Az amerikai Mojave Nemzeti Rezervátum kietlen vidékén egy rejtélyes telefonfülke állt egykor. A hely, a maga sajátos történetével és titkaival igazi zarándokhellyé vált a 90-es évek végén.
A történet 1997 májusában kezdődött. Godfrey „Doc” Daniels, arizonai lakos épp egy magazint olvasott, amikor egy különös olvasói levélre tévedt a szeme.
Szerzője – egy bizonyos „Mr. N.” – elmesélte, hogyan bukkant egy „tájidegen” tárgyra a Mojave-sivatag közepén, bár a pontos helyét nem adta meg.
A férfi a sivatagról készült térképét böngészte szabadidejében, amikor kiszúrt rajta egy telefonfülkét ábrázoló jelölést. A gond csak az volt, hogy ez a telefonfülke 24 kilométerre volt a legözellebbi asztfaltozott úttól, és 48 kilométerre a legelső településtől.
Vajon, hogy került ez oda? – morfondírozott, Mr. N, aki engedve kíváncsiságának, rövidesen elindult autójával megkeresni a helyet.
Hamarosan rátalált a telefonfülkére, ami pontosan ott állt, ahol a térkép jelölte, s még a fülke számát is felírta: 760-733-9969.
A névtelen szerzőhöz hasonlóan, Godfrey Danielst is lázba hozta a történet, ezért egy izgalmas kísérletbe fogott. Egy hónapon át, naponta többször tárcsázta a megadott számot, abban bízva, hogy idővel lesz valaki a vonal túlsó végén. Még egy öntapadós cetlit is felragasztott a fürdőszobai tükrére a „Ma is hívtad már a számot?” szöveggel.
Daniels próbálkozásai sokáig nem hoztak eredményt, ám egy szép napon megszólalt a várva várt hang a túloldalon. Egy Lorene nevű nő vette fel a telefont, aki egy ottani bánya vezetője volt.
„Doc” hosszasan cseverészett a hölggyel, akitől megtudta, hogy a telefonfülkét azért telepítették, hogy a bányászok telefonhívásokat kezdeményezhessenek, illetve fogadhassanak – bár ő ez idáig még nem hallotta megcsörreni a telefont. Daniels örült, hogy végre sikerrel járt a próbálkozása, ám izgalmában elfelejtette megkérdezni a nőtől, hogy hol is található pontosan a telefonfülke.
A férfi szomorú volt a kihagyott lehetőség miatt, viszont nem adta fel, és egy kisebbfajta nyomozásba kezdett az interneten, ami ebben az időben még elég kiforratlan volt, és egy-egy nyomért vagy információért, akár hónapokig kellett kutakodni a világhálón.
Kitartó munkája végül azonban meghozta gyümölcsét és ráakadt egy olyan térképre, amely egy fekete X-szel jelölte a mitikus telefonfülke helyét. Bár a dokumentum megbízhatósága kétséges volt, Daniels mégis úgy döntött, hogy belevág a kalandba. Egy fülledt augusztusi reggelen, barátja társaságában elindult, hogy megkeresse a helyet.
Mire elérték a Cima felé vezető lehajtót, cudar időjárás kerekedett. Mindenfelől villámok csaptak le, ám ők továbbra is kitartottak, és a reménytől hajtva folytatták tovább útjukat.
Ahogy lassan lenyugodott a nap, úgy kezdett Daniels azon álma is szertefoszlani, hogy megtalálja az áhított telefonfülkét. Ekkor azonban váratlanul megcsillant valami az autójuk fényszórója előtt…
Megvan! – kiáltott fel, Daniels. A Mojave-sivatag szent grálja, vagyis az elhagyatott telefonfülke végre ott állt előttük.
A két férfi ezt követően felhívta a sivatagból néhány közeli barátját, hogy elújságolja küldetésük sikerét. Daniels azonban nem elégedett meg ennyivel, hamarosan létrehozott egy weboldalt, ahol közzétette a fülke telefonszámát, és arra kérte a felhasználókat, hogy hívják ők is ezt a számot. Emellett egy online közösséget is életre hívott, amely a „Mojave Phone Booth Project” néven vált ismertté.
Voltak, akik saját barátaikat vagy rokonaikat tárcsázták a számon, és olyanok is, akik egyszerűen csak szerettek volna vadidegen emberekkel társalogni, éljenek azok bárhol is.
Daniels mozgalma vírusszerűen terjedt, így egyre többen készítettek saját weboldalt hasonló indíttatásból. A jelenség végül globális méretűvé nőtte ki magát, ami azt jelentette, hogy a világ minden részéről érkeztek a látogatók, valódi zarándokhellyé változtatva ezzel a Mojave-i telefonfülkét.
A telefonfülke iránti rajongásnak persze extrém példái is akadtak. Mikor a mánia tetőpontján a díjnyertes újságíró, John M. Glionna a helyszínre látogatott, találkozott az 51 éves Rick Karr-ral, aki ekkor már 32 napja „őrizte” a fülkét, várva az újabb és újabb hívásokat.
A nomád férfi elárulta, Glionnának, hogy a „Szentlélek buzdította arra, hogy megkeresse a telefonfülkét, és fogadja a hívásokat”, amit ő készségesen meg is tett. A fickó mintegy 500 telefonhívást kapott, köztük olyanokat is, ahol az egyik hívó rendre a Pentagon-beli „Zeno őrmesterként” mutatkozott be.
A legenda véget ér
A fülke körüli több éves tömeghisztéria 2000 májusában ért véget, amikor a Pacific Bell telefontársaság és a Nemzeti Park illetékesei az ikonikus „építmény” lebontása mellett döntöttek.
Indoklásuk szerint ekkora már jelentős gyalogosforgalom alakult ki a térségben, ami súlyosan veszélyeztette a helyi ökoszisztémát, ráadásul még az óriási környezetszennyezéssel is meg kellett birkózniuk. Így aztán május 17-én megjelentek a munkagépek és porig rombolták a legendás fülkét.
„A telefonfülke túl sok nem kívánt figyelmet irányított erre a gyönyörű helyre, nem beszélve a tömeges károkozásról és szeméthalmokról” – magyarázta Dave Nichols, a Mojave Nemzeti Rezervátum régésze a döntés okait.
A rajongók érzelmi kötődése azonban olyan erős volt, hogy sokan még a bontás után is kilátogattak a sivatagba, noha akkorra már csak egy árva betonlap árulkodott a szebb napokat megélt egykori telefonfülkéről. Egy férfi még sírkövet is állított a fülke emlékére, ám a Nemzeti Park munkatársai azt is hamar eltávolították.
„A közterületek nem azért vannak, hogy mindenki azt tegyen oda, amit akar” – mondta Nichols kissé nyersen, hozzátéve, hogy természetesen megérti a rajongók álláspontját is.
Mi vezetett idáig?
Vajon hogyan vált egy egyszerű telefonfülke először csak helyi, majd világhírű szenzációvá? Mi késztette ezeket a felnőtt embereket arra, hogy naponta többször is felhívják a kultikus 760-733-9969-es számot?
Sokan igyekeztek megérteni a jelenség lélektanát, változatos magyarázatokkal szolgálva. Néhányan úgy vélték, a telefonfülke a hétköznapi monotonitásából való kiszakadás szinonimája volt. Egy esély, amikor a hívó és a hívott fél, egy percre kiszabadulhat az unalmas hétköznapjaiból.
Amikor végre nem a számlabefizetésről, a magánéleti problémákról vagy a megszokott rutinról szólnak a dolgok, hanem valami merőben újról és izgalmasról.
És persze rengetegen voltak, akik pusztán csak magányosak vagy kíváncsiak voltak, és hallani akarták az olyan emberek hangját, akik szintén ebben a cipőben jártak.
A Mojave-telefonfülke öröksége
Bár a sivatagi telefonfülke már a múlté, legendája tovább él a mozivásznon és a könyvek lapjain. 2006-ban Steve Guttenberg és Annabeth Gish főszereplésével mutatták be a Mojave-i telefonfülke című filmet, melyet a fenti történet inspirált.
2018-ban Godfrey „Doc” Daniels is megemlékezett az általa indított mozgalomról, amikor kiadta a „Kalandjaim a Mojave telefonfülkével” című könyvét, amely mélyreható betekintést nyújt a fülke és a vele kapcsolatos tömeghisztéria történetébe.
