A világ egyik megoldatlan rejtélyében lefejezett holttestek és a Macleod név is felbukkan, de most nem egy Hegylakó-sztoriról lesz szó.
A Kanada északnyugati részén található Nahanni Nemzeti Parkot sokan a világ egyik utolsó, valóban felfedezetlen helyének tartják. A 60. szélességi kör felett fekszik, és csak légi vagy vízi úton közelíthető meg, illetve Tungsten faluból, egy nagyon hosszú és körülményes útvonalon. Ennek következtében a terület nagy része mindmáig feltáratlan, annak ellenére, hogy 1976-ban nemzeti parkká, 1978-ban pedig világörökségi helyszínné nyilvánították.
A 200 mérföld hosszú szurdok rossz hírét azonban nem földrajzi elhelyezkedésének, hanem az ott történt rejtélyes eltűnéseknek és haláleseteknek köszönheti. Ezért kapta hátborzongató nevét is:
A fej nélküli emberek völgye.
1904-ben Frank és Willie McLeod az albertai Edmontont elhagyva, a Nahanni-völgybe indultak aranyat keresni. A hideg téli időben kezdetleges eszközökkel felszerelkezve, vonattal, hajóval és gyalog tették meg a Gold Creek-ig tartó hosszú és fárasztó utat, ahol végül meg is találták a hőn áhított aranyat.
Mesés zsákmányukkal hamarosan visszatértek otthonukba, ám az emberi kapzsiság idővel felülkerekedett rajtuk. 1905-ben ismét a völgybe indultak, ám második útjukról már soha nem tértek vissza.
A fivérek sorsa 1908-ig ismeretlen volt, amikor testvérük, Charlie McLeod megtalálta lefejezett holttestüket egy ottani folyó partján. Az egyik tetem karja nyújtva volt, mintha csak a fegyverét próbálta volna megragadni halála előtt.
A MacLeod fivérek szomorú története sajnos nem maradt egyedülálló. 1917-ben Martin Jorgensen aranyásó röviddel azután tűnt el, hogy levélben értesítette családját, miszerint „meggazdagodott” a Nahanni-völgyben. A férfire később a porig égett kunyhója mellett találtak rá, szintén lefejezve!
És ezzel még mindig nem volt vége a rémálomnak: 1945-ben egy ontarói bányász jutott a McLeod-testvérek és Jorgensen sorsára. Lefejezett holttestére a hálózsákjában találtak.
A szkeptikusok hajlamosak az ilyen csonkításokat az aranyásók közötti viszályoknak vagy ellenséges bennszülött törzseknek tulajdonítani, ám a környéken számos más furcsa esemény is történt, amelyek csak tovább növelték a völgy baljós hírnevét.
A korábban itt élő rettegett Naha törzs például nyomtalanul eltűnt, még évekkel az első halálesetek előtt. Más indián törzsek pedig évszázadok óta kerülték a helyet, mondván, a helyet gonosz erők lakják.
A dene indiánok – akik a 18. században érkező európai felfedezők előtt lakták e vidéket – szintén sokat beszéltek mitikus lényekről, elátkozott helyekről és folyókról, továbbá olyan „kapukról”, melyek egy föld alatti világba visznek. De bármivel is társították legendáikban a baljós helyet, egyöntetű véleményük volt, hogy jobb távol maradni tőle.
S ha ez még nem volna elég, egy különös szóbeszéd úgy tartja, a völgybe érkező szinte azonnal szembesül a hely dermesztő aurájával, illetve azzal a csontig hatoló érzéssel, hogy
valami figyeli őt.
Ugyan már több, mint egy évszad is eltelt a McLeod fivérek halála óta, de a kutatók továbbra sem kerültek közelebb a rejtély megoldásához. Bizonyíték híján tehát maradnak az összeesküvés-elméletek és legendák, így továbbra is csak találgathatunk, hogy mi történt ezzel a négy szerencsétlen emberrel.
