Van egy távoli sziget a csendes-óceáni térségben, amely kisebb, mint a Margitsziget, s ahol a piramisokat élő korallokból építették.
A legújabb kutatások szerint ezek akár 700 évesek is lehetnek, azaz jóval korábban épültek, mint azt eddig gondolták.
A fejedelmi sírok az óceániai Leluh nevű régészeti lelőhelyen, a Mikronéziai Szövetségi Államok területén találhatók, az óceániai Kosrae-sziget mellett. Leluh romvárosa arról híres, hogy a 14-15. században egy fejlett civilizáció alakult ki területén, s a Kosrae-sziget számos törzsfőjét temették el itt az 1250-es évektől kezdve egészen a 19. század közepéig, amikor bálnavadászok, külföldi kereskedők és misszionáriusok kezdték ellepni a szigetet.
A lenyűgöző csatornáiról és fallal körülkerített, bazaltból épült házairól ismert Leluh-t a mikronéziai – nálánál sokkal ismertebb – Nan Madol méltó párjának tartják.
Ám míg Nan Madol korallzátonyra épült, addig a korall Leluh esetében az építmények – köztük a királyi temetkezések – alapanyagaként szolgált.
„Ma e sírkertek királyi nyughelyei azon kivételes részei Leluh-nak, amelyek érintetlenek maradtak” – mondta el Zoe Richards, a Western Australian Museum kutatója, a tanulmány szerzője.
A lelőhely területét ugyanis benőtte a dzsungel és megadta magát a trópusi időjárásnak, egyes részeit pedig elhordták és újrafelhasználták a későbbi építkezések során” – tette hozzá.
A saru néven ismert sírok 2 méter magasak és csonkagúla alakúak. A történelmi források megjegyzik, hogy amikor egy király elhunyt, tetemét kókuszolajjal dörzsölték be, zsinegekkel kötötték össze, majd szőnyegbe csavarták és három hónapra eltemették. Az uralkodó csontjait negyedév elteltével exhumálták, megtisztították, majd egy közeli zátonyba vájt gödörbe helyezték, írják a kutatók.
Mivel ezek a temetkezések nem állandóak voltak, nem sok olyan maradvány maradt bennük, ami segíthette volna a régészeket a datálásban.
Az egyik, Inol-1 névre keresztelt sírban egy 50 év körüli férfi és egy kutya maradványai kerültek elő, ám a radiokarbonos vizsgálatokat végző kutatók meglepő eredményre jutottak, mivel kiderült, hogy egy viszonylag új, 1824-1850 közötti temetkezésről van szó.
Hogy megállapítsák a nyughelyek pontos idejét, Richards és kollégái magát az építőanyagot vizsgálták. Összesen 47 mintát vettek három saruból (Inol-1, Lūrūn, Bat), amelyek korát az urán-tórium bomlási arány megállapításával minden eddiginél pontosabban tudták elhelyezni az időben.
Az eredmények meglepték a régészeket, hiszen mindhárom sír a 14. század elején készült, ez pedig megerősíti azokat a korábbi régészeti és az oral history-kutatásokat, amelyek szerint Leluh-n sokkal korábban laktak és építkeztek.
