A megvilágosodott vagy úgynevezett éber álmok fő ismertetőjegye, hogy álmodás közben bizonyos mértékig felébredünk, anélkül, hogy visszatérnénk az éber állapotba.
Még álmodás közben tudatára ébredünk, hogy álmodunk, és még ebben a pillanatban megszabadulunk az anyagi világ valamennyi korlátozásától. Ilyenkor lehetségessé válik, hogy teljesen a lélek világának törvényei szerint éljünk.
Az anyagról kiderül, hogy illúzió, és úgy érezzük, még a falakon is át tudnánk hatolni. A test összes súlyát magunk mögött hagyjuk, és csak a lélek határtalan birodalmának nyitottságát érezzük.
Sok minden utal arra, hogy az éber álom állapotában eljuthatunk abba a világba, amelyet Freud „filogenetikus” örökségnek, C. G. Jung pedig, „kollektív tudattalannak” nevezett. Keleten Akasha-krónikának hívták ezt a szférát, ami alatt azt a hatalmas képgyűjteményt értették, amely mindent tartalmaz, amit az emberek valaha gondoltak és gondolni fognak.
Még ha az éber álmokban rejlő lehetőségek meg is haladják látókörünket, sok minden bizonyítja létezésüket.
Az éber vagy más szóval megvilágosodott álmok minden kultúrában ismertek, és semmiképp sem számítanak ritka jelenségnek. Bár óriási lehetőségek rejlenek bennük, társadalmunk – akárcsak a többi, női pólushoz tartozó jelenséget – messzemenőkig elhanyagolja őket.
A megvilágosodott álmok nőknél gyakrabban fordulnak elő, mint férfiaknál, aminek elsősorban az az oka, hogy a nők általában komolyabban veszik az álmaikat, és ennek megfelelően gyakrabban is emlékeznek rájuk.
A Stanford Egyetem álomkutatója, Stephen LaBerge be is bizonyította az éber álmok létezését. Arra kérte a gyakorta éberálmodó kísérleti személyeket, hogy alvás közben küldjenek neki előzőleg megbeszélt üzeneteket morzejelek segítségével. Ily módon bizonyíthatóvá vált, hogy az éber álmok átélői még akkor is tudatuknál vannak, amikor az EEG az álom szakaszát jelzi.
Az éber álmok bizonyos technikai segédeszközök segítségével messzemenőkig vizsgálhatók, és bár már erre is történtek próbálkozások, semmiképp sem erőszakolhatók ki. A 90-es évek közepén valóban kifejlesztettek olyan szemüveghez hasonló szerkezeteket, amelyeket a kísérleti személy fejére tettek. A szerkezet jelzett, ha az álmodó a REM-szakaszba ért.
Ekkor fénydiódák ébresztették fel őt anélkül, hogy teljes mértékben visszahozták volna a mindennapi tudat szintjére. A gyakorlatban a készülék nagymértékben zavarta az alvást, így célját nem is érhette el.
Jayne Gackenbach pszichológus és az éber álmok szakértője azt a kérdést próbálta körüljárni, hogy ezeknek az álmoknak vannak-e bizonyos testi vagy lelki feltételei. A pszichológusnő arra a feltételezésre jutott, hogy a jó térérzék és tájékozódási képesség, valamint a megfelelő testi egyensúly mindenképp fontos szerepet játszik kialakulásukban.
Feltételezése szerint a megfelelően fejlett egyensúlyozó szerv (a belső fülben elhelyezkedő vestibularis készülék) ugyancsak nagyon fontos.
Az sem véletlen, hogy Gakenbach a gazdag belső képi világra és a rendszeres nappali álmodozásra is felhívta a figyelmet. az éber álmok kialakulását az általános intelligencia is pozitívan befolyásolja, de bizonyos személyiségjegyek ( például a kockázatkészség) és – ahogyan ezt Gakenbach külön kihangsúlyozza – az androgin temperamentum is elősegítheti.
Az androgin temperamentum elsősorban azokra az emberekre jellemző, akik nem riadnak vissza attól, hogy a polaritás mezején kísérletezzenek, és elvessék a hagyományos nemi szerepmintákat.
Aki attól tart, hogy egyszer eltéved, és nem talál vissza az éber álom állapotából, megnyugodhat, mert ez nem fordulhat elő. Aki az éber álom közben csak rövid ideig is mereven bámul egy tárgyat, azonnal felébred. A dolog lényege természetesen abban áll, hogy minél tovább fenntartsuk ezt az állapotot, hiszen túl szép ahhoz, hogy gyorsan befejeződjön.
Ha egyszer már sikerült elérnünk az éber álom állapotát, csak úgy tudjuk megőrizni, ha érzelmileg nyugodtak és higgadtak vagyunk. A belső nyugalom és higgadtság állapotát elsősorban meditációval gyakorolhatjuk.
