Az észak-pandzsábi származású Sadhu Sundar Singh (1886-1929) eredetileg szikh vallású misztikus gondolkodó volt, akinek egy látomásában megjelent Jézus Krisztus, s keresztény lett.
Látomások a szellemvilágról című könyvében megosztja olvasóival különös látomásait, melynek során részletes válaszokat kapott – s általa mi is – a halállal, illetve a halál utáni élet kérdéseivel kapcsolatban.
Az alábbiakban Sundar Singh szavait közöljük változtatás nélkül:
Egy nap, amikor egyedül imádkoztam, hirtelen szellemi lényekkel körülvéve találtam magam, vagy mondhatom úgy is, hogy amint szellemi szemeim megnyíltak, angyalok és szentek jelentős méretű csoportjában meghajolva találtam magam.
Először elszégyelltem magam, mikor ragyogó és dicső állapotukat megláttam és összehasonlítottam a magam alantas minőségével. De azonnal megnyugtatott valóságos együttérzésük és szeretet inspirálta barátságosságuk.
Én már birtokosa voltam az Isten jelenlétéből fakadó békességnek az életemben, de e szentekkel való együttlét egy új és csodás örömöt adott.
Ahogy beszélgettünk, válaszokat kaptam kérdéseimre az olyan gondokkal kapcsolatban amelyek tanácstalanul hagytak. Az első kérdésem az volt, hogy mi történik a haldoklás alatt, és milyen állapotban van a lélek halál után?
Ezt mondtam, „Azt tudjuk mi történik velünk gyerekkor és öregkor között, de arról nem tudunk semmit, hogy mi történik a halál idején, vagy a halál kapui mögött.
Korrekt információt csak a halálon túliak adhatnak, miután beléptek a szellemvilágba. Tudtok”, kérdeztem, „bármiféle információt adni nekünk erről?”
Erre az egyik szent válaszolt,
„A halál olyan mint az alvás. Nincs fájdalom az átmenetben, csak néhány testi és mentális betegség esetén. Ahogy egy kimerült emberen mély alvás vesz erőt, úgy jön az emberhez az elhúnyás.
Sokakhoz olyan hirtelen jön a halál, hogy csak nagyon nehezen jönnek rá, hogy elhagyták azanyagi világot és a szellemek világában vannak. Megdöbbenve a sok szép és új dolog láttán, azt képzelik hogy a fizikai világban vannak egy olyan másik országban vagy városban, amit még nem láttak.
Miután további részletesebb útmutatásban részesülnek, és felismerik hogy a szellemi testük különbözik az előző materiális testüktől, csak akkor engednek annak, hogy valóban átvitettek a materiális világból a szellemek világába.”
Egy másik jelenlevő szent ezt a további választ adta kérdésemre,
„Általában”, mondta, „a halál idején a test fokozatosan elveszíti az érzés erejét. Nem érez fájdalmat, hanem egyszerűen eluralja egy fajta álmosság. Néha, hatalmas kimerültség esetén, vagy baleset után, a szellem már eltávozik miközben a test még nincs tudatánál.
Ekkor azoknak a szelleme, akik nem gondoltak rá, vagy nem készültek fel a szellemvilágba való belépésre, de hirtelen átkerültek a szellemvilágba, borzasztóan megdöbbennek és nagy gyötrelem fogja el őket a sorsuk miatt, úgyhogy egy bizonyos ideig lenn kell maradniuk a közbeeső állapot alsóbb s sötétebb síkjain.
Ezek az alsóbb rétegek szellemei gyakran nagy zaklatásban részesítik az embereket a világban. De csak azoknak tudnak ártani, akik hozzájuk hasonlóan gondolkoznak, akik a saját szabad akaratukból megnyitják nekik a szívüket és szórakoztatják őket.
Ezek a gonosz szellemek összeszövetkezve más gonosz szellemekkel óriási károkat tennének a világban, ha Isten nem jelölne ki mindenütt számtalan angyalt az Ő népének és az Ő teremtésének megóvására, úgyhogyaz Ő népe mindig biztonságban van az Ő megtartásában.
„Gonosz szellemek csak azokban tudnak kárt tenni a világban, akik hozzájuk hasonló természetűek, és akkor is csak korlátozott mértékben. Meg tudják valóban zavarni az igazakat, de nem Isten engedélye nélkül. Isten néha megadja Sátánnak és angyalainak az engedélyt hogy kísértsék és üldözzék az Ő népét, azért hogy erősebben és jobban jöjjenek ki a megpróbáltatásból, úgy mint amikor megengedte Sátánnak hogy üldözze az Ő szolgáját, Jóbot. De az ilyen megpróbáltatásból inkább haszna mint vesztesége van a hívőnek.”
Kérdésemre egy másik ott álló szent is hozzátette,
„Sokak, akiknek az élete még nem engedett Istennek, amikor a halálukon vannak, eszméletlennek tűnnek, de valójában az történik, hogy amikor meglátják a köréjük gyűlt gonosz szellemek irtózatos ördögi arcát, megnémulnak és megbénulnak a félelemtől.
Ugyanakkor a hívő haldoklása sokszor ennek pont az ellenkezője. A hívő gyakran kiváltképp boldog, mert angyalokat lát és az őt köszöntő szentek szellemeit. Aztán, még a korábban elhunyt szeretteinek is meg van engedve hogy a halálos ágyánál részt vegyenek és beigazgassák lelkét a szellemvilágba.
Amint belép a szellemvilágba, azonnal otthon érzi magát, mert nem csak hogy körülveszik a barátai, de amíg a világban volt, régóta készült ebbe az Otthonba, Istenbe vetett bizalmával és közösségével.”
Ezután egy negyedik szent szólt,
„A világból kivezetni az emberek lelkeit, az angyalok dolga. A szellemvilágban Krisztus általában különböző fokozatú dicsőségben nyilatkoztatja ki magát minden egyes személynek, mindegyik lélek szellemi fejlettsége szerinti erővel.
De néhány esetben Ő maga jön a halálos ágyhoz a szolgáját köszönteni, és akkor szeretően letörli a könnyeit és úgy vezeti be a Paradicsomba. Amint a világra jövő gyermek minden szüksége be van töltve, úgy a szellemvilágba lépő léleknek is minden igénye el van látva.”
A szellemek világa
Egyszer egy beszélgetés során a szentek ezt az információt adták nekem:
„Halál után minden ember lelke belép a szellemvilágba, és mindegyik, a szellemi növekedésének fokozata szerint fog együtt lakni hozzá hasonló gondolkodású és természetű szellemekkel a sötétségben, vagy a dicsőség fényében.
Biztosítva vagyunk arról, hogy senki sem lépett be a szellemvilágba testben, csak Krisztus és néhány szent, akiknek a teste átalakult megdicsőült testté. Viszont néhánynak megadatik, hogy miközben még a világban laknak, láthassák a szellemek világát, és magát a Mennyet, mint ahogy az 2. Kor 12:2-ben van, bár ők maguk nem tudják megmondani, hogy testben vagy szellemben lépnek-e be a Paradicsomba.”
Ezután a beszélgetés után ezek a szentek körbekísértek engem, és sok csodálatos dolgot és helyet mutattak.Láttam amint minden oldalról lelkek ezrei érkeztek folyton a szellemek világába, és hogy mindegyik mellett volt egy angyal.
A jók lelkeit csak angyalok és jó szellemek vették körül, akik halálos ágyuktól elkísérték őket. Gonosz szellemek nem voltak közel engedve hozzájuk, hanem azok messze álltak és figyeltek.
Azt is láttam hogy a nagyon gonoszokkal nem voltak jó szellemek, csak gonosz szellemek vették őket körül, akik a halálos ágyuktól velük jöttek, miközben angyalok is álltak mellettük, hogy akadályozzák a gonosz szellemek rosszindulatú zaklatását.
Azokat a lelkeket majdnem azonnal elvezették a gonosz szellemek a sötétség felé. Mert amíg azok testben voltak, majdnem mindig engedték hogy a gonosz szellemek gonoszsággal befolyásolják őket, és odaadóan hagyták magukat rávenni mindenféle gonoszságra.
Mert az angyalok semmiképpen sem befolyásolják a lelkek szabad akaratát. Szintén láttam ott sok olyan lelket akik nemrég jöttek be a szellemvilágba, akikkel voltak jó és gonosz szellemek is,ugyanúgy mint angyalok is. De rövid időn belül felszínre jött az életük közti radikális különbség,és elválasztották magukat — a jó természetű a jó felé, a gonosz természetű a gonosz felé.
A világosság fiai
Amikor az emberek lelkei megérkeznek a szellemek világába, a jó azonnal elkülönül a gonosztól. A világban minden vegyesen van, de a szellemvilágban az nincs úgy.
Sokszor láttam, hogy amikor a jók szelleme —a Világosság Fiai— belépnek a szellemvilágba, először mindegyikmegfürdik egy tapinthatatlan légszerű kristálytiszta óceán vizében, és ebben egy nagyon intenzív és üdítő felfrissülést találnak.
Ezekben a csodatevő vizekben úgy mozognak mintha a nyílt levegőben, és ha alámerülnek akkor sem fulladnak meg, se nem lesznek vizesek tőle, hanem csodálatosan megmosottak, üdék, és teljesen megtisztultak, és így lépnek be a dicsőség és fény világába, ahol örökre az ő drága Uruk jelenlétében maradnak, és a megszámlálhatatlan szentek és angyalok közösségében.
A sötétség fiai
Mennyire különbözik ezektől azoknak a lelke akiknek gonosz volt az életük. Feszengenek a Világosság Fiainak társaságában, és kínlódnak a Dicsőség mindent felfedő fényében, küzdve próbálnak elrejtőzni olyan helyekre ahol a tisztátlan, bűntől foltos természetük nem látszik.
A szellemvilág legalsóbb és legsötétebb részéből fekete és nagyon büdös füst jön fel, és a fény elöli menekülésükben ezek a Sötétség Fiai odarohannak és fejjel lefelé belevetik magukat, és onnan már csak a bűntudatos keserű jajgatásuk és kínlódásuk hallatszik folyton feljönni.
De a Menny úgy van rendezve, hogy a Mennybeli szellemek nem látják a füstöt, se nem hallják a gyötrelmek kiáltásait, ha csak valamelyik valami különleges okból látni nem kívánja a sötétségben lévő lelkek gonosz állapotát.
