A tudatalatti szerepe neves tudósok életében

Az idők során sok tudós felismerte, hogy mi is valójában a tudatalatti szerepe. Edison, Marconi, Kettering, Poincaré, Einstein és mások is hatékonyan használták tudatalattijukat.

Ez biztosította számukra a betekintést és a “know-how”-t (tudd-hogyan-t) a modern tudományt és ipart fellendítő, óriási jelentőségű találmányaik felfedezésekor.

A kutatások szerint a legnagyobb tudósok és kutatók eredményességében meghatározó szerep jutott képességüknek, hogy cselekvésre bírják a tudatalatti hatalmát.

A tudatalatti szerepe egy híres vegyész munkájában

august-kekule

Nézzük meg például, hogyan használta tudatalattiját a híres vegyész, Friedrich Kekulé von Stradonitz problémája megoldásakor.

Hosszú ideje vesződött laboratóriumában, hogy elrendezze a benzol molekuláját felépítő hat szénatomot és hat hidrogénatomot, de képtelen volt megoldani a kérdést.

Fáradtan és kimerülten teljes egészében a tudatalattijára bízta a megoldást.

Nem sokkal később, amikor felszállt volna egy londoni buszra,

tudatalattija hirtelen egy farkába harapó és cigánykereket hányó kígyó képét villantotta fel tudatos elméjében.

Ez a tudatalattijából előpattant kép megadta a régóta keresett választ a ma benzolgyűrűként ismert körkörös atomelrendeződés kérdésére.

Nikola Tesla is tisztában volt a tudatalatti szerepével

fenytelefon04-nikola-tesla
Nikola Tesla

Hogyan jutott el felfedezéseihez a kiváló tudós Nikola Tesla ragyogó elektromérnök, aki a legbámulatosabb felfedezéseket tette?

Ha egy új találmány eszméje ötlött fel benne, képzeletében építgette.

Tudta jól, hogy tudatalattija átalakítja a képet, és felfedi tudatos elméje számára mindazt a részletet, aminek révén a készülék a valóságban is megszerkeszthető.

Csöndesen meditált az összes elképzelhető tökéletesítésen, így nem kellett hibák javítgatásával töltenie idejét, hanem elméje tökéletes termékét adhatta át a technikusoknak kivitelezésre.

Mint mondotta:

“Berendezéseim egytől egyig úgy működnek, ahogy elképzeltem őket. Húsz év óta egyetlen kivételre sem volt példa.”

A tudatalatti és az álmok – Agassiz professzor története

Agassiz professzor, a jó nevű amerikai természettudós álmában tapasztalta tudatalattija fáradhatatlan tevékenységét. Az alábbi történetet felesége meséli el híres férjéről írott életrajzában.

“Már két hete küszködött, hogy értelmezzen egy kőtáblában megmaradt, meglehetősen rejtélyes őshallenyomatot. Fáradtan és csüggedten tette félre a munkát, igyekezett az egészet kiverni a fejéből.

Nem sokkal később egy éjjel azzal a meggyőződéssel ébredt, hogy álmában ott látta a halat, méghozzá tökéletesen restaurálva. Ahogy azonban megpróbálta volna felidézni és rögzíteni a képet, az sebesen eloszlott.

Louis Agassiz

Másnap mégis korán reggel bement a Jardin des Plantesba(Füvészkert), remélve, hogy ha újabb pillantást vet a kövületre, talán meglát valamit, ami visszavezeti éjjeli látomásához.

Hiába: az elmosódott lenyomat ugyanolyan homályos maradt, mint volt. A következő éjjel újra megpillantotta a halat, de az eredmény semmivel sem volt kielégítőbb.

Amikor felébredt, a kép nyomtalanul eltűnt emlékezetéből. A harmadik éjjel, lefekvés előtt mindenesetre papírt és ceruzát készített az ágyához, hátha megismétlődik az álom.

Úgy is történt. A hal hajnal felé újra megjelent álmában, először zavarosan,

majd olyan részletességgel, hogy férjemnek minden kétsége eloszlott állattani jellegzetességeit illetően.

Félálomban, a koromsötét hálószobában lefirkantotta ezeket a jellegzetességeket. Reggelre kelve meglepetten észlelte, hogy éjjeli vázlata olyan vonásokat is tartalmaz, amelyek felismerését képtelenségnek tartotta volna a kövület alapján.

Sietett a Jardin des Plantes-ba, és rajzát kezében tartva útmutatásként, sikeresen lefaragta a kő felszínét, amely alatt, mint kiderült, a hal további részei rejtőztek.

A teljesen kibontott lenyomat tökéletesen megfelelt álmának és rajzának, és minden további nélkül tudta azonosítani.”