Manapság a pók egyértelmű fóbiás jelkép, holott hálószövőként az életet, a sorsot és a végzetet szimbolizálja.
Mivel a háló a középpontból indulva alakul ki, és a szál a pók testéből gombolyodik le, egyes kultúrákban a pókháló a Nap és az életadás szimbóluma.
A kelták a bonyolult hálót az élet útvesztőjéhez hasonlították, amelyen az embernek felül kell kerekednie.
Az ókori Egyiptomban, ahol a pók Neith istennő szent állata volt, illetve a görög mitológiában, ahol a sorsistennő a Moirákat, Athénét és Arakhnét jelölte, a pókháló a sorsot jelképezte.
Óceániában és egyes indián törzseknél a pók teremtette a világegyetemet, az ausztráliai őslakos kultúrákban a Nagy Pók szoláris hérosz, míg Afrika néhány részén és Észak-Amerikában a pók a kópé.
A kereszténységben a pókháló az emberi gyarlóság és hiábavalóság jelképe; mivel a ragacsos szálak ördögi csapdába ejtik az óvatlant, a pókot a Sátánnal és gonosszal azonosították.
Mivel megbénítja, azután megrohanja áldozatát, a pók a félelmetes Nagy Anyaistennőt jelképezi, aki alkot, de pusztít is.
A keresztényeknél a zsugorit szimbolizálja, aki mindent kifacsar áldozatából.
A japánok úgy gondolják, hogy pókasszony ejti csapdába az utazókat, a lidércpók pedig veszedelmes alakváltoztató.
Mindennek ellenére a néphit szerint máig kedvezőtlen dolog megölni, mert a pók pénzt vagy szerencsét jelenthet.
