New York állam egyik kicsiny falujában, Hydesville-ben aprócska kunyhó vált megmagyarázhatatlan események színterévé.
A hosszú éveken át végleges otthont kereső, a házikóban csupán átmenetileg tartózkodó lakói után a Fox család vette birtokba.
John Fox nem ismerte a ház előtörténetét, amelyben fontos szerepet játszott az előttük ott lakó Weekman család és a velük megtörtént különös esetek.
Furcsa, kopogó hangok hallatszottak időnként, és az akkor nyolc éves kislány egyik éjszaka arra ébredt, hogy jégcsapszerű, hideg ujjak simítanak végig az arcán.
A kislány annyira megrémült, hogy sem mozdulni, sem felsikítani nem tudott. Ezután kereken visszautasította, hogy abban a szobában töltse az éjszakát, így szülei kénytelenek voltak más otthon után nézni.
A Fox család vesszőfutása 1848. március 31-én vette kezdetét. Különös kopogó hangok verték fel a ház csendjét. Hamarosan kiderült, hogy a két lánynak, a 15 éves Margaretnek és a 12 éves Kate-nek sikerült kapcsolatot teremtenie a szellemmel, aki engedelmeskedett nekik, amikor ráparancsoltak, hogy hagyja abba a kopogást.
A történet további szereplői a harmadik és negyedik testvér, David, illetve a Rochesterben élő Leah. A külön családnál élő Davidot nem hagyta nyugodni a szellem kopogása, így mindent megtett, hogy megfejtse, mit akar velük közölni hívatlan látogatójuk.
Szomszédaik felvetették, hogy Charles Rosma kísértetéről lehet szó, akinek sírja pontosan a házuk alatt feküdt. A lázasan kutató gyerekek nem találták meg a teljes csontvázat, csupán néhány csontdarabkát.
Egymás után érkeztek otthonukba a jelenségre kíváncsi látogatók. A két lány végül Rochesterbe költözött nővéréhez, Leah-hoz, ám a szellemtől nem sikerült megszabadulniuk, a furcsa jelenés oda is követte őket.
Leah komoly üzletet látott húgai kísértetében: előadótermet bérelt és egy dollárt kért a látogatóktól a belépésért cserébe. Tömegesen tódultak az érdeklődők, és senki sem távozott elégedetlenül, hiszen saját fülével hallhatta a baljós kopogást.
A kutatók érdeklődését 1850-ben keltette fel az eset. Vizsgálataik arra vezettek, hogy a hangokat maguk a lányok adják ki. Amikor kinyújtott lábakkal, térdük között vastag párnákkal kellett megismételniük a kísérletet, az állítólagos szellemek távol maradtak.
A párnák elvétele után azonban mintha mi sem történt volna, azonnal újra kezdődött a kopogás. Margaret és Kate sikeres médiummá vált, nyilvános, majd lényegesen drágább magánszeánszokon gazdagodtak meg. Repertoárjukat bővítendő megtanulták a tükörírás technikáját is.
1888 októberében, hirtelen jött népszerűségük múltán Margaret és nővére lecsúszott alkoholistaként tengette napjait. Az asszony ekkor beismerte, hogy mindenkit becsapva, szélhámosként szabadították meg pénzétől a hiszékeny tömeget, és hogy a különös zajokat saját maguk, térdük ütemes összekoppintásával keltették.
Később azonban visszavonta vallomását, így most már soha nem derülhet fény arra, mi is történt valójában.