Egyes kutatók szerint az idegenek egykori ideérkezésének, látogatásának legjobb bizonyítéka… mi magunk vagyunk!

Mint oly sokan mások, ők is a darwni evolúciós elméletet támadják. Való igaz, Darwin tanai ezer sebből véreznek (amiről szerzőjük is tudott), és nincsenek megindokolva.

Sok tudóst is felbőszít olykor, hogy magát objektívnek nevező 20-21-ik századi tudomány egy minden alapot nélkülöző dogmát fogad el tudományosan megalapozott tannak, holott az evolúció nem az.

Még legjobb és leghíresebb művelő is felfedeztek benne komoly lyukakat, egyikük ki is jelentette: „az evolúció összes bizonyítéka elfér egy billiárdasztalon” – ami egyben azt is jelenti, hogy ezek sem bizonyítják a tan helyességét.

Darwin kontra idegenek

Ha valaki egy kicsit is utánanéz az elméletnek, rádöbben, hogy az tényleg nem több egy teóriánál, bizonyítékok nélkül.

A kozmikus idegenekről szóló fejtegetések egy része már jó ideje azt is feltételezi, hogy ezek itt jártak a Földön (nyilván nem csak egy alkalommal, hanem bizonyos időközönként vissza-visszatértek) és beleavatkoztak az ember nevű helyi lény fejlődésébe.

Mert mit is állít ma az akadémikus tudomány? Hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki normális, lassú fejlődés, azaz evolúció útján. Ugyanez a tudomány azt is állítja, hogy a fajok átalakulása nagyon hosszú folyamat, általában százezer és millió évekig tart. Ehhez képest a homo sapiens legkorábbi maradványai pár tízezer évvel ezelőttiek.

Mindez arra utal hát, hogy valamilyen külső tényezőnek kellett belefolynia a dologba. Másodszor az is furcsa, hogy a hatalmas állatvilágból csak egyetlen faj, az emberszabású majmok, és azok közül is csak egyetlen változat alakult át emberré, miközben ezen állatok összes többi alfaja megmaradt a fejlődésnek ugyanazon a fokán.

Ez már csak azért is érthetetlen, mert az emberré válást elősegítő folyamatok, környezeti tényezők az összesre hatottak. Mi több, hatnak ma is – de lám, az ember kivételével az összes többi majom pontosan
ugyanolyan maradt, amilyen volt. Vajon őseink valakik által „kiválasztottak” voltak..?

Az összes régi mondában, legendában, mitológiában megtaláljuk az „égből jöttek” toposzát, afféle refrénként ismétlődnek meg az említések azokról az idegenekről, akik a kozmoszból jöttek, fejlettebbek voltak
és sok mindenre megtanították a népet.

Nem véletlenül ezért sokan amellett teszik le a garast, hogy ezek az idegenek itt jártak már „majom korunkban” is, és egy számunkra ismeretlen genetikai jellegű beavatkozással az emberszabású majmok egy csoportját „elindították” a fejlődés felé.

Olyan lehetett ez, mint amikor a vadalmafát „beoltják”, és attól kezdve nemesebb, jobb termést hoz. Mi ma még nem ismerünk ilyen módszert, ám ez nem jelentheti azt, hogy ilyen mód ne létezne azok számára, akik sok százezer vagy millió évvel előttünk járnak a fejlődésben.

Ily módon az evolúciós folyamat (már ha volt ilyen) a szokásos sok millió évről pár tízezer évre rövidült.

Tudományosan ez a feltevés nem támadható, hiszen ilyen „evolúciós” gyorsításokat, nemesítéseket, új fajták létrehozását genetikai úton már ma is képesek vagyunk megtenni, mind a növény-, mind az állatvilágban, sőt, a legújabb kutatások szerint már az emberi génállományba is bele tudunk nyúlni azért, hogy a következő nemzedéket egészségesebbé, okosabbá, ellenállóbbá, stb. tegyük.

Kérdezhetné valaki: miért tettek volna ilyesmit az idegenek? Mi hasznuk volt belőle? Ez utóbbi tipikus „emberi”, földhözragadt kérdés.

Könnyen lehet, hogy akik régóta utazgatnak a Mindenségben, azokra vonatkoznak bizonyos erkölcsi szabályok. Meglehet: a kozmikus etika egyik pontja kimondja, hogy ahol ilyen „félkész” társadalmat, civilizáció-jelölteket találnak, azok fejlődését meg kell gyorsítani, hogy mielőbb jussanak el egyfajta bölcsességig, hogy aztán majd továbbfejlődve kijussanak a kozmoszba, és… ott majd ők is ezen kozmikus etika szerint viselkedjenek.

Nem lenne abban semmi szégyenletes, ha kiderülne, hogy „valakik” belenyúltak a fejlődésünkbe. Hiszen ezek afféle kozmikus testvérek lehettek, nincs miért kellemetlenül érezni magunkat.

Megjegyzendő, hogy a genetikai kutatások visszafelé, a múltba is működnek. Már tettek felfedezéseket a növény és állatvilág genetikai múltjára vonatkozóan. Könnyen eljöhet az az idő, akár pár éven belül, amikor majd kimutatatható lesz, mikor is történt az a bizonyos, egyelőre csak sejtett beavatkozás az emberiség múltjába. Mikor kaptuk azt a „lökést”, amely ilyen magasba repített minket..?

Az égi tanítómesterek visszatérése

Egyes szerzők odáig mentek, hogy felállítottak egy sajátos „kalendáriumot”:szerintük az első alkalommal általuk létrehozott homo sapienseket később, többé-kevésbé szabályos időközönként felkeresték.

Joachim Pahl szerint az „istenek” kb. 12 ezer évvel ezelőtti látogatásuk után 600-650 évente jöttek el ismét. Ezek az időközök mind beilleszthetők az emberiség történetének nagy változásaiba.

A maják kalendáriumáról sok szó esett néhány éve, minket most csak annyi érdekel, hogy 624 évenként várták vissza az isteneket, készültek ünnepélyes fogadásukra.

Pahl számításai szerint csak a maja naptár kezdeti évétől, vagyis i. e. 3373-tól máig körülbelül nyolc látogatás történhetett: 3000, 2600, 1300-1250, 660-590, majd a nulladik év környékén, aztán i. u. 600-700,
1200-1300 között.

Persze lehet, hogy a számítások nem pontosak, ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy történhettek látogatások ezen dátumokon kívül, vagy hogy sűrűbben, netán ritkábban jöttek el az idegenek.

A kutató arra alapozta ezeket az időközöket, hogy minden ilyen látogatás után nagyon felélénkült a földi történelem, egyre-másra születtek a híres emberek, a zsenik, akik úgymond „felforgatták” a maguk kis világát, és új irányt szabtak az emberiségnek.

Pahl szerint nem lehetett véletlen, hogy i. e. 660 körül az első japán császár megalapította a birodalmat, és aki természetesen „a Nap fiának” nevezte magát.

Körülbelül ugyanekkor Asszurbanipál király találkozik „Marduk istennel” – azaz nyilván egy idegennel. I. e. 550 körül jött Gautama, akit később Buddhának neveztek, akkoriban bukkant fel Zarathustra Perzsiában, és élt görög földön a matematika és a filozófia nagy alakja, Püthagórasz.

Mint már volt róla szó, az emberiség egyik képviselője, aki szemtől szembe találkozott az idegenekkel, Mózes volt. Olvashattuk találkozását és gondjait-bajait saját emberi társaival, no meg az ellenőrző körúton lévő idegenekkel.

Mert ne legyenek kétségeink, egyfajta sajátos „kozmikus menetrend” szerint – ha minden igaz – akkor vissza-visszajárnak megnézni, hol tartunk, és talán azért is, hogy ha szükséges, ismét beavatkozzanak.

Sokak számára valószínűleg sértő már maga a feltételezés is, hogy egész civilizációnk, társadalmi létezésünk az idegenektől függött, ráadásul azok továbbra is el-eljárnak ide, hogy ellenőrizzenek minket, akár a tanítók a gyerekeket.

Pedig lehetséges, hogy éppenséggel ez a Mindenségben természetes folyamat – egyszer majd nekünk is lesznek „ápoltjaink”, lesznek „neveltjeink”, akikért felelősséget érzünk majd. Annál is inkább, mivelhogy mi hoztuk őket létre..?