A Rendlesham erdőben 1980 decemberében igen különös dolgok történtek. Két amerikai katona egy olyan jelenséggel szembesült, mely egész addigi életüket és gondolkodásukat megváltoztatta.
Hogy mi is történt pontosan a Rendlesham erdőben, arról még ma is folynak a találgatások…
Időpont: 1980. december 25.
Helyszín: Az angliai Ipswich keleti részén fekvő Rendlesham erdő.
1980-ban nagy volt az amerikai-szovjet feszültség, ezért az amerikai parancsnokság alatt álló angliai Woodbridge támaszpont szigorú biztonsági intézkedésekkel működött.
Megjelennek a fények a Rendlesham erdőben
Jim Penniston és John Burroughs az amerikai légierő katonái aznap este a támaszpontot körülvevő hatalmas Rendlesham erdőben járőröztek. John Burroughs őrvezető volt, a rendészet volt a szakterülete, Jim Penniston pedig a Woodbridge-i támaszpont biztonsági parancsnoka.
Minden a megszokott módon zajlott számukra, egészen addig, míg meg nem szólalt a rádiójuk. A bázisról értesítették őket, hogy a keleti radarok egy azonosítatlan repülő tárgyat észleltek mintegy negyedórája.
A két férfi első gondolata az volt, hogy valószínűleg egy lezuhant repülőgépről lehet szó. De hogy meggyőződjenek arról, hogy valóban így van-e, rögtön el is indultak a megjelölt helyre. Az erdőből kísérteties fehér fény szűrődött ki. Penniston és Burroughs továbbhaladtak a fény forrása felé, de hamar rá kellett jönniük, hogy az objektum, ami az erőteljes fénykibocsátásért felelős, minden, csak épp nem földi eredetű…
Nem éreztek égő üzemanyag szagot, se az erdei tűz ropogását. Rádióik zúgtak, sípoltak, és ez szokatlan volt. Hangos, sivító hangot hallottak, mintha valami megijedt vagy feldühödött volna. A feltételezett repülőszerencsétlenség, feltételezett biztonsági incidenssé változott.
Penniston és Burroughs bár meglehetősen féltek, kíváncsiságuknak engedve még közelebb merészkedtek az objektumhoz, s ekkor váratlanul elvakította őket egy újabb, az eddiginél is erősebb fehér fénysugár, s mindketten a földre kerültek.
Az UFO leírása
Feltápászkodva a földről, Penniston meglátta egy háromszög alakú űrhajó körvonalait, amely nagyjából hat méterre volt tőle. Miközben közelebb ment hozzá, úgy érezte, hogy a ruhája, a bőre és a haja is feltöltődött elektromossággal.
Megpróbálta alaposabban szemügyre venni a járművet: leírása alapján olyan volt, mintha valamiféle „fekete üvegből” lenne, nagyon csillogott a felülete, az oldalán pedig narancs és kék fények villództak. Becslése szerint az űrhajó körülbelül két méter magas, és három méter hosszú lehetett.
Miközben körbejárta az UFO-t, rejtélyes feliratokat fedezett fel rajta, melyek leginkább az egyiptomi hieroglifákra hasonlítottak. A 10-15 cm-es jelek nagyjából egy méter hosszan sorakoztak.
Felül volt egy nagyobb jel, egy nagy körbe rajzolt háromszög, melynek megérintésekor az objektum erős fénnyel felizzott, s csak aztán aludt ki ismét, miután Penniston levette róla a tenyerét. Ezt követően egy pillanat alatt eltűnt a titokzatos tárgy, méghozzá mindenféle hang nélkül.
Penniston és Burroughs teljesen megdöbbentek a látottaktól, és azon tanakodtak, hogyan fogják ezt megmagyarázni feletteseiknek. Hogy mondják el mindazt, amit láttak…
Beszélgetésük alatt hamarosan kiderült, hogy teljesen másképp emlékeztek az eseményekre. Burroughs egy vörös, ovális „napszerű” tárgyat látott, s nem rémlett neki az sem, hogy társa, Jim körbejárta volna a hajót. Nem tudott ésszerű magyarázatot adni arra ami történt.
Elveszett idő
A bázisra visszatérve a két férfinak újabb rejtéllyel kellett szembenéznie. Úgy gondolták távollétük nem tarthatott tovább 45-50 percnél, ekkor azonban közölték velük, hogy két és fél órát voltak távol! Próbálták az adrenalinra fogni az időbeli eltérést, de nem az volt az oka.
Nem tudták pontosan, hogy mivel van dolguk, de abban egyetértettek, hogy vissza kell menniük a helyszínre és alaposan körülnézni, s ha mód van rá tárgyi bizonyítékot szerezni a furcsa találkozásról. Ez sikerült is, hiszen a Rendlesham erdőben árulkodó nyomokra bukkantak: három mélyedést találtak a talajban, háromszög alakban, egymástól egyenlő távolságban. Ágak voltak a földön és a fák lombjai is megsérültek.
A különös számok
Penniston az eset után nehezen tudta álomra hajtani a fejét, nagyon zaklatott volt. Ráadásul sehogy sem tudta kiverni a fejéből azokat a számokat – – a sok egyest és nullát -amiket akkor látott, mikor hozzáért az idegen tárgyon található különös jelhez. Valahányszor lehunyta a szemét a számokat látta.
Mivel nem tudott elaludni, felkelt és elővette a jegyzetfüzetét, és elkezdte leírni azokat a számokat, melyeket még mindig maga előtt látott. Feletteseinek nem mert a különös látomásokról beszélni, attól tartva, hogy ez véget vetne a pályafutásának, így félretette a jegyzeteket és megpróbálta elfelejteni az egészet.
A második találkozás a Rendlesham erdőben
Burroughs azonban többet akart tudni és két nap múlva visszatért a Rendlesham erdőbe egy csapat katonával, akiket Charles Halt alezredes vezetett. Diktafont is vittek magukkal, hogy a helyszínen készült beszélgetést rögzítsék. Megdöbbenve tapasztalták, hogy az idegenekre utaló tevékenység tovább folytatódott. Két azonosítatlan objektumot figyeltek meg, melyek erős fénysugaraikkal az erdőt pásztázták, mintha csak kerestek volna valamit.
Az egyik fényes tárgy kisvártatva elkezdett lejjebb ereszkedni a fák között, ekkor Burroughs engedélyt kért felettesétől, hogy közelebbről is szemügyre vehesse az eseményeket. Miután megkapta az engedélyt, egy őrmesterrel együtt elindultak a fény irányába, ami viszont úgy tűnt épp a két katona felé közeledett. Az őrmester elesett, de még látta ahogy Burroughs-t elnyeli a fény, aki pár percre eltűnt, majd ismét megjelent. Burroughs nem tudta felidézni, hogy ez idő alatt mi történt, nem emlékezett semmire sem.
Az eset után Penniston-t és Burroughs-t behívatták Halt alezredes irodájába, ahol közösen meghallgatták a diktafonnal készített felvételt. Semmi kétségük nem volt afelől, hogy egy valódi találkozás történt. A második észlelést tehát már Halt alezredes és a légierő további tagjai is megerősítették, aminek Jim Penniston és John Burroughs rendkívüli módon örültek, hiszen most már más szemtanúk is akadtak rajtuk kívül.
Rendlesham – Az igazság és a hivatalos jelentés
Ám mielőtt Penniston és Burroughs felderíthette volna a rejtélyes esetet, megkereste őket az O.S.I. (az Amerikai Légierő Különleges Nyomozóirodája) és ragaszkodtak hozzá, hogy részletes jelentést tegyenek a velük történt furcsa eseményekről, beleértve a legapróbb részleteket is. Penniston beszámolt róla, hogy azzal fenyegették, amennyiben nem működik együtt, az könnyen a katonai pályafutása végét jelentheti.
Penniston egy négy oldalas, kézzel írott jelentést készített, amit át is adott az egyik O.S.I. ügynöknek, aki mintegy 15-20 perc múlva visszatért egy alig negyedoldalnyi gépelt szöveggel. Ez egy erősen cenzúrázott és elég általánosan megfogalmazott anyag volt, amely köszönőviszonyban sem volt a Penniston által megfogalmazottakkal. Meg is kérdezte az ügynököket, hogy mi ez? Azt a választ kapta, hogy ez a „hivatalos verzió” és neki is ezt kell majd mondania, ha bárki érdeklődne arról, mi történt a Rendlesham erdőben. Penniston bár vonakodva, de állását féltve aláírta a jelentést.
Egészségügyi problémák
Penniston és Burroughs az eset után 2 évvel furcsa panaszokról számoltak be. Szédülés, egyensúly zavarok, ráadásul mindkettőjüknél szívpanaszok jelentkeztek. A kezelőorvosaik tanácstalanul széttárták a karjaikat, nem tudták, hogy mi okozza a tüneteiket.
Hamarosan azonban kiderült, hogy a két férfit erőteljes sugárzás érte, amit egy későbbi, titkosítás alól feloldott jelentés is alátámasztott. Ebben megerősítik, hogy a Halt ezredes és csapata által végzett helyszíni vizsgálatok rendkívül magas sugárzási értékeket mutattak, a legmagasabbakat épp abban a három mélyedésben mérték, melyek a feltételezett idegen űrhajó nyomai voltak.
Mi történt a Rendlesham erdőben? – A regressziós hipnózis eredményei
Jim Penniston és John Burroughs állapota egyre romlott, de az Amerikai Légierő nem tudott – vagy inkább nem akart – válaszolni a panaszaikkal kapcsolatos kérdéseikre, így elhatározták, hogy maguk járnak utána a dolgoknak, és egy alternatív megoldást választottak az események pontosabb felderítésére, azt a módszert, melyet számtalan UFO-találkozás esetében többször is sikerrel alkalmaztak már: a regressziós hipnózist.
Burroughs Kaliforniába utazott, és a hipnózis alatt világossá vált számára, hogy a fehér fény, amit aznap este a Rendlesham erdőben látott, valamilyen módon magához „hívta” vagy magába szippantotta, majd a tárgy belsejében találta magát. Így már érthető volt az is, miért nem emlékezett arra, hogy Penniston körbejárja az UFO-t.
A további kezelések azt vizsgálták, mi történt a második találkozás alkalmával, amikor Burroughs Halt ezredessel járt az erdőben. Ezekből kiderült, hogy Burroughs ismét az objektumban találta magát, ezúttal azonban valamiféle intelligens életforma is megpróbált kommunikálni vele. Apró, kék fénypontok vették körül, melyek folyamatosan változtatták az alakjukat.
Felszínre kerülő emlékek
1994-ben társához hasonlóan, Penniston is regressziós hipnózisnak vetette alá magát. Az emlékek pontos felidézése nála már nehezebben ment. A visszaemlékezésben általában addig a ponthoz jutott el, hogy hozzáért az űrhajón lévő különös jelhez, ami fényesen felizzott. Ezután már csak azt tudta felidézni, hogy a bázison van, és kihallgatják az O.S.I. ügynökei.
A hipnózist vezető hölgy szerint egy memória blokkot helyeztek el a férfiban, aminek pont az volt a célja, hogy a „kényes” információk rejtve maradjanak. A kitartó és következetes munka azonban kezdte meghozni az eredményét, és ha lassan is, de a hipnózisok során sikerült egyre jobban lebontani ezt a bizonyos memória blokkot.
Kiderült, hogy Penniston egy második O.S.I. kihallgatáson is részt vett, ami már jóval drasztikusabb volt mint az első, ugyanis itt már nemcsak megfenyegették, de egy szérumot is befecskendeztek a bal karjába. Ezeknek a vegyi anyagoknak legtöbbször az a céljuk, hogy beszédre bírják a kihallgatott személyt, ám ez esetben nagyon úgy tűnt épp az ellenkezője volt igaz, vagyis a szemtanú elnémítása.
Időutazók?
Penniston egyre több mindenre kezdett emlékezni, és a részletekből kezdett összeállni a teljes történet. Immár azt is fel tudta idézni a hipnózis során, hogy milyen információk birtokába került, mikor hozzáért a hieroglifára hasonlító jelhez:
„Az a feladatuk, hogy kapcsolatba lépjenek velünk…Ők időutazók… Ők mi vagyunk…A jövőből érkeztek…”
Ezek voltak talán legmegdöbbentőbb szavak egész Rendlesham-incidenst illetően. Jim Penniston maga is meglepődött saját szavai hallatán, olyan érzése volt, mintha valaki más mondta volna ezeket. Nem hitt a fülének, mert addig csak H.G. Wells, az Időgép című 1960-ban bemutatott filmjében hallott az időutazásról.
Egy újabb hipnózis során felszínre került Penniston egy másik elfojtott emléke is. Mikor hozzáért a jelhez az erős fehér fény teljesen elvakította, ezután már nem látott mást, csak egyeseket és nullákat, vagyis a bináris kódokat.
A bináris kódok megfejtése
Alex Ferworn, a számítástechnika professzora szerint:
„A bináris rendszer nyelvek kódolására szolgál. Bizonyos értelemben az emberi nyelvek is kódok, tehát gondolatokat kódolunk egy adott nyelvbe. A bináris rendszerrel másképp tehetjük ezt meg. A bináris kódot gyakran használják titkos üzenetek kódolására. 1980 körül a bináris kód nem volt közismert. Akkor kezdtük az otthoni használatra szánt bináris számítógépek tervezését.”
Figyelembe véve Ferworn professzor fent idézett véleményét, nehezen hihető, hogy Jim Penniston 1980-ban képes lett volna magától bináris kódokat írni, bármiféle előképzettség nélkül.
Penniston megtartotta korábbi jegyzeteit, melyekre a számokat írta, hiszen biztos volt benne, hogy azok jelentenek valamit. Megvizsgáltatta a kódot egy független céggel.
„A bináris kóddal az a gond, hogy ha nem tudjuk hogyan kell dekódolni, akkor a nullákat és az egyeseket sokféleképpen lehet értelmezni. Ha egy ember végzi a vizsgálatot az csakis az ő véleménye, ha viszont három ember végezte egymástól függetlenül, akkor az talán nem az ő véleményük, hanem egyetértenek.”
– mondja Alex Ferworn.
Az üzenet
Penniston a kódokat ezért több helyre is elküldte elemzésre, többek között Ausztráliába és az Egyesült Államokba is. A szakértők egymástól függetlenül megfejtették a kódokat és ugyanazt az információt kapták.
Azért jöttek, hogy megismerjék az emberiséget, ez állt a kódban.
Penniston kódjainak további független elemzése még nagyobb meglepetésre derített fényt. 7 földrajzi hely szerepel benne, melyeket sikeresen azonosítottak. A Föld különböző pontjain fekvő helyeket jelölnek. Van egy pont az USA délnyugati részén lévő Sedonánál, egy Közép-Amerikában Belize közelében, egy Dél-Amerikában nem messze a Nazca-vonalaktól, egy Görögországban, egy Egyiptomban, egy pedig Kínában, fent a hegyekben.
Burroughs véleménye szerint a megnevezett pontok más dimenziókba nyíló „kapuk” lehetnek. Ezeken a helyeken feliratok és olyan rajzok találhatók, melyek idegen lényekkel való találkozásokra utalnak.
Penniston és Burroughs ma már úgy vélik, a jövőből érkezett időutazókkal találkoztak. Ám a hadsereg – mint mindig – a mai napig tagadja, hogy bármi is történt volna 1980. december 25-én a Rendlesham erdőben.
