Az ankh egy óegyiptomi hieroglifa, melynek jelentése élet és formailag egy fogantyús keresztre hasonlít (latinul: crux ansata). Az óegyiptomi vallás isteneit gyakran ábrázolták ankh kereszttel a kezükben, amit a hurokrésznél vagy a száránál fogva tartanak.
Mivel az egyiptológusok közt az utóbbi évszázadokban egy igazi beavatott sem akadt, képtelenek voltak megfejteni a szimbólum ezoterikus jelentését.
Találgatások viszont voltak bőven, melyek főként a nemiséggel kapcsolták össze az ankh eredetét.
Bár mindegyik elképzelésben van valami szikrája az igazságnak, az ankh lényegét mégsem tudták megközelíteni, kellő szintű időfizikai ismeretek hiányában. Így csak most jött el az ideje, hogy feltárjuk ennek az ősi teremtési szimbólumnak az ezoterikus jelentését.
Kezdjük azzal, hogy az ankh szó magyarul: an-ká-há, vagyis égi K és H zóna. A mássalhangzóink között a k és h betűk azok, amiket kivételes módon nem e vagy é magánhangzó társaságában ejtünk, hanem á-val. Ez jelzi, hogy különleges hangzókról van szó, amiknek már az ábrázolása is sokatmondó. Ha megnézzük a hun rovásírás K és H betűjét, azt látjuk, hogy nagyon hasonlóak.
A k egy csúcsára állított rombusz, amiből a káró kártyajel is származik. A h pedig ugyanez, csak az alsó-felső csúcsainál az élek meghosszabbításával, amitől egészében úgy néz ki, mint két egymásra rajzolt, ellentétes irányú kacsacsőr.
Mindkét jel értelme ugyanaz a teremtésfilozófiában: a két Teremtő tachion kúpos hullámterének metszetét mutatják az őskáoszban. Azt a zónát, amin belül a teremtés zajlik, ahol az Isten és teremtményei találhatók.
A függőleges vonal alulról indulva áttöri a vízszintes vonalat, majd hurokká görbülve visszatér hozzá. Tehát nem egyszerűen egy statikus rajzról van szó, hanem inkább folyamatábráról.
A teremtés első pillanatának megjelenítéséről, az Isten időhurkának születéséről. Ez egyben az élet születése is, így nem csoda, hogy az ankh jelentése a termékenységhez, nemiséghez, szaporodáshoz kapcsolódik. Csak éppen nem azon a megnyilvánulási szinten, amit a hozzá nem értők gondoltak róla.
Az ankh nem egyszerűen egy nemiszerv vagy bikacsök, hanem a teremtési aktus minimalista geometriai ábrázolása. Azé a pillanaté, amikor a Teremtő Atya tachionja behatol a Teremtő Anya tachionjának hullámterébe és bukfencet vetve létrehozza magából a Fiút, minden élet forrását.
1. Az egyiptológusok szerint a ka jelentése: hasonmás. Ma inkább asztráltestnek neveznénk, mivel anyagtalan és testként funkcionál az elhunyt lelke számára, hogy stabilitást biztosítson neki (az emberség látszatát nyújtsa az identitásának). A ka szótag egyben a teremtési tartományban tartózkodó Istent is jelenti, abban az értelemben, hogy Ő a Teremtő Atya hasonmása. Mert az időhurkának tachionjai az okforrás tachion virtuális másolatai.
2. Ízisz anyaistennőt a művészetben eredetileg hosszú ruhát viselő nőként ábrázolták, fején a trónt jelentő hieroglifával, néha lótuszvirággal a kezében vagy szikomorfaként (Életfa). A történelem során, ahogy az egyiptomi papság által őrzött ezoterikus tudás a teremtés titkairól egyre jobban megkopott, Ízisz fokozatosan egybemosódott Hathor (magyarul: hat-úr) termékenység istennő alakjával.
Ennek megfelelően a fejdísze is megváltozott, és kezdték úgy ábrázolni, mint aki tehénszarvak között tartja a napkorongot. Durvább esetekben tehénfejűként vagy kimondottan tehénként is megjelenítették a hozzá nem értők. Emellett előfordult az is, hogy szárnyakkal ábrázolták, vagy egyenesen keselyűként, héjaként, amint Ozirisz teste fölé száll.
forrás: Esemény Horizont
