A bőrjáró (skinwalker) a navahó, hopi és ute indiánok évezredes legendáiban szereplő gonosz varázsló, aki alakváltó képességének köszönhetően állatok és emberek alakjában is képes megjelenni.
Történeteikben a „yee naaldlooshii” kifejezéssel illettik ezeket a baljós boszorkánymestereket, ami annyit tesz, „négykézlábon járó”.
Egyes hagyományok szerint a bőrjárók valaha gyógyítók és orvosok voltak, akiket saját hatalmuktól megrészegülve, a sötét erők szolgálatába álltak.
A közösségen belül bárki bőrjáróvá válhat, aki a törzsön belül jelentős kihágást követ el vagy megszegi valamelyik tabut. A gyakran farkasok vagy medvék képében megjelenő bőrjárók rendkívüli erővel rendelkező lények, és szinte lehetetlen megölni őket.
A különböző indián törzsek beszámolói azt is megemlítik a bőrjárókról, hogy azok nem csak állatok bőrébe tudnak bújni, de akár más emberek alakját is felvehetik.
A bőrjáróknak sok éven át kell tanulniuk, hogy elsajátítsák azokat a képességeket, melyek segítségével többek között az alakváltásra is képessé válnak, ezután pedig beavatási szertartásokon és rituálékon esnek keresztül.
A mitikus lényeket gyakran látják temetők környékén, mintha csak élveznék a halottak társaságát. A mítoszok azt is megemlítik, hogy olykor csontokat ásnak ki a földből, amiket aztán a különféle bűbájokhoz és varázslatokhoz használnak.
Az átalakulás nagymestereivel kapcsolatban más eredettörténetek is léteznek. Az egyik szerint a bőrjáróvá alakulás mondhatni fontos „evolúciós lépés” volt számukra, mivel csak így tudták felvenni a harcot az elnyomó fehér emberrel szemben.
Az indián közösségen belül hagyománya volt annak, hogy a gazdagabbak alkalmanként ajándékokat helyeztek ki a bőrjáróknak, ám az idők változásával a felajánlások elmaradtak, amitől az alakváltók féktelen haragra gerjedtek, s onnantól kezdve esküdt ellenségei váltak az embernek. – mondja egy másik változat.
Manapság egyre több olyan beszámolóval találkozni, amely azt sejteti, hogy a bőrjárók nem csupán az indiánok legendáiban léteznek.
Autósok például gyakran számolnak be olyan szélsebesen mozgó, alakváltó lényekről, melyeket főként indiánok lakta területeken átlhaladva észlelnek. A szemtanúk szerint nem egyszer előfordult már olyan is, hogy a bőrjárók a sebesen haladó kocsik mellett bukkantak fel, esetleg meg is előzve azokat.
1936-ban a Yale Publications in Anthropology című folyóiratban William Morgan antropológus megemlítette egy Hahagok nevű navahóval folytatott beszélgetését, melynek során az indián ezt mondta a bőrjárókról:
„Nagyon gyorsak. . . . Másfél óra alatt el tudnak jutni Albuquerque-be” – ez Morgan szerint legalább négyórás autóút.
1970 januárjában az új-mexikói Whitewater közelében négy fiatal arról számolt be, hogy egy körülbelül 160 cm magas magas „szőrös férfi” lazán tartotta a lépést autójukkal, melynek sebességét ezután 70-ről 100 km/h-ra növelték, de az ijesztő lényt még így sem sikerült lerázniuk. Elijeszteni is csak úgy tudták, hogy egyikük rálőtt a járműből.
A hiedelem úgy tartja a bőrjárókat csak az általuk használt varázslatokkal lehet legyőzni, sötét mágiájukkal pedig csak az indián gyógyítók szállhatnak szembe.
Az indián legendák egyik legtitokzatosabb és legfenyegetőbb alakjaként a bőrjáró természetesen a könyvekből, videojátékokból és doumentumfilmekből sem maradhatott ki.
A „Skinwalker” kifejezés legtöbbeknek talán a The Curse Of Skinwalker Ranch (Földönkívüli rancs) című sorozatból lehet ismerős. A névadó észak-utahi farmon az utóbbi években számos paranormális jelenséget észleltek, a műsor nyomozócsapata pedig ezeket igyekszik megfejteni.