A tévé, mint a manipuláció eszköze

A tévénézés – világszerte – milliók számára kedvenc szabadidős tevékenység, pontosabban „nem tevékenység”. Az átlag amerikai, mire eléri a hatvanéves életkort, tizenöt esztendeig meredt a tévéképernyőre.

Ez az arány sok más országban is hasonló. A tévénézést sokan „pihentetőnek” találják. Figyeld meg magad alaposan, és azt fogod találni, hogy minél hosszabban marad figyelmed középpontjában a képernyő, annál nagyobb mértékben függesztődik fel a gondolati aktivitásod; és ahogy nézed a párbeszédes műsort, a vetélkedőt, a helyzetkomédiát, sőt akár a reklámot is, aközben elmédben szinte egyáltalán nem generálódik gondolat.

Nemcsak hogy többé már nem is emlékszel a problémáidra, de egy időre még meg is szabadulsz magadtól. Hát mi lehet ennél pihentetőbb?
Teremt-e akkor a tévénézés belső teret? Jelenlevővé tesz-e? Sajnos nem.

tv nézés

Bár elméd esetleg hosszú ideig nem generál közben semmilyen gondolatot, ám bekapcsolódott a TVshow gondolati tevékenységébe. Rácsatlakozott a közös elme televíziós változatára, és annak a gondolatait gondolja.

Elméd csak abban az értelemben tétlen, hogy nem termel gondolatokat. Ám folyamatosan szívja magába a képernyőből érkező gondolatokat és képeket.

Ez a hipnózistól nem különböző, transz-szerű, megnövekedett fogékonysággal járó, passzív állapotot vált ki. A tévé ezért teszi lehetővé a „közvélemény” manipulálását, amit a politikusok, az ilyen-olyan érdekcsoportok emberei és a hirdetők pontosan tudnak, és emiatt hajlandók dollármilliókat fizetni, hogy téged a fogékony tudattalanságnak ebben az állapotában kaphassanak el.

Azt akarják elérni, hogy az ő gondolataik a te gondolataiddá váljanak – és általában elérik céljukat.

Tévét nézve tehát hajlamos vagy a gondolat alá zuhanni, nem pedig a fölé emelkedni. Ebből a szempontból a televízió ugyanazt teszi, mint az alkohol és bizonyos drogok.

Bár hatására valamelyest megszabadulsz az elmédtől, itt is nagy árat fizetsz érte: tudatvesztést. Az említett drogokhoz hasonlóan ez is erős függőséget okoz.

Fölemeled a távirányítót, hogy kikapcsold a készüléket, ám azon kapod magad, hogy kikapcsolás helyett végiglépdelsz az összes csatornán.

Félóra vagy egy óra múlva még mindig nézed a képernyőt, még mindig csatornáról csatornára ugrálsz. A jelek szerint a kikapcsoló gomb az egyetlen, amit az ujjad valahogy képtelen megnyomni.

Tovább nézed a tévét, és általában nem azért, mert valami érdekesség ragadta meg a figyelmedet, hanem épp azért, mert nem találsz semmi érdekes néznivalót.

Ha már „horogra akadtál”, minél jelentéktelenebb és semmitmondóbb a műsor, annál inkább függőséget okozó.

Ha érdekes és gondolatébresztő hatású lenne, akkor elmédet ismét saját gondolatok termelésére ösztönözné, ami a tévé indukálta transznál tudatosabb, és ezért előnyösebb állapot.

Figyelmedet az esetben már nem kötnék le teljesen a képernyőn megjelenő képek. Bizonyos minőségi szint fölött a műsor tartalma valamennyire ellensúlyozhatja, sőt néha akár meg is szüntetheti a televízió hipnotizáló, elmezsibbasztó hatását.

Akad néhány olyan program, ami sok ember számára rendkívül hasznosnak bizonyult; jobbá tette az életüket, megnyitotta a szívüket, és növelte a tudatosságszintjüket.

Akár még egy-egy komédia is – bár látszólag nincs benne semmi különös – lehet akaratlanul spirituális hatású azáltal, hogy karikírozva mutatja meg az emberi butaságot és az egót.

Arra tanítanak, hogy semmit se vegyünk túl komolyan, hogy lazán és vidáman álljunk az élethez, és legfőképp: nevessünk. A nevetés rendkívül felszabadító és gyógyító hatású. A televíziós csatornák legtöbbjét azonban egyelőre olyan emberek irányítják, akiket teljesen az ego ural, és ezért a televízió rejtett célja a te befolyásolásod azzal, hogy elaltat, vagyis tudattalanná tesz.

tv-nezes

A tévében azonban hatalmas és nagyobbrészt még kihasználatlan lehetőség rejlik! Kerüld az olyan műsorokat és reklámokat, amelyek gyors egymásutánban, két-három másodpercenként váltott képpel támadnak le!

A túl sok tévézés és ezek a műsorok nagymértékben felelősek a manapság világszerte gyerekmilliókat érintő mentális működészavar, az úgynevezett figyelemzavar kialakulásáért.

Ha rövid ideig tudsz csak figyelni, minden észlelésed és kapcsolatod sekélyessé és örömtelenné válik. Ebben az állapotban bármit is teszel, bármilyen tevékenységet is folytatsz, abból hiányzik a minőség, mert a minőséghez figyelem kell.

A gyakori és hosszú tévézés nemcsak tudattalanná tesz, hanem passzívvá és enerválttá is. Ezért nem az a legfontosabb, hogy ritkán tévézz, hanem hogy az alkalomszerű tévézgetés helyett válaszd ki azokat a műsorokat, amelyeket meg akarsz nézni!

Valahányszor tévézés közben eszedbe jut, érezd a testedben lévő elevenséget! Azt is megteheted, hogy időnként tudatosítod magadban a légzésedet. Rendszeres időközönként vidd el a tekintetedet a képernyőről, hogy az ne birtokolhassa teljes mértékben a látásodat!

Ne hallgasd a tévét a kelleténél hangosabban, hogy ne árassza el a hangérzékelésedet! Reklámok alatt nyomd meg a távirányító hangelnémító gombját! Ne menj aludni közvetlenül a tévé kikapcsolása után, és pláne ne aludj el tévézés közben!

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend