A 21 grammos lélek hipotézise

“A lélek súlya?” Az azonos című filmben is fölvetett teóriával kapcsolatosan többen feltették már nekem azt a kérdést, hogy a léleknek valóban 21 gramm-e a súlya, amely a halál pillanatában a testsúlyból levonódik.


szerző: Paulinyi Tamás író, pszi-kutató


Ugyanitt szokott felbukkanni az a feltételezés, hogy lelke csak az embernek van, ugyanis az ilyen jellegű mérések az állatok halálakor nem mutattak súlycsökkenést. Hogy mit szól mindehhez a mai paratudomány, arra az alábbiakban igyekszem válaszokat adni.

A 21 grammos lélek hipotézise egy amerikai orvos, Duncan MacDougall kísérleteire épül, aki 1907-ben egy kórházi ágyat mérlegként használva, halálos betegeket figyelt meg, amint elhunytak.

Hat ember vizsgálata után 15 kutyával is megismételte a kísérletet. A vizsgálatok elvégzése után kijelentette, hogy az emberek 21 grammot veszítettek testsúlyukból haláluk pillanatában, míg a kutyák semennyit, s ezért szerinte a 21 gramm az ember lelkének a súlya lehet.

Sajnos a sokat idézett kisérlet valójában ellentmondásos adatokra épült: a hatból csak egy embernél jelentkezett az ominózus súlyveszteség. Sőt az állati lelkek kérdését illetően egy későbbi – egereken és macskákon végzett – vizsgálattal új következtetésre jutottak.

Eszerint az állatok halálakor is mérhető súlycsökkenés. Mindent egybevéve ezek a kísérleti „eredmények” tudományosan meglehetősen zavarosnak és vitathatónak tűnnek, igy én inkább más irányból közelíteném meg a lélek létezésének mérhetőségét.

A parapszichológia mai ismeretei szerint az emberi tudatnak bizonyíthatóan vannak magasabb téridő-dimenziókban zajló észleletei és hatásai, ilyenek az érzékszerveken túli észlelések (telepátia, jövőérzékelés stb.) vagy például a tárgyakra gyakorolt mérhető tudati hatások (fémhajlítás, tárgymozgatás stb.).

Ebből kiindulva nyilvánvaló, hogy a tudat -ha úgy tetszik, a lélek – nem csak a koponyánk falai között, illetve a testünkön belül létezik, ezt erősítik meg a halál közeli élmények testelhagyásos tapasztalatai is.

A klinikai halál állapotában ugyanis a túlélők mintegy elszakadnak a testüktől, kívülről látják magukat és a környezetüket, és szabadon mozogva képesek áthatolni szilárd tárgyakon, falakon is. Az ilyenkor tett megfigyeléseik később kétséget kizáróan visszaigazolhatók, vagyis a tudat a test nélkül is képes létezni, aminek óriási szemléleti jelentőséget tulajdoníthatunk.

Ugyanígy elgondolkodtatóak azoknak a test körüli, ismeretlen fizikájú „energiamezőknek” a létezése, amelyek bizonyos fotózási eljárásokkal és műszeres mérésekkel is láthatóvá tehetők.

Ezek az auraelméletekkel összeköthető megfigyelések – a fentiekkel együtt – azt sejtetik, hogy testi létünk csak egy része egy olyan komplexebb struktúrának, aminek más részei a halál után megmaradnak.

Az azonban, hogy pontosan mi is történik a halál pillanatában és azt követően, hogy létezhet-e ezeknek a létállapotoknak fizikai módon mérhető tömege vagy más tulajdonsága, úgy tűnik, egyelőre még misztikus titok marad.

error:
Share via
Copy link
Powered by Social Snap