Karim Bianchi chilei szenátor úgy véli, 2012-ben földönkívüliek rabolták el. Az eset részleteiről nemrégiben beszélt az újságíróknak.
Azon a bizonyos estén Bianchi egy autópályán haladt Punta Arenas irányába. Éppen egyik barátjával beszélt telefonon, amikor egy különböző színekben játszó, fényes tárgyra lett figyelmes a sötét égbolton.
Félreállt, hogy jobban megfigyelhesse a tárgyat, majd hirtelen valami különös történt vele, amit azóta sem tud felidézni.
Néhány pillanat múlva egy másik helyen találta magát autójával, 180 kilométerre onnan, ahol eredetileg leparkolt.
Bianchi azt mondta, hogy a történtek nagyon megrémítették, az út hátralevő részét pedig próbálta minél gyorsabban megtenni, mivel félt, hogy mindez újra megtörténhet vele.
Szerencsére épségben megérkezett a városba, ám a rejtélyes sztori ezzel még nem ért véget. Pár nap múlva egy ismeretlen kopasz férfi sétált be az irodájába, aki közölte vele, hogy ő egy földönkívüli.
Bianchi titkárnője szerint a furcsa alak nagyon kitartó volt, és mindenképp beszélni akart munkaadójával. Miután ez sikerült neki, néhány UFO-s magazint nyomott főnöke kezébe, s arra kérte a megdöbbent férfit, beszéljen az embereknek az idegenekről.
Bár az átadott anyagokban semmi rendkívüli nem volt, Bianchit mégis aggasztotta, hogy a kopasz fickó tudott az UFO-találkozásáról, noha arról senkinek sem beszélt korábban.
Baglyok mindenhol
A következő napokban Bianchi egy olyan jelenséggel szembesült, amely nem ismeretlen az eltérítettek számára:
egyre több baglyot kezdett megfigyelni a környezetében.
Az UFO-kutatók szerint a „bagoly-jelenlét” szokatlanul gyakori a földönkívüliek által elrabolt személyeknél, s még egy érdekes elmélet is létezik ezzel kapcsolatban. E szerint az idegenek – valamilyen ismeretlen okból – a baglyok képének vizuális megjelenítésével törlik ki áldozataik emlékeit. Legtöbbjük ezért aztán nem is emlékszik rá, hogy pontosan hová vitték, vagy mit csináltak velük a látogatók.
„Baglyok és baglyokkal kapcsolatos dolgok kezdtek felbukkanni körülöttem. Amikor például Argentínába utaztam másodmagammal, egy hatalmas baglyot láttunk félúton, majd egy helyi lakossal mentem ebédelni, akit „Las Owl”-nak (vagyis spanyolul bagolynak) hívtak. Később egy olyan ágytakarót kaptam anyámtól ajándékba, amin hatalmas bagolyszemek voltak, pont mint az idegeneké. – részletezte a „véletlen” egybeeséseket Bianchi.
„Szinte mindennap történt velem valami hasonló, és nagyon úgy tűnt, hogy ezek összefüggésben állnak az elrablásommal”.
De nem ez volt az egyetlen furcsaság, ami Bianchival történt az UFO-találkozás után. Megfigyelte, hogy mikor kezet fog az emberekkel, mintha apró áramütés érné.
Bianchi végül nem bírta tovább a titkolózást, ezért családjával és barátaival is megosztotta különös élményeit és azon feltételezését is, miszerint idegen látogatók térítették el. Szenátorként azonban most beszélt erről először.
„Őszintén szólva nem igazán akartam, hogy bárki is megismerje a történetem, mivel féltem a nevetségessé válástól. És hát valljuk be, ez az egész úgy hangzik, mintha egy őrült fazon mondaná, vagy olyasvalaki, aki rendesen beszívott. Én viszont valóban megtapasztaltam ezeket”.
