1994-ben az Illinois államban élő Kim Kammann-nak olyan élményben volt része, amely alapjaiban változtatta meg a világról alkotott képét. A történet elsőre egy klasszikus eltérítési beszámolónak tűnik, ám több részlete is figyelemre méltó.
Kammann aznap nagyjából ugyanakkor tért nyugovóra bourbonnais-i otthonában, mint általában. Felesége éjszakai műszakban dolgozott a helyi kórház sürgősségi osztályán, így a férfi egyedül tartózkodott a házban.
Nem sokkal éjfél után egy különös hang ébresztette fel álmából.
„Kelj fel, és gyere velünk. Nem esik bántódásod.”
A hang nem kívülről érkezett, inkább mintha a fejében szólalt volna meg.
Amikor Kamman feltápászkodott, döbbenten látta, hogy egy alacsony, vékony alak áll az ágya mellett. A szürke bőrű lény nagy, tojás alakú fejjel, hatalmas sötét szemekkel rendelkezett, fülei nem voltak, kezein pedig 3-3 ujjat látott.
Jellegzetes megjelenése miatt Kamman azonnal tudta, hogy kivel van dolga.
Egy „szürkével” nézett farkasszemet. Azon földönkívüliek egyikével, akikkel tele voltak az újságok és tévéműsorok akkoriban.
Néhány pillanattal később két hasonló lény is belépett a szobába. Kammann állítása szerint nem érzett félelmet, inkább egyfajta furcsa nyugalmat. Úgy érezte, képtelen ellenállni az idegen kérésének, ezért felkelt az ágyból, és követte őket.
A történet egyik legfurcsább mozzanata ekkor következett. Ahogy a nappaliba értek, a ház hátsó fala mintha köddé vált volna, s máris szabad volt az út a kert felé. Kammann nem értette, mi történik, de nem sok ideje volt ezen töprengeni, mert a lények közben kivezették a házból.
Odakint egy óriási, hangtalan tárgy lebegett a ház felett. A jármű kör alakú volt, tetején kupolával, oldalán pedig különböző színű fényekkel.
Kammannt teljesen magával ragadta a látvány, ami tovább fokozódott, amikor egy fénysugár ereszkedett le az űrhajóból, megvilágítva őt és az apró teremtényeket.
Egy pillanattal később egy kör alakú, félhomályos szobában találta magát, egy orvosi asztalon fekve. A helyiség roppant egyszerű volt, szinte üres.
Hirtelen egy hosszú orvosi eszköz nyúlt ki a mennyezetből és elkezdett közeledni a megrettent Kammann felé, aki hamarosan eszméletét vesztette.
Következő emléke, hogy ismét a saját ágyában fekszik. De valami nem stimmelt. A bal alkarján egy apró, vörös színű háromszöget fedezett fel. A furcsa jel bár igen szembetűnő volt, se nem vérzett, se nem fájt.
Az óra hajnali fél négyet mutatott.
A férfi felkelt az ágyból, majd rögtön a telefonhoz sietett, hogy elmesélje feleségének a történteket. Másnap felkereste orvosát, mert attól tartott, hogy zavaros emléképei hátterében valami mentális betegség állhat, ám a vizsgálatok nem igazolták félelmeit.
A háromszög alakú nyom még hónapokig megmaradt, és csak nagyon lassan halványult.
A történet azonban ezzel még nem ért véget.
Hét évvel később, 2001-ben Kammann egy UFO-esetekkel foglalkozó tévéműsort nézett, melyben egy nő beszélt az idegenekkel kapcsolatos élményeiről. Amikor a kamera ráközelített a karjára, Kammann megdöbbenve látta, hogy a nő testén egy pontosan ugyanolyan háromszög alakú jel volt, mint a sajátján.
Kammann bár megdöbbent ezen az egybeesésen, de azóta sem próbálta meg kinyomozni, hogy pontosan mi történhetett vele. Nem vetette alá magát hipnózisnak, és nem készíttetett röntgenfelvételt sem. Mint mondta, „amiről nem tud, az nem árthat neki”.
Egy dologról azonban végleg megbizonyosodott: a földönkívüliek nem csupán az élénk fantázia termékei, hanem nagyon is valóságosak.
forrás: Onboard UFO Encounters: True Accounts of Contact with Extraterrestrials
