Az Amerikai Légierő, az Amerikai Hadsereg és a CIA anyagi támogatásával kifejlesztett, „top-secret”-nek minősített Avrocar egy olyan hidegháborús szuperfegyver szerepét töltötte volna be, mely a légkör legmagasabb régiójában akár Mach 3 sebesség elérésére is képes lett volna.
Az Avrocar nem más, mint egy repülő csészealj, mely azonban nem az X-akták forgatókönyvíróinak agyából pattant ki, hanem egy amerikai-kanadai együttműködési szerződés keretein belül az 50-es, 60-as években került kifejlesztésre, de végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az Avrocar történetét a winnipegi Bill Zuk hozta nyilvánosságra 2001-ben megjelent könyvének segítségével. Zuknak egyébként az volt a szándéka, hogy valamilyen módon elérje, hogy a megmaradt két darab Avrocart visszaszállítsák születési helyükre, Kanadába.
Az „Avrocar: Kanada repülő csészealja” című könyvben Zuk leírja, hogy az amerikai kormányzat hány millió dollárral támogatott egy olyan repülő csészealj projektet, mely aztán végülis semmilyen komolyabb eredményt nem volt képes felmutatni. Az Avrocar szellemi szülőatyja John Frost, a kanadai A. V. Roe cég vezető tervezője volt, aki tervezőkből, mérnökökből és technikusokból álló fejlesztőcsapatot hozott létre a repülő csészealj kifejlesztésének érdekében.
Az Avrocar fejlesztési munkálatai 1952-ben kezdődtek meg, és 1953-ban a további anyagi támogatások megszerzésének érdekében már meg is tartották az Avrocar első tesztpéldányának bemutatóját, mely azonban még csak egy kicsinyített, 6,3 x 10,1 centiméteres modell volt. A modell és a tervrajzok láttán az Amerikai Légierő és a NASA is fantáziát látott a dologban, és ettől kezdve már évente 2-3 millió dollárral támogatták a projektet.
Zuk elmondása szerint, amennyiben időben, még az 50-es években sikerült volna egy megfelelő képességekkel rendelkező Avrocart elkészíteni, akkor az abban az időben a világ legfejlettebb harci eszköze lehetett volna.
Az Avrocar első működőképes verziói 15,2 méteres átmérővel rendelkeztek, és nem kevesebb mint hat sugárhajtómű gondoskodott a mozgatásukról, a repülő csészealj irányítórendszerét pedig úgy alakították ki, hogy az szinte bármilyen irányú mozgás végrehajtására képes volt.
A tesztek alatt többször előfordult, hogy katasztrófa közeli helyzetek alakultak ki, ugyanis a hajtóművek nagyon szeszélyesen viselkedtek. A későbbiekben megépítettek egy 5,5 méteres átmérővel rendelkező Avrocart is, mely már csak három hajtóművel rendelkezett, és legfeljebb két személy fért bele.
A projekt az elmondások szerint sosem volt igazából sikeres, és 1959-ben a konzervatív kanadai kormány fel is függesztette az egész projektet, bár egyes források szerint az amerikaiak még 1961-ben is tesztelték az Avrocart.
forrás: sg.hu
