Mit kell „tennünk” elménkkel a meditáláskor? Egyáltalán semmit. Épp, hogy hagyjuk meg olyannak, amilyen.
A meditáció „a térben, a semmiben lebegő tudat”.
„Ha az elme nem kimódolt, úgy önmagától áldott, miként a víz is természeténél fogva áttetsző és tiszta, ha nem kavarták fel”
– mondja a híressé vált szólás.
A meditációban időző elme hasonlatos a sáros vízzel teli korsóhoz: minél tovább hagyjuk a vizet beavatkozás nélkül mozdulatlanul, annál jobban süllyednek le az aljára a piszokszemcsék, hagyva a víz természetes tisztaságát keresztül fényleni.
Az elme igazi természete olyan, ha meghagyjuk változatlan és természetes állapotában, hogy megtalálja valódi sajátosságát, az áldást és tisztaságot.
Ügyeljünk tehát arra, ne csapjuk be semmivel, és ne terheljük elménket. Meditáláskor ne tegyünk erőfeszítéseket ellenőrzésére, ne törekedjünk megbékítésére! Ne legyünk túlságosan ünnepélyesek, ne érezzük azt, hogy valami különös szertartáson veszünk részt; még a meditáció gondolatát is engedjük el!
Hagyjuk meg testünket, lélegzésünket olyannak, amilyen! Gondoljunk úgy önmagunkra, mint az egész világegyetemet tartalmazó égre!
Különleges egyensúly
Mint minden művészetben, úgy a meditációban is finom egyensúlynak kell lennie az elengedés és az éberség között. Egyszer egy Shrona nevű szerzetes a meditációt tanulmányozta Buddha egyik legközelebbi tanítványával. Nehézsége támadt a helyes lelkiállapot kifejlesztésében. Nagyon keményen igyekezett összpontosítani, és megfájdította a fejét. Azután olyannyira ellazította elméjét, hogy elaludt.
Végezetül Buddhához folyamodott segítségért. Tudván, Shrona híres zenész volt, mielőtt szerzetessé vált, Buddha ezt kérdezte tőle: –
Világi életedben nem vina -játékos voltál?
Shrona bólintott.
– Mikor csaltad elő vinádból a legszebb hangot?
Akkor-e, amikor a húrokat feszesre húztad, vagy
amikor azok lazán lógtak?
– Egyik esetben sem. Akkor, amikor éppen jól
voltak felhúzva, sem túl feszesen, sem túl lazán.
– Nos, az elméddel pontosan ez a helyzet.
Tibet sok női mestere közül egy, Ma Chik Lap Drön mondta: „Légy éber, éber, mégis lazíts, lazíts. Meditációban ez a legfontosabb szempont.”
Helyezzük készenlétbe éberségünket, ám ugyanakkor legyünk elengedettek, valójában oly lazák, hogy még a lazítás gondolatát se közelítsük.
