Ha idegen lények kerülnek szóba, az emberek többségének fejében elsősorban televíziós sci-fi filmek vagy grandiózus Spielberg alkotások hősei jelennek meg.
Az utóbbi évtizedekben Hollywood a gülüszemű szörnyek megannyi változatát zúdította ránk, lelkes nézőkre. Szinte elhanyagolható azoknak a filmeknek a száma, amelyek látogatóinkat az emberhez hasonlónak festik le, ilyen például A nap, mikor megállt a Föld című klasszikus mozi.
Azok az emberek, akik segédkeztek e cikk megírásában, olyan kontaktok, akik gyermekkoruktól kezdve eltérítések sorozatait élik át. Érdekes, hogy az egymástól eltérő beszámolók sok azonosságot mutatnak. A földönkívüliekkel kommunikáló személyek szerint a kapcsolatfelvétel az éjszakai órákban, vagy más, megváltozott tudatállapotban zajlik. Néha fényes nappal is történnek eltérítések.
Az általam vizsgált száz esetből, harminchatban tesznek említést az északi típusú, vagy „szőke” idegenekről. A kontaktok tapasztalatai alapján, a szőkékkel kapcsolatos élményeket három fő aspektusból vizsgálhatjuk.
1. Az északi típusú lények külső megjelenése és egyéb tulajdonságaik.
2. Az események menete az észlelő szempontjából.
3. Idegen próféciák a Föld jövőjét illetően.
Az északi típusú lények külső megjelenése és egyéb tulajdonságaik
Először is nézzük a kanadai Donna történetét. Az egyetemi végzettséggel rendelkező hölgy élményei gyermekkorában, Skóciában kezdődtek.
„Megfigyeltem már a szőkékkel együtt a szürkék dolgozó biorobotjait, valamint különös, sápadt, gyermekszerű lények egy csoportját is. Egyszerre voltak jelen mindannyian. A gyönyörű szőkék selymesen lágy, világoskék egyenruhát viseltek. Emlékszem egy, a ruhájukon látható, különös szimbólumra, ami egy sárkányszerű szárnyas kígyót ábrázolt. A férfiak rendkívül jóképűek voltak, szögletes arcukból átható tekintetű, mélykék szemek figyeltek. Kedvesen és vidáman viszonyultak hozzám, a légkör szinte parázslott a derűs hangulattól. A legtöbb lény fiatalnak tűnt, bár néhány szakállas, leomló köntöst viselő érettebb férfi is ott tartózkodott. Az elválást követően elviselhetetlen vágyódás lett úrrá rajtam, felfokozott szeretetet éreztem irántuk.”
Julia egy Mississippi-vidéki háziasszony:
„Léteznek földalatti bázisaik, sőt, folyómeder alá is építkeztek. Láttam ott szürkéket, szőkéket, és azok barátait is, a piros szemű, majomszerű lényeket. Egy alkalommal feltűnt közöttük egy földi katonai pilóta, akit akarata ellenére tartottak fogva. Az igézően kék szemű szőkék napbarnított arcából kivillant hófehér fogsoruk. „
Judy, a texasi kontakt mélységes hálát érez az idegenek iránt, hiszen – elmondása szerint – többször közrejátszottak abban, hogy sorsa ne vegyen balszerencsés események által végzetes fordulatot.
„Úgy tizenegy-tizenkét éves korom környékén találkoztam először az ön által északi típusnak nevezett fajjal, amely képviselői által Elohim-ként mutatkozott be nekem. Éppen a szilvafánál pihentem , hátul a kertünkben, amikor rettenetesen viszketni kezdett a bőröm. Furcsa morajlásra lettem figyelmes, s a zümmögő hang egyre erősödött. Pontosan velem szemben tűnt fel az átlátszó, lebegő szerkezet. Félelemmel töltött el a benne helyet foglaló, nagyon magas lények látványa. A rendkívül jóképű férfiak fehér kezeslábast viseltek, egyikük testét pedig hosszú, bő köntös borította. A legijesztőbb talán az a pillanat volt, amikor a földönkívüliek a szemükből ragyogó fénysugarat lövelltek felém. Tudtam, hogy fontos dolgokról informálódnak, de az üzenetek tartalmára sajnos nem emlékszem. A tünemény elmúltával megszűnt bőröm viszketése, s még sokáig, szinte megkövülten ültem ott. Bizonyosra veszem, hogy valami meghatározó történt velem akkor, több, mint egyszerűen egy dermesztő kaland…”
Az Indiana államból származó Andy már rendkívül sokszor élvezhette az idegenek vendégszeretetét. Szerinte létezik a szőkéknek egy alacsonyabb, még fiatalosabb kinézetű csoportja is. Először fényes nappal találkozott velük, amikor munkahelyén, egy szupermarketben tevékenykedett. Ketten közelítették őt meg, s ezzel kezdetét vette a több éve tartó eltérítés-sorozat. A vele kapcsolatban álló ufonauták, egy a szanszkrithoz hasonló hangzású nyelven kommunikáltak egymással. Andy mindezt nyilvánosságra is hozta, aminek következményeként rövidesen idegorvosi megfigyelés alá helyezték.
A szanszkrit volt a nyelve India egykori isteneinek is, akik repülő égi járműveken – vimanákon – közlekedtek. Ki lehet a megmondhatója, hogy miért éppen most színesíti ez a momentum a modern kori Amerika ufológiai mítoszát…
Az alacsonyabb északi típusok mellett persze léteznek óriás termetű szőkék is. Egy mediterrán szigetvilág lakói a titán méretű lényeket Genitori néven emlegették. A közép-amerikai Costa Ricán történt eltérítés során a szemtanút az Andok-hegység belsejében levő, szőke óriások által benépesített bázisra szállították. Az illetőnek még alkalma nyílt szürkéket és földi embereket is megfigyelni.
Szőkékről szóló beszámolók érkeznek a világ minden tájáról, olyan eltérő földrajzi területekről, mint Anglia, Spanyolország, Mexikó és Kanada. Észak-Mexikóban a Csend zónájaként ismert övezet volt a helyszíne egy különös találkozásnak. Magas, szőke idegeneket észleltek a sivatagban, akik a közeli városba vándoroltak, frissítő italokat kértek az ott lakóktól, majd dolguk végeztével visszafordultak.
Egy kanadai vallási szekta folyamatos kapcsolatot tart fenn az általuk Figyelőknek nevezett szőkékkel. A felsőbb világok látnokai már az ősi európai időkben is köztünk jártak, s szerintük állandó befolyást gyakorolnak ránk.
Először furcsállottam, s bizonytalanul szembesültem a ténnyel, miszerint a kis szürkék a kozmikus hierarchiában a szőkék alárendeltjei. Nézzünk erre néhány példát.
1990 egyik augusztusi estéjén a Tennesse-ben lévő Uanaka hegységnél öten lehettek szemtanúi egy fantasztikus jelenségnek. Hatalmas tűzszerű lángolás világította be a terepet, amelynek közepén megjelent egy szokatlanul magas, hosszú szőke hajú meztelen férfi. Úgy harminc, nagyfejű, rovarszerű alak táncolta őt körül – mintha csak a parancsára várt volna.
Ismét Indiana, ahol egy farmer hálószobájában megnyílt a mennyezet. Szikrázó fényhenger hatolt át rajta, amelyben feltűnt egy Jézus-szerű figura . Megfogta a szemtanú kezét és így szólt: – Ne félj, gyermekem! Ők hozzám tartoznak! – s ezzel az őket körülálló szürke humanoidok felé intett.
Janice New-Hampshire-ben él. A szőkékről gyermekkora óta mint családjáról gondolkodik, és valódi, fizikai lényekként érzékeli őket. Így vélekedik róluk:
„Hibás elképzelés, ha azt hisszük, hogy ők isteni vagy angyali tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy hozzánk hasonló, másik fajról van szó, amelyik felelősséget érez irántunk, emberekért. Nagyon is materiális a testük, láttam őket, lélegezni, aludni, de azt például soha nem volt alkalmam megfigyelni, hogy miként végzik egyéb biológiai funkcióikat. Hozzáteszem még, hogy az események megélésekor az érzékelést megváltoztathatja a szemtanú rémülete. Kezdetben én is féltem, de mára ez teljesen megszűnt. Így van ezzel az a kilenc ismerősöm is, aki hasonló tapasztalásokon ment keresztül. Nem tudnám megmondani, hogy milyen gyakran lettünk rosszindulatú kritikák célpontjai, csak azért, mert már többé nem féltünk. Manapság is megbélyegeznek még minket, az ufonauták szeretői vagy a hallucináció áldozatai megnevezéssel illetnek.”
Az északi típus tanulmányozása közben néhány megdöbbentő mozzanat is felszínre került. Számomra a legérdekesebb felfedezés, hogy a szőkék létezési tere több téridő kontinuumba is átnyúlik. Egyszerre vagy külön-külön is jelen lehetnek a fizikális és/vagy magasabb rezgésű dimenziókban.
Donald Worley – UFO-kutató
