1976. augusztus 20-án négy bostoni férfi, Jim és Jack Weiner ikertestvérek, valamint két barátjuk Charlie Foltz és Chuck Rack a Maine állambeli Allagash melletti erdős területre indultak túrázni.
A négy jóbarát már többször táborozott együtt, tehát egy összeszokott társaságról volt szó, akik rajongtak a természetért. A pár naposra tervezett kiruccanás célja most is ugyanaz volt, vagyis erdőjárás, horgászat, fürdőzés és csónakázás.
Első éjszaka még semmi szokatlan nem történt, másnap este viszont egy különös fényt láttak az égen, és meg voltak győződve arról, hogy az nem egy hagyományos repülőgéptől származik.
Két nap múlva a négy férfi éjszakai horgászatra indult a közeli Sas-tóhoz. A parton egy nagy máglyát gyújtottak, hogy az jelzőfényként segítse tájékkozódásukat.
Összekészítették horgászfelszereléseiket, majd kihajóztak a tóra. Már jócskán eltávolodtak a parttól, amikor a korábban látott rejtélyes fény ismét feltűnt az égen, de most már viszonylag közel hozzájuk.
„Olyan volt mint egy miniatűr nap, aminek a fénye még a fák tetejét is megvilágította, és teljesen néma volt.” – idézte fel a történteket Jim Weiner
Az egyik férfi egy hirtelen ötlettől vezérelve zseblámpáját a fényes objektumra irányította, mire az váratlan módon felerősítette saját fényerejét, s végül már az egész csónakot bevilágította.
A Weiner ikreket és Foltzot rendkívül megrémítette a tárgy reakciója, így nyomban evezni kezdtek a part felé, Rack viszont megbabonázva meredt az égi jelenségre.
Aztán minden elhomályosult, s a következő emlékük már az volt, amint a parton állnak a leégett, füstölgő máglya mellett. Mentálisan és fizikálisan is kimerültnek érezték magukat, egyetlen vágyuk mindössze az volt, hogy elérjék sátraikat és egy nagyot aludjanak.
„Nem tudom miért, de aznap este nem maradtunk fent, hogy órákig beszélgessünk a velünk történt dolgokról. Azt hinné az ember, hogy négy fiatal srác rögtön kitárgyalná ezeket a fura eseményeket, de mi csak le akartunk feküdni és szunyálni. Másnap reggel felkeltünk, összeszedtük a cuccainkat, és eveztünk a következő kempinghez.” – mondta Jack Weiner
Az események után még további tíz napot töltöttek az Allagash menti vadonban, de a különös fényt többet már nem látták.
Teltek az évek és a négy férfi családtagjaikon kívül másokkal is kezdte megosztani bizarr kalandjainak részleteit, hinni azonban nem igazán akartak nekik.
Jim Weinert később ijesztő rémálmok kezdték gyötörni, és lassan világossá vált számára, hogy ezeknek közvetlen közük van pár évvel ezelőtti túrájukhoz.
Álmaiban sötét szemű, hosszú nyakú és négyujjú szürke lényeket látott, akik különféle orvosi vizsgálatokat végeztek rajta, de úgy, mintha csak egy kísérleti állat lenne. A jelenet közben három barátját is látni vélte, akik az orvosi szoba sarkában ücsörögtek őt figyelve.
Jim rémálmai hamarosan olyan elviselhetetlenné váltak, hogy elhatározta felkeres egy témában jártas ufológust, aki segíthet annak megfejtésében, mi is történik vele pontosan. Időközben csatlakozott hozzá ikertestvére, Jack és barátja Foltz is, akikről szintén kiderült, hogy éjszakai lidércnyomással küzdenek egy ideje.
1988-ban rövid keresés után Jim Weiner felvette a kapcsolatot Raymond Fowlerrel, a MUFON alapítójával , és elmesélte neki történetüket.
Fowler azt tanácsolta, hogy forduljanak a regressziós hipnózis neves specialistájához, Dr. Anthony Constantine-hoz, akivel hamarosan meg is kezdték a közös munkát.
Hipnózisban rejtett emlékeik felszínre kerültek, s látták amint az idegenek elrabolják őket csónakjukból, illetve azokat az orvosi beavatkozásokat is, melyek során különféle típusú szövet- és folyadékmintákat vettek tőlük.
A fájdalmas vizsgálatok előtt mindannyiuk ellenállását egy kék színű fénnyel törték meg, ezt követően pedig arra utasították őket, hogy vetkőzzenek le.
Dr. Constantine elmondta, hogy a Weiner ikreknél voltak bizonyos jelek, melyek arra utaltak, hogy a testvérpárt már gyerekkorukban is elrabolták az idegenek.
A hipnózisos kezelések után Jim Weiner egy kisebb daganatot fedezett fel egyik lábán, melyet nem sokkal később a közeli kórházban el is távolítottak.
Az UFO-kutató Fowlert nagyon érdekelte a kioperált daganat, és szerette volna megszerezni azt további vizsgálat céljából, számításait azonban keresztülhúzták, mivel a szövetmintát az amerikai légierő egyik ezredeséhez küldték, Washington államba.
Fowler megpróbálta kideríteni, hogy pontosan kihez is került a minta, illetve hogy milyen vizsgálatokat végeztek rajta, de nyomozása nem járt sikerrel.
A szakember ezután arra a következtetésre jutott, hogy a négy férfi elrablásához valószínűleg a hadseregnek is köze lehetett, s azok illetékesei igyekeztek mielőbb eltüntetni a bizonyítékokat. Fowler egyébként könyvet is írt az esetről The Allagash Abductions címmel, mely 1993-ban jelent meg Budd Hopkins előszavával.