Tongatapu (Tonga) legkeletibb részén áll egy úgynevezett trilithon, három hatalmas kőtömbből összeállított kapu.
Függőleges oszlopai nagyjából hat méter magasak, a tartóoszlopok vágataiba tökéletesen illeszkedő felső kőgerenda hossza ugyancsak hat méter körül van, és az egész kőkolosszus megközelítőleg száz tonna súlyú.
A kapu neve „Haamongaa Maui” vagyis „Maui (isten) terhe”.
Egy monda szerint Maui isten a tengeren átgázolva egy másik szigetről hozta a két hatalmas követ Tongatapura. Való igaz, a mészkőfajta, a melyből a trilithon készült, nem található meg a szigeten.
Azok szerint, akik egy állítólagos elsüllyedt szigetbirodalom nyomai után kutatnak, erre a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a trilithon köveinek lelőhelyét elnyelte a tenger.
A tongai kőkaput sokan az angliai Stonehenge déltengeri rokonának tartják, Thor Heyerdahl pedig a tiahuanacói napkapuval állította párhuzamba.
Szerinte ez a két kőív meglehetősen hasonlít egymásra, azzal a különbséggel, hogy a domborművekkel díszített tiahuanacói napkapu egyetlen kőből készült, csendes-óceáni megfelelője pedig háromból.
Később beigazolódott ezeknek az összehasonlításoknak a jogossága, ugyanis IV. Tupou, a Tonga-szigetek királya bebizonyította, hogy a trilithon hatalmas csillagászati segédeszköz, pontosabban „napkapu”, amely Stonehenge köveihez hasonlóan egykor a napfordulók pontos megfigyelését tette lehetővé.
Ezenkívül persze még más, kultikus szerepe is lehetett, hasonlóan angliai és tiahuanacói rokonaihoz.
A tongatapui napkapun az év két fordulópontját a felső kőgerendába vésett, ma már alig kivehető V alakú jel két szára közül hol az egyik, hol a másik szár csúcsára hulló első napsugarak jelzik, amint ezt a király és barátai 1967. június 21-én és december 21-én hajnalban, több száz vagy több ezer év óta először újból megfigyelhették, miután eltávolították a trilithon elől a napfény útját elzáró fákat és bokrokat.
