Az úgynevezett palenque-i kő egyike azon régészeti leleteknek, amelyek nagy hatással voltak a paleoasztronautika fejlődésére.
A helyszín Mexikó, Chiapas környékén, százötven kilométerre északkeletre Tuxtla Gutiérreztől. Itt terül el Palenque városa, amely régészeti lelőhelyéről vált ismertté.
Itt találták meg az ősi maja civilizáció valaha készült legszebb építészeti és szobrászati remekműveinek egy részét. 1840 áprilisában John Stephens amerikai ügyvéd és Frederick Chatherwood angol rajzoló a Yucatán dzsungelének felfedezése közben egy váratlan és csodálatos látvánnyal találta magát szemközt: ősi templomokkal teli városra bukkantak, egy több évszázaddal ezelőtt letűnt civilizáció tanúbizonyságára.
Felfedezés a felfedezésben
Archeológus csapatok számos régészeti ásatást végeztek, mégis csak 1952-ben, 112 évvel az első felfedezést követően találták meg Pacal király sírhelyét. Alberto Ruz Lhuillier mexikói régész a „Feliratok Templomának” nevezett helyen bukkant a fontos leletre. A Kr. u. 692-ből származó sír egy piramis belsejében állt. Ám a felfedezések itt még nem értek véget.
A kripta mélyén
A régészek lyukas kőlapokra bukkantak a templom belsejében. A nyílások éppen emberi kézfej nagyságúak voltak. A kőlapok elmozdítását követően az ősi egyiptomiak halottkamráira emlékeztető föld alatti folyosók és termek sora tárult a kutatók szeme elé.
A járatok mentén urnák, valamint gyöngyből és jádéból készült tárgyak sorakoztak. Ez volt az első alkalom, hogy temetkezési céllal készült piramist fedeztek fel Dél-Amerikában. A korábbi ásatások során fogadalmi célra vagy különböző vallási szertartásokhoz használt épületeket tártak fel.
Negyvenöt lépcsőfoknyi ereszkedés után a régészek egy „vakajtó” előtt találták magukat, amely temetkezési kriptát rejtett maga mögött. A kriptát az évszázadok során becsurgó víz által létrehozott függő- és állócseppek övezték.
A terem falai díszítettek voltak, az idő romboló hatása ellenére még mindig kivehető maradt a sötétség kilenc papjának halovány ábrája, azaz a maja civilizáció „Kilenc alvilágának” őre.
Az űrhajós köve
Az igazi meglepetés azonban maga a sírkő volt. A kő felszínébe egy félig fekvő férfi alakját vésték. A paleoasztronautika képviselői szerint a testhelyzetből arra lehet következtetni, hogy a figura egy modern pilótát vagy egy űrhajóst ábrázol. Ezt az értelmezést támasztják alá, a maja férfi orrlyukaiból induló ábrák is, amennyiben az két cső, amelyek egy különös gépezethez kapcsolódnak.
A kezek helyzetét úgy látják, mintha azok a repülőgépeken vagy űrhajókon található botkormányt fognának. A gépből kiáramló lángcsóvákat is felfedezni vélnek a kövön. Mintha egy modern légi jármű hajtóműve lenne, amely éppen felemeli a talajról a repülőt.