A japán mitológiában találkozhatunk egy Baku nevű különös lénnyel, aki arról ismert, hogy felfalja az emberek rossz álmait.
A hagyomány szerint számos japán imádkozik éjjelente Bakuhoz, hogy végleg megszabadítsa őket rémálmaiktól, másnap pedig kipihenten kezdhessék a napot.
A japán otthonokban gyakori dísztárgynak számítanak a Bakuról készült szobrok, festmények vagy plüssfigurák. Ezeket általában a háló- vagy gyerekszobákban helyezik el, remélve, hogy „szükség esetén” Baku is megjelenik.
Olykor az ágyak fejtámláira is felfestik Bakut, vagy pusztán csak a nevét megjelenítő kis táblákat raknak a falra.
Ha egy japán gyermek felriad álmából, már pontosan tudja mi a teendő. Arcát párnájába nyomja, s egymás után háromszor elsuttogja az alábbi fohászt:
„Baku-san, jöjj és edd meg az álmomat.”
Ha a kérés teljesül, Baku megjelenik a szobában és „elszívja” a rossz álmot.
Megidézése más módszerrel is lehetséges. Fukusima prefektúrában például ezt mondják a rémálomból felriadók:
„Bakunak adom az álmom, hogy soha többé ne zavarjon.”
Néhány hiedelem úgy tartja, hogy Bakut csak nagyon óvatosan szabad megidézni, különben az éhes álomfaló a rémálmok mellett a pozitív vagy a reményteljes jövővel kapcsolatos álmokat is felemésztheti.
Hayashi Minao, a Kiotói Egyetem professzora „Ősi kínai istenek és állatok” című könyvében felhívja a figyelmet a mitikus Baku képével díszített ősi bronzedényekre és más korabeli ábrázolásokra.
Egy 17. századi kéziratban, a Sankai Ibutsban Baku egy furcsa keveréklényként tűnik fel. Az akkori hit szerint a dögvész és a gonosz ellen nyújtott védelmet, ám a rémálmok felfalását ekkor még nem kötötték a nevéhez.
Egy későbbi, 1791-ben készült japán fatábla-illusztráción azonban már egy „tipikus” áloműző Bakut ábrázolnak elefántfejjel, agyarakkal és tigriskarmokkal.
Az elefántfejű- és testű alakok gyakran feltűnnek még a Meidzsi korszak előtt épült szentélyek, templomok vagy más kultikus épületek faragványain is.
