A Dél-Szibériában található Bajkál-tó nemcsak bolygónk legmélyebb tava (1642 m), de egyben az UFO-jelenségek fontos gócpontja is, ahonnan évtizedek óta érkeznek a furcsábbnál furcsább beszámolók. (A borítókép illusztráció)
Számos dokumentált eset létezik, melyben a szemtanúk a tóból előbukkanó azonosítatlan járművekről, illetve víz alatti találkozásokról számolnak be. Talán ezért is gondolják egyre többen, hogy a magyarázat mélyen odalent található.
Az ufológusok is osztják ezt a véleményt, szerintük a 636 km hosszú, 25–79 km széles és 744 m átlagmélységű Bajkál-tó ideális búvóhely lehet a földre érkező idegenek számára.
A Bajkál-tó UFO-esetei
Az egyik legismertebb esemény 1987. április 17-én történt a tó partján fekvő Kurma nevű településen.
Valerij Rudentsov szemtanú így emlékszik a történtekre:
„Összesen 13-an voltunk egy családi összejövetelen. Éjfél körül az egyik gyermekünk kiment a házból, majd pár pillanat múlva visszarohant, és kihívott mindenkit az udvarra.
„Ujjával az ég felé mutatottt, mi pedig rögtön megláttuk azt a hatalmas tárgyat az égen. Nagyjából 150 méter magasan lebeghetett, az átmérőjét pedig körülbelül 70 méterre becsültem. A csészealj oldalán ablakokat figyeltünk meg, a közepéből meg egy lila fénysugár tűnt elő.”
„Olyan sokáig és olyan tisztán láttuk ezt a szerkezetet, hogy egyikünkben még az is felmerült, hogy egy követ dob rá. Elképesztően csendes volt, semmiféle hangot nem adott ki, csupán a falu megszokott háttérzaját, a kutyaugatást és a tehénbőgést hallottuk.”
„Csillagfényes, teliholdas éjszaka volt, kitűnő látási viszonyokkal, így egyikünk sem kérdőjelezte meg a látottak valódiságát. Aztán a tárgy lassan elkezdett távolodni tőlünk, majd az olchoni dombok felé vette az irányt. Lenyűgöző volt. Sem előtte, sem utána nem találkoztam ilyennel.”
1990. május 16-án Kudara-Somon lakosainak egy olyan harmadik típusú találkozásban volt részük, ami már az orosz NTV hírcsatorna figyelmét is felkeltette.
Egyikük, Vaszilij Timofejev egy fémes hatású, ragyogó UFO-t figyelt meg, melynek átmérője körülbelül 30 méter lehetett.
„Ebből a ‘tányérból’ három fényes, csillogó ruhába öltözött emberszerű lény szállt ki. Igen, úgy emlékszem nagyon is emberiek voltak.” – mondta Margarita Csibikova, egy másik helybeli.
Marina Zimireva, aki szintén szemtanúja volt a rendkívüli eseménynek, így nyilatkozott:
„Korong formája volt, a szélein fényekkel és ablakokkal. Az utasai szerintem is emberek voltak, legalábbis minden jel erre utalt. Amikor kiléptek az űrhajóból, jól látszott, hogy az arcuk, a testfelépítésük, de még a járásuk is a miénkhez hasonlított.”
Marina hozzátette, amikor az idegen látogatók észrevették, hogy figyelik őket, sietve visszatértek az űrhajójukhoz és elrepültek.
2009. július 9-én a burjátiai fotósok szövetségének elnöke, az Ulan-Udében élő Szergej Konecsnih másodmagával volt részese egy nem mindennapi látványnak.
„A fiammal kimentünk az erkélyre, hogy megcsodálhassuk a naplementét, ekkor vettük észre a víz felett lebegő narancssárga gömböket.” – mondta Konecsnih, akinek még fotókat is sikerült tkészítenie róluk.
Elmondása szerint a titokzatos tárgyak a Bajkál-tóból bukkantak elő, majd annak egy másik pontján tértek vissza a víz alá.
Ugyanebben az időben Anna Vinogradova egy hasonlóan furcsa dolgot észlelt.
„Éjszaka a parton sátoroztunk, és egyszercsak narancsvörös villanásokra lettünk figyelmesek. Olyan volt, mintha hatalmas lángok lobbantak volna fel” – mondta.
Listvjankán 2010 júliusában Nikita Tominnak szintén sikerült lencsevégre kapnia egy azonosítatlan tárgyat.
„Pontosan felettünk repült, és nagyon alacsonyan. Három zöld fény volt rajta, melyek minket is megvilágítottak. Bevallom, kicsit meg is ijedtünk” – mondta Tomin.
Vjacseszlav Lavretevics mentőtiszt élménye ugyancsak a Bajkál-tó rejtélyes UFO-eseteit gyarapítja.
„Egy jachton voltunk a Bajkál-tavon, amikor alólunk egy hatalmas, izzó korong repült ki a vízből. Elvakított minket, és egy szempillantás alatt eltűnt az égen” – emlékszik vissza a férfi.
„Sokan láttuk, de olyan gyorsan történt az egész, hogy még arra sem volt időnk, hogy fényképezőgépet ragadjunk, vagy videót készítsünk. Hatalmas volt, az átmérője szerintem 50 és 70 méter között lehetett – bevilágította az egész hajót.”
Oleg Csicsulin és dikákjai hasonló dolgokról számoltak be a Szvjatoj Nos menti partok közelében hajózva.
„Egy világító gömböt láttunk, ami elkezdett egyre jobban halványodni, majd hirtelen megint vörös fénnyel ragyogott. Egy ideig még a víz felszínén lebegett, majd lassan és fokozatosan elkezdett süllyedni, mígnem végleg elnyelte a mélység.” – mesélte Csicsulin.
1977-ben, két kutató, V. Alekszandrov és G. Szeliversztov egy merülőhajó fedélzetén azt vizsgálták, milyen mélységig hatol át a fény a tó vizén. 1200 méter mélyen járhattak, amikor úgy döntöttek, hogy a pontos mérések érdekében lekapcsolják vízi járművük lámpáit.
Ami ezután következett, arra nemigen voltak felkészülve.
„Hirtelen fényárban úsztunk. Olyan volt, mintha a hajónkat felülről és oldalról is erős reflektorok világították volna meg. Alig egy perc múlva az erőteljes, ismeretlen forrású fények kialudtak, mi pedig ismét teljes sötétségben találtuk magunkat”. – mondta Alekszandrov.
1982-ben hét katonai búvár jelentette, hogy idegen lényekkel találkoztak a Bajkál-tóban.
„50 méteres mélységben járhattak amikor szembetalálkoztak ezekkel a három méteres humanoidokkal. Ezüst színű, szűk ruhát viseltek, és egy különös sisakon kívül semmiféle hagyományos búvárfelszerelés nem volt rajtuk.” – közölte Alekszej Tivanenko, a történelemtudományok doktora.
„Parancsot kaptak, hogy fogják el a „kétéltű embereket”, de üldözés közben a keszonbetegség súlyos tünetei kezdtek jelentkezni náluk, ezért úgy döntöttek mielőbb visszatérnek a partra.”
A mélyvízi akció végül kudarcba fulladt, a dekompressziós szindróma pedig három búvár életét követelte.
(A keszonbetegség vagy dekompressziós betegség egy olyan rendellenesség, mely során a vérben és a szövetekben a nagy nyomás hatására feloldódott nitrogén újra légbuborékokat képez, amikor a nyomás lecsökken. A betegség fáradtsággal, izom és ízületi fájdalommal járhat, a stroke tüneteit is utánozhatja. Főként hivatásszerűen búvárként dolgozó embereket és rekreációs búvárokat érint a betegség, ritkábban asztronautákat, nyomás nélküli repülőgépeken dolgozókat. – a szerk.)
Tivanenko a búvárok által megfigyelt lények megjelenését az ősi sziklarajzokon látott alakokéhoz hasonlította.
„A szkafanderes és sisakos teremtményeket megörökítő alkotásokat már a világ számos pontján megfigyelték, főképp barlangok falán. A paleoasztronautika kutatói határozottan állítják, ezek a földre érkező idegenek korabeli ábrázolásai”” – magyarázta az NTV-nek a szakember.
forrás:
