Maria Esperanzát a modern kor egyik legtehetségesebb misztikusának és látnokának tartják. Venezuelában született, 1928-ban, és először ötévesen volt látomása: Kis Szent Teréz jelent meg neki, „Jézus szívének tavaszi virága”, és odadobott neki egy szál rózsát. A gyermek kezében valóban meg is jelent a rózsa.
Tizennégy éves korában tüdőgyulladást kapott, és mert ráadásul még szívelégtelenségtől is szenvedett, félő volt, hogy nem éli túl a betegséget. A kis Mariának azonban annyi ereje még volt, hogy Jézushoz fohászkodjon – az Úr akarata szerint könnyű halálért vagy teljes felépülésért imádkozott. Ekkor megjelent neki a Szent Szűz, és Maria – csodával határos módon – meggyógyult.
Maria 1954-ben ellátogatott egy venezuelai zárdába, és útmutatásért imádkozott – azt szerette volna tudni, hogy milyen útra lépjen. Ekkor történt, hogy Szent Teréz másodszor is megjelent, és egy újabb rózsát adott neki. Amikor Maria a virágért nyúlt, megszúrta egy tövis. Aprócska seb lett az ujján, de ez előrevetítette a tényt, hogy Maria innentől fogva stigmát visel majd. Élete végéig, minden nagypénteken megjelentek a testén Krisztus sebei.
XII. Piusz pápa 1954-ben megáldotta Mariát, akinek ismét megjelent a Szűzanya. A római látogatás során kapott üzenetben egyebek közt ez állt:
„Hét gyermek anyja leszel: hat rózsáé és egy rózsabimbóé.”
Maria 1956-ban hozzáment a Vatikán Svájci Gárdájának egyik tagjához, s a házasságból hat fiú és egy lány született. 1984-ben, a venezuelai Caracas közeli településen, Betaniában Maria Esperanzának – csaknem ötszáz szemtanú jelenlétében – megjelent Szűz Mária.
A szemtanúkat kikérdezte főtisztelendő Pio Bello Ricardo püspök és pszichológus, aki a Vatikánnal való egyeztetés után kijelentette, hogy a látomás igazolható, és Betaniát „szent helynek” nyilvánította.
Halála előtt, 2004. augusztus 7-én, egy interjúban Maria Esperanza megosztotta a világvégével és Krisztus második eljövetelével kapcsolatos jövendöléseit Michael H. Brown életrajzíróval:
„Másképp fog történni, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Jézus csendben fog érkezni közénk. Az emberek lassanként rájönnek majd, hogy köztünk jár… Azokban az időkben egy ártatlan személy, akit Ő nagyon szeret, meg fog halni. Ez megrázza az egész világot, alapjaiban megrengeti.
Sokan fordulnak majd a hit felé. Ekkor néhány napra eltűnik Jézus, és azután ismét visszatér.
Amikor eltűnik, az embereken zavarodottság lesz úrrá, s visszatérnek a káoszba. De ekkor megtörténik a bilokáció, Jézus megtöbbszörözi önmagát, hogy mindenkinek segíthessen, mindenki otthonába eljusson, mert ez különösen fontos lesz. Eljön, s bekopogtat minden ajtón. Ekkor értik majd meg az emberek, hogy valóban ő jelent meg. Megmutatja magát teljes valójában egy kis időre, s azután eltűnik ismét, amíg meg nem kapja Istentől a további útmutatást.
Ahogyan Jézus feltámadt, Isten is meg fog jelenni neked, nekem, mindnyájunknak […] látomásként […] Most is köztünk él, de még nem engedi láttatni magát. Fizikai valóságunkban csak azt láthatjuk, amit Isten látni enged. Azonban elég az Úr egyetlen érintése, s újabb kis ajtó nyílik meg az agyunkban, s ekkor láthatjuk Jézust, amikor ő láttatni akarja magát…
Amikor glóriával érkezik, az az Ítélet napja, a világ vége. Ha most jönne el közénk, a pápa és a világban élő az összes hívő lélek, aki befogadta magába és várja az eljövetelét, nos, ezek fogadhatnák, mások azonban nem. A manifesztáció előtti évek során különleges fénysugár érkezik a mennyből, s számos olyan természeti és politikai esemény történik majd, amely megtisztítja az embereket, és felkészíti őket a nagy eseményre.”
