Ezt a riportot videofelvételről írtuk át, mivel az interjúalany névtelen kívánt maradni. Bizonyos részleteket töröltünk és/vagy megváltoztattunk, hogy személyazonossága ne derüljön ki. Ugyanakkor fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a feltárt tényszerű értesüléseken semmilyen alakban nem változtattunk vagy egészítettük ki.
Henry neve ( álnév ) és munkája ismert és hiteles. Több alkalommal sikerült vele személyesen találkoznunk. Érthető módon kissé ideges volt, de mindenképpen akart velünk beszélni. A beszélgetés során időnként szavak helyett hallgatással és jelentőségteljes pillantásokkal vagy rejtélyes mosollyal válaszolt. Teljesen lefegyverző volt a maga csöndes módján. Néha nem volt biztos benne, hogy mit mondhat el és mit nem, időnként azonban nagy élvezettel fedte fel a valóságot valamely kulcsfontosságú témában, azonban vigyázva arra, hogy a kilétét homályban tartsa.
Rendkívül fontosnak tartjuk ezt a riportot és véleményünk szerint a feltárt információt széles körben meg kellene ismertetni az emberekkel!
Kérdező : Meséljen egy kicsit magáról – amennyit úgy érez, hogy elmondhat!
Válaszadó: …Jelenleg az egyik 3 betűs szervezetnél dolgozom ( CIA, FBI, NSA stb. – egy kis szójáték következik, mire eltaláljuk a megfelelő szervezet nevét, amit ő megerősít) … valószínűleg igencsak nagy kockázatot vállalok azzal, hogy Önökkel beszélek, bár nem áll szándékomban olyan információt kiadni, ami megítélésem szerint nemzetbiztonsági szempontból bizalmas és kényes lehet.
Hogy mindjárt a közepébe vágjak, úgy hiszem, nyolcadik évem körül ‘két-lelkű’ voltam. Emlékeim vannak, hogy egy másik bolygóról jöttem, és ez keveredik az „emberi” gyerekkori emlékekkel. Nagyon furcsa és nehéz elmondani, milyen érzés. Soha nem okozott gondot, hogy ösztönösen megértsek komplex tudományos információt és sokszor azon kaptam magam, hogy értem az összetett rendszereket előzetes gyakorlat vagy eligazítás nélkül. Lényegében rendszerekkel dolgozom. Nem akarok önteltnek tűnni, de tényleg sokat tudok a fejlett tudományos és egyéb információk terén. Erről most nem mondhatok többet.
K: Tudna valamilyen támpontot adni, hogy kitaláljuk, melyik szervezetnek dolgozik?
V: Nyilvánosan nem. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak.
K: Milyen információval rendelkezik, amelyet fontosnak tart a világ elé tárni?
V: Olyan sok minden van, hogy nehéz eldönteni, hol kezdjem. Például a szeptember 11-i eseményekről már két évvel korábban tudtam. Nem a pontos részleteket, csak általánosságban szó volt egy eseményről, amely minden megváltoztat.
Tudomásom van arról is, hogy az USA és Kína háborút terveznek 2008 végére. Ez geopolitikai ügy is és nincs köze a titkos hadműveletekhez. Mindkét eseményről csak úgy hallottam, nincs róluk részletes értesülésem.
K: Úgy érti, hogy Kína és az USA együtt készülnek háborút kirobbantani?
V: A Pentagon 1998-ban kezdte el ezt tervezni. Meg kell érteniük, hogy az USA és Kína egy követ fújnak. Ez a háború a közös művük. A legtöbb háborút így robbantják ki, ez mindig is így történt.
Akarnak még valami kellemetlent hallani? Megtudtam valakitől, aki egy kísérleti rakétatelepítő-egységnél szolgált a csendes-óceáni térségben és a Távol-Keleten, hogy azokat a rakétákat nagyon alaposan, nagyon biztonságosan, légmentesen lezárt szállítótartályokban szállítják a kísérlet helyszínére. A kísérlet után a tartályt visszaszállítják, ugyanúgy lepecsételt tartályokban, de üresen – gondolnánk. Egy alkalommal ez a fickó jelen volt, amikor a szállítótartályt kinyitották. Nem volt üres. Fehér port tartalmazó zacskókkal volt tele!
K: Kokain?
V: Vonja le mindenki a saját következtetését. Kétlem, hogy cukor lett volna. Mondjuk – de csak feltételesen -. hogy egy ilyen (megj: kábítószer-csempész ) művelet zajlik. De teljesen ésszerű munkaszervezésileg, mivel ennél biztosabb módja nincs az összes biztonsági és vámellenőrzés, nemzetközi határ- és kikötői ellenőrzés elkerülésének. Tökéletes, mint ahogy a fegyvereket és lőszereket is diplomáciai csomagokban viszik át a határon az egyik konzulátusról a másikra. Így ment ez mindig!
K: Fizikusnak tartja magát?
V: Igen. Más területekkel is foglalkozom, de alapvetően fizikus vagyok. Rendszerekre szakosodtam. Livermore ( megj: álnév ) jó hely, ott mindenki igazi szakértője a szakmájának, mert ott nemcsak játszadoznak!
K: Tudna valamit mondani a fizika jelenlegi szintjéről a hadiipari területen?
V: Több évtizeddel megelőzi a nyilvános folyóiratokban közzétett fizikát! Olyan tervezetek futnak, amelyek messze meghaladják a hétköznapi fizikával foglalkozók tapasztalatait és képzeletét!
K: Tudna példákat hozni?
(hosszú szünet)
V: Van egy Shiva Nova elnevezésű tervezet Livermoreban, amely egy sor hatalmas lézert használ. Ezek óriási lézerek, óriási töltéstárolókkal, sok terawattnyi energiával egy óriási rugóra épített épületben, és az egész egy nagyon apró pontra van irányítva. Ez fúziós reakciót eredményez, ami a nukleáris fegyverkísérletek bizonyos feltételeit idézi elő. Olyan, mintha egy atomkísérlet lenne laboratóriumi körülmények között, és ekkor egy nagyon erős adathalmaz gyűlik arra a pontra, ahova minden energia összpontosul.
Viszont ilyenkor az a gond, hogy az ilyen nagy energiájú események hasadást idéznek elő a téridő szövetében. Ez történt Hirosimában és Nagaszakiban is, és ezt a régi filmeken még látni is lehet. Azt a táguló valamit kell figyelni, ami úgy néz ki, mint egy növekvő energiagömb. Az a gond a téridőben előidézett hasadékokkal, mérettől függetlenül, hogy ‘valamik’ bejutnak, amiknek nem kéne.
K: Valamik bejutnak?
V: Igen, ‘valamik’ bejutnak. Valamik, amikről csak annyit tudunk, amit a világhálón is összeírnak róluk. – Lények, befolyásoló hatások és mindenféle fura dolog, és tényleg nagy galibát tudnak okozni.
K: Miféle galibát?
(szünet)
V: Amit a jelenlétük jelent és ami aztán történik. A másik gond az, hogy ha hasadékok keletkeznek a téridőben, akkor maga az idő is összekuszálódik, akár akarjuk, akár nem. Történtek próbálkozások a kijavítására, de mindegyik bonyolult időhurok átfedésekhez vezetett. Néhány földönkívüli próbál segíteni, mások viszont nem. Amikor a jövő előrejelzéséről van szó, csak lehetséges és várható jövőről beszélhetünk. Ez az egész rendkívül összetett és nagyon titkos. Valójában egy nagy kavarodás. Kinyitottuk Pandóra szelencéjét, elkezdve a Manhattan-tervvel, és még nem találtuk meg a módját, hogyan kezeljük a következményeket.
K: A többszörös idővonalak gondja emlékeztet Dan Burisch jelentésére. Ahhoz mit szól?
(megrázza a fejét)
V: Nem tudok arról semmit.
K: Elküldjük majd Önnek a link-eket, hogy elolvashassa az interjút. De amit most mond, az alátámasztja a „Mr X” által a Camelot-honlapon állítottakat. Olvasta vagy ismeri az anyagot?
V: Nem, mit állít benne?
K: „Mr X” levéltáros, aki 6 hónapig titkos bizonyítékokkal, filmekkel, fényképekkel és tárgyakkal dolgozott még a 80-as évek közepén, amikor egy különleges tervezeten dolgozott egy védelmi cégnél. Azt állítja, ott olvasta, hogy a földönkívüliek a nukleáris kísérletek és az atomfegyverek jelentette veszély miatt érdeklődnek irántunk.
V: Ez nagyjából így van. Annyi eltéréssel, hogy csak egy-két földönkívüli csoport törődik az atomfegyverekkel, nem mindegyik.
K: Még mit tudna mondani az idővonalak gondjáról?
V: Hogy nincs megoldva. Fennáll a veszély, hogy ahányszor megpróbáljuk kijavítani, csak növeljük a gondot. Egyre csak rosszabb lesz.
K: Mindegyik – vagy némelyik – idegen időutazó? Dan Burisch ezt állítja.
V: Igen.
K: Ismeri a Montauk-tervezetet?
V: Nagy gondot okozott, és egy 40 éves időhurkot hozott létre. ( megj: A Philadelphia-kísérlet egyes részvevői 1943. augusztus 12-ről 1983. augusztus 12-re ugrottak ) – Al Bielekről nem tudok. Azt hiszem, az információja egy része gyanús. ( megj: Alfred Bielek volt az a hajón tartózkodó matrózok egyike, aki 1943-ről 1983-ra ugrott – Al Bielek már az új, nyolcvanas években felvett neve volt. ) De valami hasonló biztosan történhetett, amit mond, a Philadelphia-kísérlet során. Neumann János nagyon benne volt. ( megj: persze, hogy nagyon benne volt, hiszen a betegeskedő Teslától 1942-ben Neumann János vette át a Montauk-Philadelphia-kísérlet irányítását! )
K: És Tesla, és Einstein?
V: Nem tudom. De Neumann…. az igen! (bólint)
K: Montauk igaz volt?
V: Igen. Az egy nagy kavarodás volt. Olyan időrést okoztak, hogy azóta sem sikerült kijavítani! Ugyanez a helyzet a Rainbow-tervezettel, a Stargates-cel is… azon is dolgoztak. De a Montauk-jelentés egy része, amit ebből az internetre felraktak, nem tűnik meggyőzőnek. Láttam néhány fényképet a felszerelésről, amit állítólag használtak, de az csak egy rakás ócskaság.
K: Sohasem tudtam megérteni, hogyan lehet, hogy az időkapuk adott helyen maradnak a bolygóhoz képest, miközben az mozog az űrben. Ha egy időkapu a téridőben keletkezik, azt várná az ember, hogy gyorsan lemarad a Földtől, ahogy az forog és kering a pályáján, mialatt a Naprendszer is járja a maga óriási pályáját a Tejútrendszerben. Minden állandóan mozgásban van, mint köztudott. Meg tudná ezt magyarázni?
V: Nem… de értem, mire gondol. A kapuk tényleg egy helyben maradnak, mintha rögzítve lennének ehhez a bolygóhoz. Így működik. Fogalmam sincs, miért nem maradnak le, vagy sodródnak el valamerre. Talán az általános vonzáserő hat rájuk valamilyen módon. De én is csak találgatok.
Az egyik kapu a Marshoz kapcsolódik, és ez egy állandó kapcsolat, függetlenül attól, hogy hol tart a Föld vagy a Mars a keringési pályáján! Van ott egy támaszpontunk, amit a hatvanas évek elején létesítettünk. Valójában sok támaszpontunk van! ( megj: a Holdon és a Marson! )
K: Tehát a Marsot már felfedeztük.
V: Persze, már régen. Látta az ‘Alternative Three’-t, az Alternatív 3-at? ( megj: Az Anglia televízió 1977. június 20-án mutatta be egyszeri adásban azt a filmet, amely a nagyhatalmak titkos űrprogramjáról is szólt.)
K: Igen.
V: Abban volt némi igazság. De a Marson való leszállás teljes átverés volt, meg néhány más rész is, de volt benne igazság.
K: Ilyen tervezeteken dolgozó fizikusként miről van még tudomása?
V: Ezek után akkor érdeklődhet, ha van fizikusi szintű tájékozottsága. – Nos, tudja mi az, hogy ‘signal non-locality’? Ez azt jelenti, hogy a világegyetem két különböző pontján lévő részecske képes egymással ‘kommunikálni’ a távolságtól függetlenül!
Létrehoztak olyan távközlő eszközöket hatalmas távolságokra és helyi kommunikációra egyaránt, amelyeket lehetetlen lehallgatni, mert nem áramlik semmi a két berendezés között, amit észlelni lehetne. Nem lehet feltörni a rejtjelét vagy lehallgatni, mert nincs jeláramlás sehol, amit el lehetne fogni, vagy dekódolni. Egyszerűen nem így működik.
A legszebb az egészben pedig az, hogy ilyen berendezéseket igazából nagyon egyszerű készíteni. Csak két áramkör kell hozzá, egy pár vágódeszka, meg olyan olcsó összetevők, amit mindenki meg tud venni, és máris kommunikálnak egymással. Mert ha tudja, hogyan kell, bárki meg tudja ezt építeni!
K: Van ennek a kommunikáció mellett más felhasználási területe is?
(szünet)
V: Igen.
K: Mit tud még erről mondani?
V: Aha. Meg kell mondjam, nem jöttem rá rögtön, hogy maga az a fickó, aki létrehozta a Serpo-honlapot. Nem így hívták. És kétlem, hogy az utazás kilenc hónapig tartott. Ott nem így utaztak. ( megj: itt a válaszadó a Serpo-honlap egyik dokumentumára céloz, amely titkos űrutazásokról szól. )
K: Arra gondol, hogy az utazás szempillantás alatt történt?
(szünet)
V: Nem hiszem, hogy úgy utaztak, ahogy ezt a Serpo-oldalon állítják. Talán voltak más programok. Sokféle lehetett. De a nagy távolságokra való utazás legjobb módja a kapukon keresztül történik. Minden más egyszerűen nem hatékony.
K: Úgy érti, hogy a csillagkapukat használták?
V: Azt hiszem, így lehet mondani. – Gyanítom, hogy az nem a Zeta Reticuli- kettősrendszer, hanem inkább az Alfa Kentaurinak tűnik. Azt hiszem, említette is ezt a honlapon.
K: Mi oka van ezt feltételezni?
V: Nos, a Zeta Reticuli-kettősrendszer viszonylag messze van tőlünk ( 37 fényév ), míg az Alfa Kentauri-kettősrendszer és a harmadik Proxima Kentauri viszont közel ( 4,2-4,3 fényév ). Az Alfa Kentauri naprendszere nagyon hasonló a miénkhez, csak régebbi. A bolygók állandó pályán mozognak. Három lakatlan bolygója van: a 2., a 3. és a 4 … – Nem, várjunk csak… azt hiszem, inkább az 5., tehát: a 2., a 3. és az 5. lakatlan.
K: Ez elképesztő… ezt szakmailag tudja??? Úgy értem, hogy a munkája során került ezzel kapcsolatba?
V: Igen! Ez nálunk köztudott, és viszonylag könnyű odajutni, mivel alig több, mint 4 fényévnyire van, ez igazán olyan, mintha a szomszédban lenne! Az ottani emberek… ( gondolkodik ) nagyon hasonlóak hozzánk. Majdnem olyanok, mint mi. Az emberi alak nagyon gyakori a világegyetemben.
K: Az egyik bolygó olyan sivatagszerű, ugye? Ez az, amit a fényképen láttam. Két lemenő nap egy lakatlan táj fölött. Engem teljesen kiütött. (A cikk a Serpo-honlapon olvasható )
V: Igen, az egy lakatlan bolygó.
K: Hűha! – Ismeri a „Looking Glass”- tervezetet?
V: Ismerősen hangzik…
K: Ez egy jövőbelátással kapcsolatos technológia. Dan Burisch beszélt róla. Ebben is részt vett?
V: Nem, azt nem mi fejlesztettük ki. Azt csak megkaptuk, vagy megvettük. Én nem dolgoztam rajta.
K: Úgy hallottuk, hogy van egy mesterségesen létrehozott csillagkapu Los Alamosban. Hallott róla?
(Nem válaszol, csak halvány titokzatos mosollyal néz ránk.)
K: Mit tud Los Alamosról mondani?
V: Van egy Los Alamos-honlap, majd elküldöm, azon nézzék meg a gravitációs pajzs (gravity shielding) címszó alatt. Ott van minden róla. (Megj: a honlap címe: https://lanl.arxiv.org) Valószínűleg tévedésből olvasható nyilvánosan. Jól teszik, ha archiválják, amit ott találnak rajta, mielőtt még leveszik a hálóról, amint ez kiderül – ha kiderül. Most még mindenesetre saját szemükkel láthatják. – Nem tudom, mit mondhatnék még?
K:Mit tud mondani a földönkívüliek jelenlétéről?
V: Nézzék meg a Hullámhossz ( Wavelength ) című filmet. Igaz történeten alapszik. Látták? Egy Hunter Liggett-ben megtörtént eseményen alapszik. Nem semmi!
K: Nem láttuk. Hol van az a Hunter Liggett?
V: A kaliforniai Montereytől 90 mérföldre dél-délkeletre. Akkoriban Fort Ortban állomásoztam. Még a 70-es évek elején dolgoztam ott, amikor a seregben voltam, az „CDCEC”-nél. (kb. kísérleti hadi fejlesztési parancsnokság). Ellenőrizhetik.
Mindenféle berendezést teszteltünk, kint laktunk a terepen. Sokszor viseltünk lézer-védőszemüveget és rendszeresen vizsgáltattuk a szemünket, hogy a recehártyán nincsenek-e égésnyomok. A mezőn az állatok egy részén is védőszemüveg volt. Az volt a legbizarrabb látvány, amit csak el lehet képzelni.
Aztán egyik nap, valami történt tesztelés közben, megjelent egy lebegő korong, pontosan előttünk lebegett kint a mezőn. Aztán… (szünet) lelőttük azt a ki…szott dolgot!
K: Lelőtték a korongot?
V: Nem kellett volna… ( Rázza a fejét ) Nem én voltam, hanem a csoport lőtte le. Magunk között szólva azt hiszem, úgy történt, hogy volt ott nálunk mindenféle kütyü meg fegyver, aztán az irányítók bepánikoltak, és azt képzelték, hogy valami moziban vannak, vagy ilyesmi. A korong megsérült és elfogtuk a benne lévőkkel együtt, akiket egy rövid időre láttam is. Apró, gyerekszerű emberfélék voltak, haj nélkül. Kicsi szemük volt… nem! nagy és mandulavágású. Nem hiszem, hogy bárki tudna erről. Amennyire tudom, ez az incidens nincs fent az interneten.
K: Hihetetlen! Sosem hallottam erről az esetről.
V: A jelenlévők nagy része Vietnamban végezte, sokat megöltek közülük. Talán én vagyok az egyetlen élő szemtanúja az esetnek… Nem tudom.
A történet többi részét megtudhatják a Hullámhossz ( Wavelength ) című filmből, a 80-as évek elején készült. Nem hallottam róla, amíg bele nem futottam évekkel később Arizonában. Vagy ezt már mondtam? (Most először nevet)
Amikor megnéztem a videót, valami könnyű szórakozást vártam egy pár üveg sör mellett, de tátva maradt a szám. A film eleje teljesen tisztán és pontosan leírja az esetet és a történet többi része is nagyon hiteles, beleértve azt is, hogy egy elhagyatott Nike-telepen őrizték őket Dél-Kaliforniában.
Keressék csak meg. Igaz az egész. El voltam képedve, amikor láttam. Aki ezt megírta, ott kellett legyen az esetnél, vagy ismert valakit, aki ott volt. Nem tudom, kit.
Egyszer volt egy eredeti fényképem egy földönkívüliről. Megmutattam valakinek, egy nőnek, egy nagyon tehetséges mikrobiológusnőnek, aki az egyik szervezetnek dolgozott. Halálra rémült tőle. Én meg nem hittem el, hogy egyszerűen nem akar vele foglalkozni. – Ez is azt mutatja, hogy nemhogy a nyilvánosság, de még a tudósok sincsenek felkészülve arra, hogy ezt a tényt elfogadják. És ez a nő igazán okos volt, mégis kiakadt és nem akart tudni róla. Tudják, teljesen kikészült, mintha kísértet látott volna.
K: Még megvan ez a fénykép? Megnézhetnénk?
V: Nem tudom. Talán megvan valahol. Ha megtalálom, eljuttatom.
K: Le tudná írni?
V: Egy kicsi lény volt rajta, sötét bőrű, olyan feketés és ráncos. Egyedüli túlélő volt. De nemsokára ő is meghalt. Volt egy ruhája, ami magától meggyógyult, áh… kijavította magát. Olyan anyagból készült, ami ténylegesen képes volt saját magát kijavítani. És volt nála egy tárgy, valamiféle távvezérlő készülék, amit elvettek tőle.
K: Egy baleset túlélője volt?
(szünet)
V: Nem.
K: Időutazó?
V: Maga aztán mindent tud, mi?
K: Nem, de maga majd megerősít.
V: Ez az egész hihetetlenül bonyolult. Annyira összetett, hogy nincs olyan ember, aki mindent tudna. Az egyik szervezet nem tudja, amit a másik csinál és minden túlságosan fel van szabdalva. Senki nem beszél másoknak ezekről a dolgokról. Néha teljes tervezeteket csinálnak meg duplán, Isten tudja hány milliárdért, úgy, hogy nem tudnak egymás párhuzamosan futó másik tervezetéről. Természettudós vagyok, és mint ilyennek, néha meg van kötve a kezem, mert nem ‘kommunikálhatok’ szabadon. Sőt, valójában egyáltalán nem kommunikálhatok! (nevet). Százszámra vannak titkos tervezetek, és most csak a nagyobbakra gondolok. Teljes a zűrzavar.
Nézze, sok földönkívüli csoport van, meg mellette még az őseink is bele vannak keveredve. ( megj: a földönkívüli kapcsolatba ) És időhurkok is ott vannak egymás hegyén-hátán, teljes kavarodás az egész. 190-es IQ kellene hozzá, hogy ezt valaki kibogozza.
K: Meséljen az időhurkokról! Mellesleg újra megkérdeznénk: nem hallott Dan Burischrôl?
V: Nem emlékszem. Nem tűnik ismerősnek.
K: Múlt hónapban készítettünk vele riportot. John Lear mellett szerepel a honlapon.
V: Láttam a John Lear-interjút a Hold-fényképekről meg a retusálásukról. A NASA mindig ezt csinálja. Egyébként egész jó fazonnak tűnt. Szívesen találkoznék vele.
Kevesen tudják, de a Nemzeti Meteorológiai Időjárásjelentési Szolgálat radarjelentéseit is retusálják, bizonyos képeket nem mutatnak meg. Persze nem kézzel retusálják a radarfelvételeket, hanem elektronikusan, számítógépes programokkal. Némelyik ilyen radarnyom óriási. Ráadásul a meteorológiai radar nem rögzít olyan jelenségeket, amelyek egy bizonyos nagy sebességgel, óránként pár ezer mérföldet meghaladó sebességgel mozognak. De még így is van mit eltávolítani a felvételekről.
K: UFO-k?
V: Persze. Gyakran szemmel nem láthatók, de radarral igen. Még ultraibolyában láthatók… nem hiszem, hogy ez köztudomású lenne.
K: Tehát mit tud mondani az időhurkokról?
V: Rendben. (hosszú szünet)
Az a helyzet az időhurkokkal, hogy rengeteg párhuzamos idővonal létezik egyszerre, és sok elágazás. De nincs ellentmondás. (ábrát rajzol) Ha például visszamegyek az időben és megölöm a nagyapámat, azt nevezik nagyapa-ellentmondásnak, de amiről beszélnek, nem ellentmondás. Amikor ugyanis visszamegyek és megváltoztatom a múltat, akkor egy új idővonal keletkezik, ami az eredetinek egy elágazása. Ezen az idővonalon nem születnék meg és nem léteznék, tehát az ellentmondás ebből a szempontból igaz. Látják? De ezen az idővonalon, ahol most vagyok, létezem továbbra is. Nincs paradoxon. Egyszerű… látják? Egyfajta időfa különböző ágairól van szó. Nem sérül egy alapelv sem. Minden jövőbeli esemény lehetőség, nem bizonyosság. Ez eléggé fontos… hogy különbséget tegyünk. Tényleg ez minden, amit erről mondhatok.
K: Tud valamit a „chemtrail”-ekrôl?
V: Teller Ede fejlesztette ki és alapjában arról van szó, hogy több ezer tonna alumínium mikrorészecskét juttatnak a légkör felsőbb rétegébe, hogy megpróbálják megnövelni a bolygó visszatükröző képességét a Földet átfogó felmelegedés miatt. Arany részecskéket, igazi aranyat már használtak egyszer egy másik bolygón, de nekik rengeteg aranyuk lehetett, mi alumíniummal helyettesítettük. A Földet átfogó felmelegedés részben az üvegházhatásnak köszönhető, és ez természetesen rontja a helyzetet, de a fő okozója a megnövekedett naptevékenység. Ez a fő gond.
K: Miért nem nyilvános ez az információ? Úgy tűnik, hogy az embereknek tudniuk kéne róla és szeretnének tudni róla és ha igaz, amit mond, nincs biztonsági kockázat.
V: Tudományosan ez teljes hazárdjáték. Megközelítően sem értünk eleget. Lehet, hogy működik, lehet, hogy nem. Könnyen előfordulhat, hogy ront a helyzeten. Lehetnek egészségügyi mellékhatásai, időjárási mellékhatásai, a jó ég tudja, mi minden. Az egész bolygót érinti, és akkor itt van egy egyoldalú, nem demokratikus döntés, függetlenül a politikai vagy demokratikus folyamatoktól, hogy elindítanak egy különleges, óriási technológiai tervezetet, ami mindenkit érint a Földön. Ha ez nem vitatható, akkor semmi. De ilyenkor az a megoldás, hogy titokban tartják. Ez a gyakorlatban lévő szokásos kificamító megoldás.
K: Működni fog?
V: Nem tudom.
K: Van ennek köze az időjárási háborúkhoz?
(szünet)
V: Igen, vannak időjárási háborúk. A légierő két éven belül rendelkezni fog az időjárás fölött.
K: Még mit tudna elmondani?
V: Olvassák el a ‘Jelentés a Vashegyről’ tanulmányt! (megj: ‘Report from the Iron Mountain’ -ról van szó, mely 1966-ban látott napvilágot, és a hatalmi elit körirata a bennfentesekhez.) Nagyrészt igaz. Dolgoztam egy csoporttal ……-ban. Behívtak minket és kiosztottak egy jelentést. Az volt a fura az egészben, hogy semmi köze nem volt ahhoz, amin dolgoztunk, teljesen váratlanul jött a semmiből, és egyikünk sem számított rá. Azt mondta egy fickó, és ezt sosem fogom elfelejteni, mert nagyon szíven ütött: ‘Vannak a farkasok és vannak a bárányok. Mi a farkasok vagyunk!’ Aztán azt mondták, olvassuk el a jelentést, és ennyi volt.
Nem volt választás, és most sincs! Úgy látják, túl sok ember van, és tudják mit? Igazuk van. Így van. Tehát úgy gondolják, hogy meg kell szabadulni tőlük és erre vannak is megoldási terveik. Azt gondolom, hogy nem kell így lennie. Eltekintve attól, amit eddig említettem a téridő gonddal kapcsolatban, a fő gond a túlnépesedés. Ennyire egyszerű. Vannak tervek a Föld népességének csökkentésére, mindenki javára. Hiszik vagy sem, jó szándék vezeti őket. Még Kennedy idejében dolgozták ki. Benne volt a RAND Corporation és az egyik Rockefeller, elfelejtettem, melyik, valószínűleg Laurence lehetett.
K: Embereket akarnak legyilkolni?
V: Alapvetően igen! Mesterséges vírusokkal, amelyeket különböző eszközök felhasználásával vetettek be és amit nehéz kimutatni vagy azonosítani és csaknem lehetetlen gyógyítani. Az orvosoknak a közszférában fogalmuk sincs, hogy mi történik!
K: Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?
V: Vegyesek. (szünet)
Hús-vér emberként elborzaszt. Tudósként, aki hozzá van szokva, hogy felülről, magasabb távlatból nézzen a dolgokra, azt kell mondanom, hogy értem a gondolkodásukat.
Értsék meg, nem védeni akarom őket. Ez csak egy elvont tudományos elme véleménye. De olyan hatalmas gondokkal állunk szemben itt a Földön, hogy nagyon kevés embernek van akkora gyakorlata vagy tapasztalata, hogy egyszerre átlássa az egészet.
Az én helyzetem más volt, és a munkám természetéből fakadóan lehetőségem nyílt sok dolgot látni. A legtöbb ember nem lát ennyit. De én különböző szervezeteknél dolgoztam, és átfogó képem van.
Tudják, hogy a törvény szerint megengedett a környezeti és vegyi hatóanyagok amerikai állampolgárokon való kipróbálása? Törvényes. Mindössze a város polgármesterének jóváhagyását kell megszerezni hozzá. Vagy valami főhivatalnokét. Senki nem tud erről, pedig ellenőrizhető. Nézzenek utána. Gondosan el van rejtve a törvényekben valahol, de nyilvános. Minden ott van.
K: Egy egész csomó rendkívüli dolgot tárt fel a beszélgetés során. Mi a legfontosabb üzenet?
V: Nézzék, én nem akarok senkit sem sokkolni, de nem vagyok bizakodó. Hatalmas gondok zúdulnak ránk ezen a bolygón. Nem hiszem, hogy a civilek készek és képesek megérteni és felfogni ennek a mértékét és összetettségét. Elég gondjuk van a mindennapi életük irányításával és ezek a gondok teljesen más szinten vannak. A túlnépesedés tényleg a legfontosabb ‘téma’. Minden egyéb összefügg vele.
Tudják, én megértem, hogy a hadügy saját kezébe veszi a dolgokat. Gondolják, hogy használna, ha mindent a nyilvánosság elé tárnának, az összes gondot és megoldási javaslatot? A válasz valószínűleg nem. Csak tovább bonyolítaná a helyzetet.
De a lelkem mélyén érzem, hogy mindenkinek tudni kéne erről, különben nem beszélnék magukkal. Az üzenetem lényege tehát az, hogy nagyon remélem és szeretnék hinni benne, hogy az emberek tudják kezelni ezt az egészet, de néha felébredek és kétségeim vannak. Mégis, mélyen legbelül azt akarom, hogy az emberek tudjanak róla, hogy mik azok a fontos dolgok, amit eltitkolnak előlünk. De néha azért kételkedem.
2006 október
Eredetileg megjelent: projectcamelotportal.com
