Dr. J. Allen Hynek a 40-es évek végétől az amerikai kormány megbízásából több mint 12 ezer UFO-észlelést vizsgált ki az Egyesült Államokban. Mindezt a Kék könyv projekt keretein belül végezte, és az eseteket tudományosan igyekezett megmagyarázni.
Néhány héttel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok meglepő döntésre szánta el magát: bejelentették, a Pentagon olyan munkacsoportot hoz létre, melynek az lesz a feladata, hogy felülvizsgálja azokat az azonosíthatatlan repülő tárgyakat (UFO), amelyeket az amerikai katonai repülőgépekről észleltek az elmúlt években. Eddig többnyire a haditengerészet vizsgálta ezeket, mivel az azonosítatlan repülő objektumok többségét az ő repülőikről figyelték meg. Most a csoportot David Norquist védelmi miniszterhelyettes fogja felügyelni.
Ilyen csoport felállítására legutóbb 1947-ben volt példa, akkor 1969-ig működött az egység kisebb-nagyobb változtatásokkal az asztrofizikus dr. J. Allen Hynek vezetésével, akit az amerikai kormány kért meg arra, próbáljon meg tudományos magyarázatot találni a szaporodó UFO-észlelésekre. Hynek örömmel állt projekt élére, ő maga is úgy vélte, nincs olyan idegen életforma, mely képes lenne csészealjakkal repkedni New York utcái fölött.
Több ezer eset kivizsgálása után azonban változtatott a véleményén – nem meglepő módon pontosan az amerikai kormány témához való hozzáállása miatt.
A kormány szerint nincs itt semmi látnivaló
Hynek szülei cseh emigránsok voltak, gyerekkoráról nem sokat tudni. Chicagóban diplomázott, Wisconsin államban szerezte meg a doktori fokozatát asztrofizikából. Az Ohio Állami Egyetemen kezdett dolgozni ezt követően, itt talált rá az amerikai légierő is.
1947-ben több érdekes jelentés jutott a légierő birtokába: az emberek repülő, fémszerű tárgyakról beszéltek, amelyek erős fénnyel, megmagyarázhatatlan gyorsasággal cikáztak az égen. Amerika orosz veszélytől rettegve felállított egy kutatócsoportot Project Sign, azaz Jel projekt néven, hogy megpróbálják megmagyarázni, mi áll a különös események hátterében. Egy év után rájöttek, hogy ide magasabb szintű szakértelemre van szükség, kellett nekik egy csillagász, aki tudományos magyarázatot adhat a jelenségekre.
A 37 éves Hynek mögött akkor már komoly szakmai múlt állt, igazi zseniként a kisujjában voltak a bolygók és a csillagok, gyakorlatilag nem volt olyan fizikai jelenség, amit ne tudott volna észérvekkel megmagyarázni. E mellett korábban dolgozott az amerikai haderőnek: segített kifejleszteni egy rádióvezérelt gyújtószerkezetet, így a kormány tisztában volt vele, hogy a doktor megbízható, leinformálható, nem áll orosz befolyás alatt.
Emlékei szerint a felkérés napján a légierő egyetemhez közeli támaszpontjáról látogatták meg.
„Nyilvánvalóan zavarban voltak, aztán felhozták a repülő valamik jelenségét. Megkérdezték, hajlandó vagyok-e tanácsadóként csatlakozni a légierőhöz. Nem tűnt úgy, hogy nagy munka várna rám, szóval belementem. Nem sokat tudtam akkoriban az UFO-król, mint minden tudós, én is badarságnak tartottam.”
Hynek nem sejthette, hogy egy életre megpecsételődik a sorsa. A Jel projekt kutatócsoport egy éven át működött, 237 esetet vizsgáltak ki a professzorral, ebből 80 százalék a megmagyarázható vagy magyarázatra nem szoruló történet, ám ott volt 20 százalék, amelyre maga Hynek sem tudott bizonyítékot adni. Ezek az ügyek kerültek az azonosíthatatlan kategóriába.
1949-ben új kutatócsoportot állítottak fel: ez volt a Project Grudge, amely a Jel projekt felületes magyarázatait meg sem próbálta követni. Hynek szerint is az volt az előfeltevésük,hogy idegenek akkor sem léteznek, év végi jelentésükben pedig az állt, az észlelt jelenségek semmilyen formában nem veszélyesek Amerikára, mind szélhámosság, elmebetegek agyszüleményei.
A vizsgálatokat nagy-nagy megelégedéssel lezárták.
Az UFO-észlelések azonban nem csitultak az ötvenes évek elején sem, javában zajlott az amerikai-orosz fegyverkezés, plusz a légierőnél is akadt néhány olyan beszámoló, amelyek magyarázatra szorultak szakmai szem által is. Megalapították a már nevében is elutasító Grudge (dühös, haragos) utódját: a Project Blue Bookot, azaz a Kék könyv projektet.
Hynek 1952-ben csatlakozott hozzá, neki továbbra is egyetlen feladata volt: meg kellett vizsgálnia a jelentéseket és észszerű, tudományos megoldást kellett kínálnia ezekre.
Már végzett a kormánnyal közös munkát illetően, amikor 1977-ben írt egy könyvet The Hynek UFO report címmel, ebben úgy fogalmazott az időszakról:
„A szemtanúk, akiket végigkérdeztem az eseteknél, lehettek persze hazudozók, elmeháborodottak, mi több, őrültek, hallucinálhattak, de a saját meglátásom az, hogy mindez nem így volt.”
A professzor úgy vélekedett, rettenetesen nehéz volt mindig is a civileknek beszélniük saját élményeikről, mert akkoriban aki ilyesfajta témákban megszólalt, azt a saját közössége kivetette magából: a férfiakat megverték, a nőket leköpdösték, a gyerekeket pedig társaik bántalmazták, ha tudomást szereztek arról, hogy csészealjakkal, megmagyarázhatatlan égi jelenségekkel traktálják a sajtót.
Mark O’Connell, amerikai író The Close Encounters Man című könyvében szót ejt Hynekről és arról, miként változott meg az évek során a professzor szkepticizmusa a földönkívüliekkel kapcsolatosan. Ahogy O’Connell meséli, Hynek az ötvenes években már arról beszélt, hogy a lezáratlan ügyeket újra kell vizsgálni. Meglehet ugyanis, hogy a tudomány olyan ágával találkoztak most, amire tudósként kíváncsi szemmel kell tekinteniük. A professzornak később elege lett a gúnyból, amivel a kivizsgált esetekre reagált az amerikai sajtó és a társadalom bizonyos része. Szerinte ezt nem szabad tanítani az amerikaiaknak semmilyen médiumon keresztül, ez nem része a tudományos módszereknek: körültekintően, hideg fejjel kell megvizsgálni azt is, ami a szélhámosság gyanúját veti fel.
„Hynek úgy vélte, a meteorológus nem vizsgálhatja a tornádót laboratóriumban, ehhez terepre kell menni. Így gondolkodott az UFO-megfigyelésről: kreatívnak kell lenni, hogy megtaláljuk őket, mert látszólag nehézzé teszik azt, hogy megértsük kik ők, honnan és miért látogatnak a Földre.”
A Kék könyv projekt javában vizsgálta az észleléseket országszerte, ám az amerikai felsővezetők nem értették, miért kell állni Hynekék költségeit, így 1966-ban felállították a Condon bizottságot a Colorado Egyetemen, melynek vezetője Edward Condon fizikus lett. 1968-ban többek között a Kék könyv projekt nyomán készítettek egy jelentést a légierő számára, hogy az UFO-vizsgálatok nem igényelnek tudományos megfejtéseket, az esetek többsége mindig megmagyarázható. Így a kormány elzárta a pénzcsapot, Hynek pedig dühöngött.
1969-ig, a Kék könyv projekt leállításáig 12618 esetet vizsgáltak ki a professzorék, ebből nem találtak olyat, amely földönkívüli életre adott volna feltételezést, többségük természeti jelenség volt. A jelentéseket archiválták, a megszólalók nevét pedig megváltoztatták.
Spielberg jobbkeze
Hynek 1972-ben könyvet ír The UFO Experience: A Scientific Inquiry címmel, melyben először részletezte, milyen típusbesorolása létezik az UFO-észleléseknek. Ez azóta is iránymutató feljegyzés a témában.
Három pontot rendel a találkozásokhoz, noha ő maga sohasem látott sem UFO-t, sem ufonautát:
Első típusú, ha kevesebb, mint 150 méter távolságban látunk egy ismeretlen, repülő tárgyat.
Második típusú, ha UFO-aktivitásra lehet következtetni például a rádiók megzavarodásából, ha nyugtalanok az állatok, vagy ha megmagyarázhatatlan természeti jelenségek történnek a közelünkben.
Harmadik típusú, ha saját szemünkkel látjuk az idegent.
Ez bővítették később hétre:
Negyedik típusú, ha elrabolnak az idegenek.
Ötödik típusú, ha kommunikálni tudsz velük.
Hatodik típusú, ha halálos kimenetelű a találkozás.
Hetedik típusú, ha közös ember–idegen hibrid jön létre.
A professzor 1973-ban alapította meg a Center for UFO Studies nevű intézményt, mely az idegenek vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. Ugyanebben az évben kötött szerződést Steven Spielberg a Columbia Picturesszel egy tervezett sci-firől – ez lett 1977-ben a Harmadik típusú találkozások című film, amely alapjaiban változtatta meg Hollywood földönkívüli élethez való viszonyulását. A címet Hynek skálája alapján választotta Spielberg, sőt, felkérte a professzort, hogy legyen tanácsadó a forgatáson. Hynek állítólag 1000 dollárt kapott a cím használatának jogáért, 1000-et a sztoriért és 1500-at minden egyes napért, amit konzultációval töltött a forgatáson. Illetve egy jelenetet a filmben.
Spielberg meghallgatta Hynek tanácsait, ám utóbbi úgy érezte, nagyobb részt fikció az egész, miközben a rendező jól érti, mi ez az egész jelenség. Hynek élete végéig kitartott a mellett, hogy a tudománynak nyitott szemmel kell járnia ebben a témában, a gúnyt és a szarkazmust pedig felejtsék el. 75 évesen, agytumor következményében halt meg.
A Trónok harca Kisujja érti ezt a világot
Dr. Hynek története kimondottan érdekelte a History Channel amerikai kábelcsatornát, amely a műsoraiban amúgy is gyakran foglalkozik földönkívüli anyagokkal. Kitalálták, hogy a professzor nyomozásából készítenek egy drámasorozatot A Kék könyv projekt címen, amihez gyorsan megtalálták producernek többek között a Vissza a jövőbe rendezőjét, Robert Zemeckist. Hyneket pedig a Trónok harca színésze, Aidan Gillen alakította.
Két évadot leforgattak belőle, majd a History a nem megfelelő nézettségi adatok miatt dobta a projektet (inkább az idősebbek nézték a főműsoridőben, a csatorna ennél szélesebb közönséget akart megcélozni). E miatt most csatorna nélkül teng-leng A Kék könyv projekt, amelynek elkaszálását nehezen tudták megérteni a nézők, így petíciót indítottak, hogy megmentsék a Hynek életrajzát feldolgozó szériát. Eddig több mint 20 ezer aláírást gyűjtöttek össze.
A sorozat nem lett a földönkívüliekkel foglalkozó filmek alfája és ómegája, ám Hynek könyvén alapszik, pontosan bemutatva azt a miliőt és ellenszelet, melyben a professzornak dolgoznia kellett az őt árgus szemekkel figyelő, idegenek létezését teljes mértékben elutasító felettesei miatt.
Gillen – ahogy a Trónok harca Kisujjaként – a professzor szerepben is erős, méltó emléket állít dr. J. Allen Hynek évtizedeket átölelő munkásságának, melyet számos alkalommal kritizáltak, próbáltak ellehetetleníteni, de kitartása példaként szolgál minden kutatónak, akik szeretnék bebizonyítani: elképzelhető, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben.
