Amikor a hozzá segítségért forduló emberek előző életeit elemezte, Edgar Cayce mindig fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a karma nem más, mint emlékezés, s hogy az ok-okozati törvények rugalmasak.
A lélek – akár a „cellabizalmi” a fegyintézetben -, ha együttműködik a hatóságokkal, jó magaviseletére való tekintettel mindig kaphat enyhítést. Egyetlen élet, amelyet a lélek teljes egészében a mások szolgálatának szentel – mint például Albert Schweitzer vagy Damien atya földi pályafutása -, öt-hat olyan életet ellensúlyozhat, amelyben a fejlődés megrekedt, s a lélek elmaradt önmagától.
A szabad akarat mindig erősebb, mint az eleve elrendelt sors. Nem lehet annyi régi adósságot felhalmozni, hogy a lélek a végén ne tehessen mást, mint szüntelenül fizessen, fizessen és fizessen.
De azt is tudomásul kell vennünk: a lélek a fejlődésre gyakran választ olyan módot, amelyet a tudatos elme nem ért meg azonnal. A vak ember például, akit Krisztus meggyógyított, nem a bűnei miatt lett vak, hanem mert lelke a vakság élménye által tartást kapott.
Nagyon fontos ezt az alaptételt megérteni és elfogadni, mielőtt az egyéni életek részletes vizsgálata során bonyolultabb témákat érintenénk.
Bármekkora kutyaszorítóban találod is magad, te intézted úgy, hogy odakerülj – azáltal, hogy korábban nem vettél tudomást a törvényről.
Bármilyen törvényt szegtél meg, saját szabad akaratod ellen vétettél, a Teremtő által rád ruházott szabad akarat ellen. A te választásod, hogy éppen ott légy, ahol vagy.
Ez legalább annyi méltóságot és önbecsülést ad, hogy tudd: saját hibáidat te követted el – viszont megdől a gondosan megfogalmazott kifogás a bosszúálló Jehováról, aki dühöngő őrültként téged szemelt ki áldozatául, és egy kegyetlen bábjáték forgatókönyve szerint rángatja sorsod láthatatlan szálait.
A gondolat, hogy ezt a tökéletesen működő Naprendszert egy félelmetes, bosszúálló Isten irányítja, körülbelül olyan képtelenség, mint azt képzelni, hogy a börleszkfilmekből ismert kétbalkezes zsaruszakasz képes lenne megindítani az órák óta bedugult forgalmat egy nyolcsávos autópályán.
Ezért van az, hogy az igazi vallások felvilágosult tanításait sosem lehetett összhangba hozni az eredendő bűn és a tüzes pokol dogmájával.
Az alvó Edgar Cayce egyetlen Istent ismert: egy végtelen kegyelmű, szerető Istent, aki mindannyiunknak már régen megbocsátott.
Mindenekelőtt ezt az alaptanítást kell szem előtt tartanunk, ahogy egyre jobban belemerülünk a reinkarnáció elméletében foglalt folyamatokba, mert más alapokról kiindulva ez az egész nem működik.
