Évtizedek óta pásztázzuk az eget és küldjük a jeleket. Eddig azonban senki nem reagált. Talán azért maradt el a válasz, mert rossz nyelven szóltunk az idegen civilizációkhoz?
Ausztrál kutatók most irányt váltottak. Szerintük nem képeket vagy bonyolult kódokat kellene sugároznunk a világűrbe. Felejtsük el az angol szavakat vagy az emberi gesztusokat. Egy idegen életforma számára ezek teljesen értelmezhetetlenek. Velük nincs közös történelmünk és közös kultúránk. De van valami, ami az egész univerzumban ugyanaz.
A matematika örök. A számok nem hazudnak.
A méhektől a csillagokig: Dr. Adrian Dyer felismerése
A kutatás egyik kulcsfigurája, a Monash Egyetem neves kutatója, Dr. Adrian Dyer egészen különös helyen találta meg a választ a kozmikus kommunikáció kérdésére: a méhkaptárakban. Dyer és csapata bebizonyította, hogy az intelligencia nem méret kérdése.
Ez a felfedezés alapjaiban változtatta meg a szemléletmódunkat. Az ember és a méh fejlődési vonala több mint 600 millió évvel ezelőtt vált ketté, mégis mindkét faj ugyanarra a logikai következtetésre jutott.
„Ha egy parányi agyú rovar képes elsajátítani a matematika alapjait, akkor ez a tudás nem emberi különlegesség, hanem az intelligencia egyetemes jellemzője” – vallja Dyer.
Ha a földi élet ennyire különböző ágai is ugyanazt a „nyelvet” beszélik, akkor jó eséllyel egy távoli galaxis lakóival is a számokon keresztül érthetjük meg egymást. Dr. Dyer szerint a matematika nem egy általunk kitalált eszköz, hanem a világegyetem alapvető szövete.
Hogyan érti meg egy rovar a „semmit”?
Sokan azt gondolják, hogy a nulla fogalma magától értetődő. Valójában ez az egyik legnehezebb absztrakt művelet. Az emberi gyerekeknek is évekbe telik, mire rájönnek, hogy a semmi is egy számérték. Dr. Dyer kísérlete azonban bebizonyította, hogy a méhek agya is képes erre a bravúrra.
A kutatók először arra tanították meg a méheket, hogy két kártya közül mindig azt válasszák, amelyiken kevesebb szimbólum látható. Ha a kevesebbet ábrázoló kártyákra szálltak, cukros vizet kaptak jutalmul. Idővel a méhek rutinosan választották a kettőt a hárommal szemben, vagy az egyet a kettővel szemben.
Ekkor jött a döntő teszt: egy olyan kártyát tettek eléjük, amin nem volt semmi.
A méhek, akik addig soha nem láttak üres kártyát, gondolkodás nélkül az üres lapot választották az eggyel szemben. Megértették, hogy a „semmi” kevesebb, mint az „egy”. Ez a kísérlet igazolta, hogy a matematikai logika mélyen bele van kódolva az életbe, függetlenül attól, hogy hány lába vagy mekkora agya van egy lénynek.
Prímszámok: Az értelem ujjnyomata
Mivel kezdjük a nagy beszélgetést? Az ausztrál tudósok szerint a prímszámok (2, 3, 5, 7, 11…) jelentik a tökéletes belépőt. Ezek azok a számok, amelyek csak eggyel és önmagukkal oszthatóak. Ez a sorozat az intelligencia csalhatatlan jele.
Nincs véletlen.
A természetben egyetlen csillag vagy gázfelhő sem bocsát ki magától prímszámok ritmusára épülő rádiójeleket. Ha valahol a távoli űrben egy ilyen üzenetet fognak, azonnal tudni fogják: valaki hívja őket. Ez egy kiáltás a sötétben, ami azt üzeni: „Itt vagyunk, és gondolkodunk.”
A közös alap megteremtése
A Dyer és kollégái által javasolt rendszer egyszerű bináris jelekre épül. Ez a „van jel” és „nincs jel” játéka. Ebből a végtelenül egyszerű alapból építhető fel minden. Először a számolást tanítjuk meg. Utána jöhetnek az alapvető műveletek. Amint rögzítettük a közös szabályokat, rátérhetünk az univerzum állandóira. A fény sebességére, az atomok tömegére.
A számok a teremtés közös nevezői.
Ha a matematikában egyetértünk, azzal megteremtjük a bizalmat. Megmutatjuk, hogy racionális lények vagyunk, akik értik a mindenség működését. Ezzel a módszerrel végre esélyünk nyílik áthidalni a fényévekben mérhető távolságot. Nem kérdés többé, hogyan köszönjünk oda a szomszédos naprendszerek lakóinak.
Kezdődhet a beszélgetés. Már csak egy válaszra várunk.
