötő
volt, nem a mi bolygónk. Helyben nem lehetett megjavítani, olyan nagy volt a gond. Vissza kellett térni az anyabolygóra a javításhoz, s ez nagy késedelmet okozott. Mi is távolságokban gondolkodunk, ahogy ti is a Földön, csak sokkal nagyobb sebességre vagyunk képesek. 1984-et írunk földi idő szerint. El kell határolni a két időszámítást, mert én még mindig az a Phil vagyok, aki itt ül ebben a szobában. A különbségeket érzékeltetni és magyarázni kell, mert ez
olyasmi, amit nekem-nekünk meg kell még tanulnunk. Főleg azt, hogy ezekben a valóságokban egyszerre létezünk.
D: – Nos, még ha a késedelem okozta is a tudósok halálát, szeretném, ha tudnád, hogy nem a te hibád volt. Senki sem tehetett volna semmit.
P: – Igen, ez igaz. Ugyanakkor nem a bűntudat, hanem bánat miatt érzek fájdalmat.
D: – Mit fogsz tenni most?
P: – Azon tanakodtunk – sóhajtotta – hogy visszavigyük-e a holttesteket a mi bolygónkra. Végül megegyeztünk, hogy otthagyjuk mindet, a kutatók a kedvéért. Talán ők is ezt akarták volna. Büszkén adták oda az életüket a küldetésért. A tizenkettedik tagot eltemettük. A feljegyzéseket és mintákat – a fontosabbakat – összeszedtük és elszállítottuk a bolygóról. Mind a heten egyetértettünk abban, hogy többé nem szabad ilyen messzire küldeni egy csapatot.
D: – Dehát tudod, milyenek a felfedezők, mindig messzebbre és messzebbre akarnak eljutni.
P: – Nem mi parancsolunk azoknak, akik ilyen távolságokat akarnak megtenni. A kutatók szabadon dönthetnek bármiről, mi pedig támogatjuk őket. Azonban háttértámogatóként egységes a véleményünk, hogy nem szabadna ilyen nagy távolságra merészkedni.
Dolores meg akarta előzni, hogy Phil bűntudata átszivárogjon jelenlegi életébe s indokolatlanul befolyásolja azt.
D: – Szeretném, ha felismernéd: ez nem a te hibád. Ezt te is tudod, ugye? Semmi olyan nem történt, amiért te személyesen felelős lennél.
P: – Igen, értem.
Olyan teher került le Phil válláról, melynek nem volt tudatában. Bár ezek a lények hozzánk képest furcsák és ijesztőek, sok mély érzésük és csodálatra méltó tulajdonságuk van,
könnyű velük azonosulni.
Dolores nem gondolta volna, hogy ennyire emberségesek. Sok történet érzelemmentesnek mutatja be az idegen lényeket, s ettől még inkább idegennek tűnnek.
Meglepő módon Philt nem zavarta a gondolat, hogy valaha ilyen különös lényként élt. Mély élménynek írta le s valóságosnak élte meg.
Közel érezte magát az űrhajón a többiekhez, jól tudtak együttműködni. A bánat miatt kerülte az élmény megtapasztalását, nem pedig amiatt, ahogy kinéznek ezek a lények, vagy mert ő is egy volt közülük.
Az űrhajó
Doloress kíváncsisága újra a felszínre tört. Mindig is szeretett volna hipnózis segítségével valakit visszavinni egy másik bolygón töltött életbe. A lehetőséget, hogy megismerjen idegen létformákat, semmiképpen sem akarta kihagyni. Így hát elterelte Phil figyelmét a fájdalmas emlékekről s az űrhajóról kérdezte.
P: – Kerek és ezüstszínű. Tetején kupola. Nem irányításra szolgál, csak a nézelődésre. Balra van egy ablak és egy vezérlőpult. Közvetlenül a nyílás előtt néhány cső. A hajó kétszintes. Az emeleti helyiségben találhatók a navigációs berendezések, a földszinten a hálószobák és a tudományos labor.
A központi egység egy kerek, körülbelül 9 méter átmérőjű terem volt. Az egyik emeletről a másikra egy létrán vagy kúszófolyosón lehetett átjutni.
D: – Miből készült a hajó?
P: – Matt, szürke anyagból. Keményebb és ellenállóbb, mint a mi anyabolygónk felszínén használt legtöbb építőanyag. Nem helyi bányászatból származó fém, hanem importált. A szomszédos bolygókról kereskedelmi útvonalakon keresztül jut el hozzánk.
D: – Létezik ehhez hasonló anyag a Földön?
P: – Jelenleg nem. Talán a jövőben lesz valami hasonló, de a jelenben nincs. Ez az anyag felér a legerősebb földi fémmel. Annyira erős, mint a gyémánt, bár a gyémánt más miatt erős, nem maradna meg szilárdsága, ha lemezeket készítenének belőle.
D: – Ezeket a hajókat az ti bolygótokon építik?
P: – Ezt nehéz megmondani – folytatta Phil kis szünet után. – Nem hiszem, hogy erre tudnék most válaszolni. Valamiért nem szabad róla beszélni. Nem tilos, hanem csak nem ismerem a gyártási folyamatot.
D: – Hogyan működik a hajó?
P: – A kezelőszervek érintéssel.
D: – Így kormányozzák vagy irányítják?
P: – A parancsokat adják így ki. Kell, egy átviteli mód irányító és irányított között, ez pedig az érintés. Ez teszi lehetővé, hogy a kezelő közölje a berendezéssel, mit kell tennie. Egy adott parancshoz egy bizonyos részt érintenek meg. Talán tudok földi példát hozni hasonló berendezésekre. Technológiai körökben érintésérzékeny eszközöknek nevezik ezeket. Mozgó alkatrészük nincs s érintésre reagálnak vagy megváltoznak. Ismersz ilyen eszközt? Láttál olyan tévét, mely érintésre csatornát vált?
D: – Azt hiszem, igen. Ilyenek az újfajta készülékek.
Phil saját műszerész tapasztalatára támaszkodott, ahogy ezeket magyarázta.
P: – A hajó üzemanyagként kristályenergiát használ. A kristály az az eszköz, mely a kozmikus energiákat összpontosítja és irányítja, tolóerőt generálva. A kristály körülbelül 60 centiméter magas és ennél valamivel nagyobb a kerülete. Úgy néznek ki, mintha két gúlát szorosan egymás mellé tennénk úgy, hogy csúcsai kifelé mutatnak, s egymás felé hajlanak, trapéz alakzatot létrehozva.
D: – Milyen a felülete? Sima, vagy olyan, mint a csiszolt kristály?
P: – Oldalt csiszolt, a csúcsoknál sima.
Később, amikor Phil felébredt, Dolores megkérte őt, hogy rajzoljon egy képet a kristályról. A csúcsokat csapott végűre rajzolta. (Lásd a rajzot.)
P: – Ezek természetben előforduló kristályok, amelyeket sajátos funkciójukhoz átalakítottak. Kifejezetten erre a célra készítették vagy vágták őket. A különböző funkciók más-más formát igényelnének. Valójában mi is ezt tesszük most ezen a Föld bolygón kicsiben. A tudás elveszett, de visszatérőben van.
D: – Hol van a kristály a hajón belül?
P: – Az alsó szint közepén.
D: – Látható, vagy be van zárva valamibe?
P: – Be van zárva, de látható.
D: – Nem veszélyes a kristály közelében tartózkodni?
P: – Nem biztonságos megérinteni vagy babrálni vele, amíg használják, mert megváltozik a kisugárzása. Nem mintha fizikailag bárkinek is ártana, de befolyásolhatja a hajó irányát. A kisugárzás irányított és a kristály mozgatása megzavarná ezt.
D: – Ahol te élsz, másra is használják a kristályokat?
P: – Mindenféle dologra – fűtésre, főzésre és utazásra – melyekre ti is használjátok az energiát.
D: – És minden egyes felhasználáshoz másképp alakítják?
P: – Körülbelül így van. Ha egy kristály egyszer meg lett formázva, akkor az végleges. Néhány kivételtől eltekintve tönkremenne, ha valaki megpróbálná átalakítani. A kristályok bár egyformák, különböző energiákhoz használhatók. A meghajtási energia egy másfajta energia, mint a főzési és fűtési. A különbség a fűtés és a főzés között az energia fókuszálása. A főzésnél a fókusz sokkal határozottabb.
D: – Egy főzésre használt kristály veszélyes lehet az emberre, nem?
P: – De igen. Atlantisz ezen a Földön kristályok által pusztult el. Képzelheted, micsoda ereje van. Bármilyen energia felhasználható jóra vagy rosszra. Természetesen az embernek árthatnak ezek az energiák, de rettentő hasznosak is lehetnek.
D: – A hajón lévő kristály saját energiát hoz létre, vagy máshonnan meríti azt?
P: – Egyszerűen csak fókuszálja az univerzumban lévő erőt, ami körbevesz bennünket, még most is, ahogy itt beszélgetünk. Nem árt senkinek. Ez az energiaforrás jelenleg nem ismert a Földön. Sok helyről származik energia: csillagokból, az univerzum energiájából, amelyet Istennek is le-
hetne nevezni. Az isteni energia mindenhol ott van és mindent áthat. Vannak kozmikus energiák, asztrális energiák, fókusz energiák; sokféle energia létezik, amelyeket sokféle célra lehet használni.
Dolores számára kezdett kissé átláthatatlanná válni mindez, ezért témát váltott.
D: – Milyen pozícióban vagy azon a hajón?
P: – A legénységhez tartozom. Nem a kapitány vagyok, hanem olyasvalaki, aki a napi feladatokban segít. Az én feladatom meggyőződni arról, hogy a hajó különböző rendszerei megfelelően működnek. Más szóval, magát a gépet figyelem, nem pedig a térképeket, az a navigátor feladata.
D: – Sok gép van a hajón?
P: – Van elég felszerelés a munka elvégzéséhez és ez minden, amire szükség van. Nincs zsúfoltság. Nem kényelmetlen a hajón lenni.
D: – Milyenek a berendezések? Mechanikus vagy elektromos elven működnek?
P: – Léteznek elektromos, hidraulikus, pneumatikus, statikus, dinamikus elven működő szerkezetek. Nagyon sok különböző eszköz van, ugyanúgy, mint a Földön. Ugyanazok a fizika törvényei ott is.
D: – Minden mozgó alkatrész tönkremegy egyszer.
P: – Pontosan. Az én feladatom ezeket megjavítani vagy cserélni. Mindig nálunk vannak a szükséges szerszámok. Az alkatrészek nem mennek tönkre olyan gyakran. A gyártási folyamatok sokat fejlődtek, hiba ritkán fordul elő. Sajnos pont az utánpótlás szállításánál hibásodott meg valami.
D: – Vannak olyan rendszerek a hajó fedélzetén, amelyekre különös figyelmet fordítasz?
P: – Többnyire a navigációs és tolóberendezések, a kristály és azt támogató rendszer tartozik hozzám.
D: – Nem egyetlen nagy rendszer az egész? Nem fut végig az egész hajón?
P: – Több rendszer is van, különböző feladatokat látnak el. Ezek mind a hajó ugyanazon részén helyezkednek el.
D: – Tudnál mesélni ezekről többet? Például a kinézetükről és a
funkciójukról.
P: – A kristálynak, kettős célja van, az irányítás és a tolóerő. Más szóval, ez a kristály képes érzékelni az irányt és a pozíciót, illetve tolóerőt is generál. Kiegészítő rendszerekkel
működik, de maga a kristály a lényeg.
D: – Megpróbálom a lehető legpontosabban elképzelni. Lógnak ki belőle drótok?
P: – Nem, a kristállyal nincs közvetlen kapcsolat. Az energiát és az információt energiamezők közvetítik.
D: – Az elektromosság elvét használjátok a hajóban?
P: – Nem. Energiát használunk, de nem elektromos energiát.
D: – Mi a helyzet a világítással a hajón?
P: – Az is kristályok segítségével történik. Bizonyos energiák stimulációjára néhány kristály fényt bocsát ki. Ezek nem különálló, egyedi kristályok. Sok van belőlük… – magyarázta nehezen Phil. A leginkább hasonló földi anyag a fénycsövekben található foszfor. A kristályok viszont nem légüres csövekben találhatók, hanem a mennyezetbe vannak beépítve. Az energiát a mennyezetbe irányítjuk s ettől a kristályok fényt bocsátanak ki. Az egész mennyezet egy
nagy fényforrássá válik az energiától.
Ébredéskor Phil azt mondta, hogy a világítás a hajón olyan, mintha üvegport szórtak volna a falakra vagy a mennyezetre. A kristályok kicsik – rengeteg apró darab –, s amikor az energia
áthalad rajtuk, izzani kezdenek.
D: – Létezik a hajón bármi, ami egy földi számítógépnek felel meg?
P: – Működés szempontjából nem. A számítógép itt a Földön információt vesz és dolgoz fel. A hajón lévő rendszerek energiát vesznek fel és irányítják azt. Nincs feldolgozás vagy változás, kizárólag irányítás.
D: – Antigravitációt használ a jármű?
P: – Az antigravitáció nem teljesen, de pontos. Ez alatt azt értem, hogy az antigravitációt elérni szokták. Nincs olyan erőhatás, mely a gravitáció fordítottja lenne. A kozmikus
energiákat használjuk a gravitáció legyőzésére, de ez nem a gravitáció ellentéte.
D: – Hallottam, hogy ezek az űrhajók valahogy taszítják a gravitációt a repüléshez.
P: – Nem taszítják, hanem legyőzik. Gondolj a mágnesességre. Jobban érted így?
Dolores egyáltalán nem értette, amit Phil magyarázott. Próbált
olyan információkat gyűjteni, amelyeket másvalaki majd megért, aki többet tud ezekről a dolgokról.
D: – Feltételezem, ezek ugyanolyan űrhajók, mint amilyeneket az emberek a Föld légkörében láttak.
P: – Sok különböző űrhajót láttak már ezen a bolygón. Némelyik háromdimenziós, mások négydimenziósak. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt látják.
D: – Az emberek nem értik hogyan képesek ilyen sebességre ezek a járművek.
P: – A járművek energiakörökön lovagolnak. Vannak energiakörök, amelyek a galaxisok különböző részeit kötik össze, s ha valaki rááll ezekre a körökre, az energiák megfelelő irányításával rendkívül nagy sebességre tehet szert. Az űrhajók képesek a lebegésre, s napszél vagy energiafolyam alapú meghajtást használnak. A csillagok és bolygók között hatalmas energiaáramlatok találhatók a világegyetemben; nem túl bonyolult dolog a járművünket ezekre a hatalmas folyamokra igazítani és sodródni az árral, hogy úgy mondjam. Legjobban a folyami navigációra hasonlít a Földön.
D: – A hihetetlen manőverezőképesség ezeknek a különböző áramlatoknak köszönhető?
P: – Így van. Mágneses hullámokon szörföznek.
D: – Képzelem, mennyi idő még, mire ez a technológia megjelenik a Földön is.
P: – Kevesebb, mint gondolnád. Már most is dolgoznak emberek ezzel az energiával. Nincs már olyan messze időben. A jelenség alapelvét használják Japánban a vasúton. A vonatot egy mágneses mező mentén hajtják, a sínek helyén elektromágnesek vannak. A mágneseket ki-be kapcsolgatják, s így generálnak vonóerőt. A vonatra szerelt mágnesek taszítják a pályát alkotó mágneseket így a vonatot, illetve annak mágneses mezejét a célállomás felé mozgatják.
D: – Akkor a ti hajótok is hasonló elven működik?
P: – Igen. A hajó elejét vonzzák, a végét pedig taszítják az energiaáramlat pontjai. Ezek az áramlatok abba az irányba mozgatják a hajót, amerre a hajó polarizálódik.
D: – Szóval ez nem mágnes, de az elv hasonló.
P: – Így van.
D: – Hová szoktál repülni?
P: – Sokféle küldetés lehetséges: felderítő, kolonizációs, ellátó, segítségnyújtó és tanító. Vannak úgynevezett rendszeres, expedíciós és tanító útvonalak. Léteznek ipari útvonalak is,
melyek összeköttetést biztosítanak más bolygók ipari vállalataival… Az ipari vállalat nem a megfelelő szó, inkább a „létesítmény” szót használnám.
D: – Az ipari útvonalakon mit szállítasz?
P: – Késztermékeket. Nem meglepő módon léteznek kereskedelmi útvonalak. A kozmosz igen népes, erről az átlagembernek fogalma sincs. A mi anyabolygónk vidékén nagyobb a népsűrűség, mint azokon a bolygókon, amelyeket „lakottnak” nevezünk. Az világűr minden szektorára több lakott bolygó jut.
D: – Kíváncsi vagyok, a Föld beleesik-e valamilyen útvonalba.
P: – Nem. Legalábbis akkoriban még nem tudtak ennek a bolygónak a létezéséről.
D: – Túl messze vagyunk?
P: – Egyszerűen nincs a felfedezéseink vagy a szállítási útvonalaink közvetlen közelében.
D: – Mi sem ismerjük a bolygókat igazán. Főleg azt a bolygót, ahonnan te származol.
P: – Így van. Mi itt a Földön nagyon messze vagyunk mindenféle bolygóközi útvonaltól és ehhez a tényhez hozzáadódik, hogy a technológia jelenlegi szintje sem teszi lehetővé a közeli útvonalakon folyó tevékenységeket észlelését. – zárta a beszélgetést Phil.
Felhasznált irodalom: Dolores Cannon, A kert őrzői című könyve
