A nyugat-afrikai Maliban élő dogonok titkos tanításokkal telezsúfolt rejtélyes mitológiája sokáig elkerülte a fantasztikus realizmus és a paleoasztronautika teoretikusainak és rajongóinak figyelmét.
A fordulat akkor következett be, amikor a hetvenes évek közepe táján megjelent róla néhány fantasztikus hipotézisekkel megspékelt könyv, amelyek elindítottak egy kisebb méretű újságcikk-lavinát.
Nommo, a dogonok tanítómestere
Robert K. G. Temple 1976-ban megjelent The Sirius Mystery (A Szíriusz-rejtély) című könyvében a következő leírást adja a dogonok kultúrhéroszáról, aki szerinte hétezer évvel ezelőtt elhozta az emberiségnek a fejlettebb kultúrát:
Teste alsó része delfinhez hasonló, míg felső része emberszerű, karjai emberi karok, mellkasa szőrrel borított, arcvonásai ugyancsak emberiek. A kulcscsontjainál található kopoltyúnyílásokon keresztül lélegzik. Tökéletes emlékezőtehetséggel és elképesztően fejlett matematikai érzékkel rendelkezik. Otthona a tenger. Nommo – akit Temple az űrből, mégpedig a Szíriusz közeléből jött tanítómesternek tart – számunkra megdöbbentő csillagászati ismereteket adott át a dogonok őseinek, akik azt beépítették bonyolult mitológiájukba.
A „dogonológusok” szerint ez a kis afrikai nép régóta ismeri a Szaturnusz gyűrűrendszerét és a Jupiter holdjait; tudja, hogy a Föld a Nap körül kering, miközben a saját tengelye körül forog, sőt azt is tudja, hogy a Nap is forog a saját tengelye körül; tisztában van a galaxisok szerkezetével, és meg van győződve róla, hogy a Földön kívül más bolygókon is van élet az univerzumban.
A dogonok kultuszának középpontjában egy Po nevű csillag áll, amely a Földről nem látható, mivel igen aprócska. Ez a láthatatlan égitest, amelynek kis méretéhez képest hatalmas súlya van, ötven év alatt kerüli meg az égbolt legfényesebb csillagát, a Szíriuszt.
Az európai tudósok csak 1844-ben jöttek rá számítások révén, hogy ez a csillag – a Szíriusz-B – egyáltalán létezik, 1862-ben pillantották meg először teleszkóp segítségével, és csak a századforduló után állapították meg rendkívüli sűrűségét (mintegy 3 milliárd kg/m³). Ma már tudjuk, hogy a Szíriusz-B 49,9(!) év alatt kerüli meg a Szíriusz-A-t.
Temple azt állítja könyvében, hogy az ókori Közel-Kelet népei szintén birtokában voltak ezeknek az ismereteknek. Egyiptom nagy tudású papjai például Ízisz és Ozirisz mítoszában rejtették el (és fedték fel egyben) ezt az égi misztériumot.
A közismert történetben Ízisz személyesítette meg a ragyogó Szíriuszt, egyiptomi nevén a Sóthist (ami valóban így volt), míg férje, Ozirisz, a látható világból eltávozott túlvilági isten, a láthatatlan Szíriusz-T-t (ami természetesen nem több, mint puszta feltevés).
