Ezt a csakrát irányító központként ismerjük, mivel elsősorban az erős, független szellemmel függ össze. A boldog és teljes élet szellemi hátterét alkotja. Rendszerint a 30-as évek derekán jut működése csúcspontjára, amikor már elegendő saját élettapasztalatot gyűjtöttünk össze a gyermek- és fiatalkorban magunkba szívott, készen kapott eszmék ellenében.
Ha családi vagy kulturális korlátok gátolják a lelki kibontakozást, ez az erőközpont azon lesz, hogy hathatósan munkálkodjon a szellemi megszorítások ellenében.
A homlokcsakra energiája révén gondolataink világosak és rendezettek lesznek. Neki köszönhetjük továbbá a spirituális elmélyülés és elmélkedés adományát. Ez a csakra alapozza meg a lelki érettséget, valamint erkölcsi értékrendünket és világlátásunkat.
Teljesen aktivált állapotban mindkét agyfélteke működését serkenti. A jobb agyfélteke a szintetikus gondolkodás és az alkotó elmetevékenység székhelye. A bal az észszerű, elemző gondolkodásért felel. Együttes munkálkodásuk a megalapozott, logikus gondolkodást, az ösztönös megérzéseket és a képzeletet mozgósítva harmonikusan képezi le a valóságot.
A homlokcsakra energiája kitágítja belső és külső szemhatárunkat. Ha helytállóan gondolkodunk önmagunkról és másokról, akkor a világképünk is rugalmas lesz, és törések nélkül szolgál minket.
Ez az erőközpont mindenestől az elme hatalmát hirdeti, amely önmagából szüli meg saját valóságunkat az anyagi, a mentális és az érzelmi létsíkokon. Az elme birodalma az, ahol átformálhatjuk életünket, kamatoztathatjuk életerőnket, és valóra válthatjuk álmainkat. Energiája segítségével felébredhet tudatunk, s megkérdőjelezhetjük mindannak az igazságát, amit korábban belénk sulykoltak.
A homlokcsakra teljes felélesztéséhez okvetlenül meg kell vizsgálnunk azokat a beszűkítő elgondolásokat, amelyek befeketítik az értékünket. E csakra spirituális jelentősége, hogy bölcsességgel, tisztánlátással, képzelőerővel, éles ösztönökkel és tudással ajándékoz meg. Ahogy leszűrjük saját igazságainkat élettapasztalatainkból, ezt a csakrát is fejlesztjük, miközben szellemünk szintén megerősödik.
A homlokcsakra jellemzői
- Fogékony életkor: 35 – 42 év
- Alakja: ötágú csillag
- Belső elválasztású mirigy: agyalapi mirigy
- Szín: indigókék
- Hangjegy: A hang
- Zene típusa: komolyzene, különösen Mozart szonátái
- Elem: kozmosz
- Hatókör: irányítás és bölcsesség
- Érzékszervi tapasztalat: éber tudatosság, megérzések
- Illóolajok: kámfor, szagos bükköny, napraforgó
- Kristályok: zafír, tanzanit, lazurit
- Uralkodó égitest: Hold
- Asztrológiai jegyek: Nyilas, Halak
- Fém: ezüst
- Helye a földtekén: Peru, Sziklás-hegység
- Mitológiai állat: sólyom
- Növény: mandulavirág
- Jellemzői: bölcsesség, tisztánlátás, képzelőerő, megérzések, tudás
- Tanulságok és teendők: az értelem összpontosítása; annak felismerése, hogy mi szolgálja legfőbb javunkat, és mi okozza a legmagasabb rendő örömöt, bölcsesség leszűrése a kellemes és kellemetlen élettapasztalatokból, az élet, az egészség, az öröm és a beteljesedés választása a valóság minden területén
- Fizikai tevékenység: jóga, taj csi, csi kung, Bates-szemgyakorlat
- Szellemi tevékenység: tisztánlátás az élet dolgaiban, felemelő könyvek és filmek élvezete, elmélkedés, töprengés, valamint a képzelőerő alkotó felhasználása, hogy magunk elé vetítsük azt az életet, amelyre jogot formálunk
- Kedvező archetípus: a bölcs vagy a vén
- Kedvezőtlen archetípus: entellektüel
- Angyali jelenlét: Sekina, azaz Isten női aspektusa
A homlokcsakra archetípusai
KEDVEZŐ: a bölcs
Olyan valaki, aki bölcsességre tett szert, márpedig a Szentírás szerint ez az aranynál is értékesebb. A bölcs ember saját élettapasztatatai legjavát ajánlja fél mások megsegítésére. Szellemi tevékenységre és valós kalandokra ösztönöz. Abban is utat mutat, hogy a lehető legjobb és leginkább sokrétű választásokat hozzuk meg önmagunk számára. A bölcs az egyetemes elvekkel összhangban él. Megbízik a gondviselésben, amely átsegíti az élet hullámvölgyein és -hegyein. Szerencsés esetben nekünk is támaszunkra lesz ugyanebben.
KEDVEZŐTLEN: entellektüel
Olyan valaki, aki csupán az ésszerű, elemző gondolkodás szűkösséget sajátította el, az élet érzelmi és spirituális vonatkozásaira azonban nem ügyel. Ez az oka, hogy csak ritkán lát át teljességében egy helyzetet. Gondolkodása száraz, élettelen és lagymatag. Kizárólag a mások által elfogadott, szokványos gondolatokban bízik, ezért semmi új nem várható tőle. Szívesen birálgat, és szemhatára korlátolt.
A homlokcsakra hatásai
A homlokcsakra látja el energiával az összes érzékszervet. Ez az erőközpont táplálja a szemet, a fület, az orrot és a szájat, miközben éberebbé élesíti érzékeinket. Az agyat feltöltve tevékennyé és hatékonnyá teszi az elmeműködést. Kaput nyit a magasabb rendű, spirituális tartományok előtt, melyek körülvesznek bennünket, ám csak fokozott érzékenységgel és gondolkodásunk nyitottságával közelíthetők meg. A jövőbe látó elme egyszerre képes gondolkodásra és megérzésekre, és nyitott az új távlatok felé.
Elménk gyógyítani is képes azáltal, hogy megnyit bennünket a jó előtt. Segít felismernünk, hogy teljes és gazdag lények vagyunk, érdemesek a szeretetre, és mindarra, amire jogot formálunk. Közremködésével új lehetőségek nyílnak meg előttünk, s épp amikor a legfáradtabbak és legkábábbak vagyunk, új szemhatár tűnik fel előttünk. A homlokcsakra különösen érzékeny a bennünk lévő jó pártolására és értékeink kinyílvánítására.
Amikor igent mondunk önmagunkra, akkor valójában elvetjük tudatalattinkba a jó magvait. E csírák segítenek átprogramozni világlátásunkat, s így már lehetségesnek tartjuk a magunk számara az érzelmi boldogságot és a testi jó közérzetet. Ha derülátón reménykedőn tekintünk magunkra, legyen szó egészségünkről, személyes boldogulásunkról vagy spirituális életünkről, a homlokcsakra kitágul. Itt veszi kezdetét az a gyógyító folyamat, amely végül igazolja azt, akik vagyunk. Tudatunk kitágítása értésünkre adja, hogy a teljességet szolgáló, jó választások közvetlenül a rendelkezésünkre állnak. Ez az erőközpont ráhangolja szellemünket az egyetemes értelemre, amely maga a szeretet, mindent lát és tud, függetlenül attól, milyen alakjában tapasztaljuk meg.
Az egyetemes értelem megerősíti azt, amit magunkról elgondolunk. Ha úgy hisszük, megérdemeljük a szeretetet, a jóságot, a gazdagságot és az egészséget, maga is jóváhagyja mindezt. Ellenben ha úgy véljük, hogy nem szolgáltunk rá arra, ami a szívünk vágya, vagy csúnyának képzeljük magunkat, olyannak, akit nem lehet szeretni, az egyetemes értelem ezt is jóváhagyja. Ez az erő csak azt igazolja, amit mi igaznak tartunk.
Ez azt jelenti, hogy gondosan meg kell válogatnunk, mit kívánunk felvenni a világképünkbe, s felül kell vizsgálnunk meggyőződéseinket, hogy lássuk, mi az, ami megállja a helyét, minek van mélysége, állandósága, mit igazol az isteni kegyelem. A bölcsesség és az értelem mozgósítia a magasabb rendű tudatot, hogy azt a jót válassza, amit életünkbe óhajtunk. A döntés szabadsága egyedül rajtunk múlik. A homlokcsakra fejlődésévél és lelki érettségünk elérésével magától értetődővé válik, hogy változtatni tudunk életszemléletünkön. Elménk hatalmának megnövelésével egészségesebb valóságokat teremthetünk magunknak.
Az elme a maga mozgékonyságával ajtót nyithat az igazi gyógyulás előtt. A homlokcsakra anyagi testünket és elménket egyaránt uralja. Szinte valamennyi életműködésünkre hatással van, legyen szó szívverésünkről, vérnyomásunkról vagy fájdalomtűrő képességünkről. Ha egyszer meditációval és jógával úrrá leszünk az elménk fölött, helyre fogja állítani egészségünket és lelassítja az öregedés folyamatát.
A pozitív gondolkodás megnöveli a véráramban taIálható endorfinok mennyiségét. Ezek a természetes hatóanyagok felelősek jó közérzetünkért, segítségükkel olyan energiatartalékokat halmozhatunk fel, amelyekhez stressz vagy betegség idején folyamodhatunk. Az elme egészsége a testét is maga után vonja. Ha derűlátóan gondolkodunk, az események is derűsebbre fordulnak körülöttünk. Megtanuljuk, hogyan szakítsunk a romboló érzelmekkel, amelyek szabotálják egészségünket, s miként nyílhatunk meg a bennünket körülvevő szeretet és fény előtt.
Elménk segítségével egészséges homlokcsakrát fejleszthetünk ki. Ilyenkor bölcsességet merítünk a múlt tapasztalataiból. Ez azt jelenti, hogy megkérdezzük magunkat, mit tanultunk egy-egy nehéz, embert próbáló helyzetből vagy kellemetlen embertől. A homlokcsakra kitágításának másik módja, hogy elcsendesítjük és kikapcsoljuk az elménket. Egyebek között ez a meditátció feladata, amely kaput nyit a magasabb rendű spirituális tartományok előtt, ahol megbízhatunk abban, hogy az ősforrás a szabadság, a szeretet és az öröm felé terel bennünket.
Az elme túlhajszolása eltorzítja valóságlátásunkat, és abba a hamis illúzióba ringat, hogy mindig urai vagyunk a helyzetnek. Ha ellenben a magasabb rendű tudatra bízzuk, hogy érdekünkben munkálkodjék, használható, gyakorlatias megoldásokat találunk életproblémáinkra, Minden válasz bennünk magunkban lakozik. Amikor erőnek erejével önmagunkon kivül, a nagyvilágban vagy épp a kollektív elmében keresünk megoldást a gondjainkra, megfosztjuk magunkat bölcsességünk kimeríthetetlen kincsesbányájától.
Ha lemondunk szellemünkről, vagy ha feladjuk a jogunkat a választásra, tehetetlen bábokká silányulunk az előre gyártott receptek és gyors megoldások játékában, amelyek szabályozni és korlátozni próbálnak minket. Mindez spirituális életünket ugyanúgy érintheti, mint egy orvosi beavatkozást, vagy személytelen erők betolakodását az életünkbe – e hatások egyike sem veszi figyelembe a személyiség egészét. Ha nem vagyunk hajlandók számba venni érdekeinket, vagy mérlegre tenni egy helyzet előnyeit és hátrányait, ezzel lemondunk az önálló gondolkodás jogáról.
A homlokcsakra kifejlesztésével közelebb kerülünk belső vezetőnkhöz. Megbízhatunk ebben a tudásban, mivel lényünk legmelyéről fakad. A magasabb rendű tudat bölcsességének mozgósítása olyan energiatartalékokat halmoz fel, amelyek életünk végéig gondoskodnak egészségünkről és elménk épségéről. A tisztánlátás segítségünkre lehet, hogy a leinkább hozzánk illő út és emberek mellett döntsünk. A tudás alkalmazása megkönnyítheti feladataink teljesítését.
Megérzéseink és képzeletünk latba vetése az elképzelhető legjobb élethez segíthet hozzá. Testi erőink helyrehozása mellett az elme meggyógyítása az, ami igazán számít. Mivel ez az erőközpont szinte valamennyi tevékenységünkbe beleszól, többek között viselkedésünkbe is, ezért fontos, hogy valósághoz igazodó, megalapozott magatartásformákat fejlesszünk, amelyek a leginkább támaszunkul szolgálnak majd. Ezért is igyekszünk kerek egészbe foglalni élettapasztalatainkat, megbocsátani a múltat, és előrenézni a fény felé. Az elme meggyógyítása magas fokú önismeretet feltételez, melynek birtokában megváltoztathatjuk önkorlátozó vélekedéseinket arról, hogy kik vagyunk, s mire formálhatunk jogot.
Hogyan érjük el a homlokcsakrát?
Ahhoz, hogy elérjük a homlokcsakrát, meg kell vizsgálnunk, hogyan érzünk és gondolkozunk önmagunkról és az életünkről. Ha elfogadjuk önmagunkat és a tapasztalatainkat, akkor a homlokcsakra is megfelelően működik, s nekünk bőséges energia áll rendelkezésünkre, hogy azt tegyük, amit szeretünk. Ellenben amikor kételkedünk magunkban, amikor rossz a véleményünk arról, hogy kik vagyunk, és mit teszünk, akkor feltétlenül meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, hogy megtámogassuk e csakra ténykedését. Ezáltal erőinket is magasabb síkra emelhetjük.
Amikor értéktelennek tartjuk magunkat, vagy bármely más módon kisebbítjük értékünket, elmulasztjuk megbecsülni emberi méltóságunkat. Valójában megtagadjuk magunktól minden halandó természetes létállapotát: a boldogságot, az örömöt és a kalandosságot.
Ezzel együtt a homlokcsakrát is elzárjuk, s megakadályozzuk abban, hogy a jóra ösztökélje elménket. Túl könnyű a megszokott ítéleteket ismételgetni értéktelenségünkről és érdemtelenségünkről. Talán a szüleink és a testvéreink oltották belénk kisebbségi érzéseinket, vagy a közösség, amelyben felnőttünk, nehezítette meg önmagunk elfogadását és a belső gyarapodást. Ha szeretjük önmagunkat, egy anya gondoskodását és egy jó tanár józan eszét párosítjuk össze.
Ilyenkor szeretettel, kedvességgel és tisztelettel bánunk önmagunkkal. Nyugodtan maradunk a helyünkön, nem toljuk fel magunkat magasabb szintre, mint amilyenre jelenleg jogot formálhatunk. Önmagunk elfogadó, sokrétű szemlélete a homlokcsakra gyógyulásának elsődleges feltétele. Arra ösztönöz, hogy feltöltődjünk energiával, amikor fáradtak vagyunk; újragondoljuk a nehéz helyzetek lehetséges megoldásait: s gyöngéden bánjunk magunkkal a kellemetlenségek idején. A kisebbségi érzés jobbára tolakodóvá tesz. Az az ember, aki ezzel küzd, illúziókba ringatja magát. Talán túl magasra helyezte a mércét, ezért nem érzi elég jónak magát, igy kemény és rideg bíró lesz belőle.
Mindezekért a magatartásmintákért az elme a felelős. Átformálhatjuk azonban őket a múlt elengedésével. Ilyenkor önmagunk elfogadásának új szintjeire találunk, amelyek szeretetteljesek, nyájasak és támaszt adók.
A régi kereteket átírhatjuk, ha szeretjük és tiszteljük önmagunkat. Viselkedésünket átgondolva türelmet, humorérzéket és együttérzést tanulunk. Akkor is reményre és hitre lelünk az életben, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk. Ha azonban nem változtatunk a gondolkodásunkon, mások kezébe adjuk a hatalmat önmagunk fölött. Azok kezébe, akik e kártékony gondolatmintákat belénk plántálták. Mindez azzal jár, hogy soha nem növünk fel, soha nem éljük a saját életünket.
Gondolataink fürkészése kitűnő módszer arra, hogy lefüleljük azt a korlátokat állító belső bírót, aki nemritkán szüleink vagy tanáraink hangján szólal meg. Ha úgy döntünk, hogy feljebb hágunk az önszeretet létráján, s nagyobb felelősséget vállalunk magunkért, az energia és a belső erő magasabb szintjeit érjük el. Ez akkor következik be, amikor változtatunk a hozzáállásunkon. Ha tökéletesen azonosulunk élettapasztalatainkkal, akkor a bölcs archetipusát testesítjük meg. Belátjuk, hogy tévedéseinkből is származhat bölcsesség, hisz azok megtanítanak bennünket arra, hogy kik vagyunk. A bölcs megbocsátón elfogadja önmagát, és nem ítéli el a tetteit.
A létra minden egyes foka önmagunk szeretetére és megbecsülésére, továbbá az általunk megismert igazság tiszteletére visz. Eszerint mi magunk vagyunk a szeretet, a. szabadság és a szépség. A homlokcsakrát akkor érjük el, amikor hajlandóak vagyunk jót gondolni és érezni önmagukról, Különben minden rossz, amit melengetünk, elzárja ezt a féligazságokban és hamisságban fuldokló erőközpontot.
Az előremutató, teljességre törő gondolkodás kulcsfontosságű e csakra működéséhez. Felnőtté érve tárgyilagosan és világos fejjel tudjuk már megítélni a nehéz embereket és a kellemetlen helyzeteket. Mindezt bajosan tudnánk megtenni, amíg az érzelmeinkbe vagyunk belegabalyodva. Ahhoz, hogy jóban, és rosszban egyaránt megtanuljuk szeretni és tisztelni önmagunkat, bölcsességre és önszeretetre van szükség.
Szánjunk időt hozzáállásunk felülvizsgálására, mert csak így tágíthatjuk ki belső valóságunkat, s így szabadulhatunk meg az önmagunkra nézve kártékony vélekedésektől. Mindezt véghezvihetjük egyedül, valamilyen terápia keretei között vagy önismeretre serkentő spirituális gyakorlatokkal.
Időbe kerül, amíg megtanuljuk megbecsülni önmagunkat, s engedni, hogy jó jöjjön az életünkbe. A legtöbb ember fel sem fogja, hogyan teszi tönkre önmagát, mígnem teljesen kimerül és kiég. Ha nehéz, szeretetlen múltunk volt, vagy velejéig egészségtelen kapcsolatokban senyvedtünk, esetleg mélyen csalódtunk, nehéz lesz változtatni az életfelfogásunkon. Ilyenkor hiányzik belőlünk a bizalom, és érzelmi életünket a félelem uralja.
Önmagunk és választásaink teljes elfogadásának egyszerű aktusa nélkül azonban megrekedünk a múltban. A megbocsátás segít leszámolni azzal, ami történt, és a támaszunk lesz, hogy derűs pillanatokra találjunk a jelenben, tudva, hogy minden porcikánkkal kiérdemeljük az élet áldásait.
A homlokcsakrához tartozó megerősítések
Ismételjük el ezeket a megerősítéseket reggel és este egyszer, amikor szeretnénk elérni a homlokcsakrát.
- A LEHETŐ LEGJOBBAT GONDOLOM ÖNMAGAMRŐL MINDENKOR, MINDEN HELYZETBEN.
- Megnyílok belső vezetőm és a bennem lakozó legmélyebb bölcsesség előtt.
- Tudatomat minden élet forrásához igazítom
- Hiszek abban, hogy örömre, gyógyulásra es boldogságra való képességemnek nincs határa.
- Elbocsátom és megbocsátorn a múltat.
- Megnyitom magam új energiák, új emberek, helyek és tapasztalatok előtt.
- Igazságom fényében élek, s elfogadom, amit tudok.
- Tudom, hogy eltölt Isten kegyelme, vllágossága és szeretete.
- A gondolkodás világosságára és átfogó nézőpontra törekszem.
- Bízom abban, hogy az enyém lehet a legfőbb jó és a legnagyobb öröm.
- Bölcs vagyok, rnegérzéseim élesek, és a számomra lehetséges legfőbb jóhoz igazodom.
- Minden egyes helyzet újabb lehetőség a belső növekedésre és gyógyulásra.
- Magasabb rendű tudatom fényében lakozom, s hagyom, hogy ez a fény bevilágítsa az életemet.
- Minden helyzetben bölcsességre törekszem, és útmutatast keresek.
- Igyekszem a legjobbat észrevenni az emberekben és dolgokban.
- Magamban is a legjobbat látom meg.
- A szeretet és az igazság forrása vagyok a saját életemben.
- Belső bölcsességemre hagyatkozva tudom, hogy minden rendben van a világomban.
A homlokcsakra meditációja
Először is helyezkedjünk el kényelmesen és biztonságosan, hogy módunk legyen belső valóságunk feltérképezésére. Ha kedvünk tartja, gyújthatunk gyertyát, vagy égethetünk füstölőt. Lazuljunk el, szemünk süllyedjen mélyen a szemüregünkbe, s nyelvünket ernyesszük el a szánkban. Állunk leejtésével csökkentsük az állkapocs feszültségét. Vállunk is megereszkedik, mialatt néhány pihentető, mély lélegzetet veszünk.
Minél inkább ráhangolódunk légzésünkre, annál könnyebben kerülünk meditatív állapotba, amelyben az elme elcsendesedik, s mindenütt béke uralkodik körülöttünk. Ha befogadókésznek érezzük magunkat, elkezdhetjük a meditációt a homlokcsakrával, melynek szerepe a bölcsesség, a tudás, a megérzések, a tisztánlátás és a képzelőerő mozgósítása. Ez az erőközpont segítségünkre lesz, hogy leszűrjük tapasztalataink igazságát, s szorosabb kapcsolatba kerüljünk valódi természetünkkel. Mialatt ellazulunk, képzeljünk magunk elé jókora, ötágú, indigókék csillagot. Helyezzük el a homlokcsakrában, a két szemöldök közé. Nagyobbítsuk meg, és fessük be élénkebb színnel.
Vegyük sorra a csillagnak mind az öt ágát, és rendeljük hozzájuk sorban a bölcsességet, a tisztánlátást, a képzelőerőt, az ösztönös megérzést és a tudást. Érezzük, amint az energia átáramlik a csillag minden egyes ágán. Mindez kitágítja a homlokcsakrát, és megnyitja elménket, hogy önmagunkban is kifejlesszük a felsorolt tulajdonságokat. Gondolkodjunk el mindegyiken, és tűnődjünk el azon, hogy ezek az adottságok miként nyilvánulnának meg az életükben.
Hogyan segítene például nekünk a bölcsesség egy adott helyzetben? Felhasználnánk-e a tisztánlátást, ha már kifejlesztettük magunkban? Mi minden jutna tudomásunkra, ha hagynánk, hogy ösztönös megérzéseink vezéreljék lépteinket? Milyen fajta tudás segítene át egy nehéz időszakon? Hogyan látjuk életünket öt év múlva? Engedjük, hogy a csillagból sugárzó fény kiáradva egész fejünket betöltse. A lágy világosság teljes belsőnket áthatja. Nem más ez, mint a tudatosság fénye, amely lelki békét és belső tudást adományoz. Az igazság fénye ez, amely a testvéri közösség, a szeretet és a szépség iránti legmélyebb vágyunkat fejezi ki.
Hagyjuk, hogy ez a fény behatoljon elménk sötét zugaiba, mialatt kiáradva eltölt bennünket. Nézzük végig, amint ez a dús kék fény betölti a szemünket, a fülünket, az orrunkat és a szánkat, majd beborítja az egész arcunkat és a koponyánkat. Képzeljük el, amint a fény elárasztja a fejünket, s lehűti felajzott érzelmeinket vagy bosszúságainkat. Hagyjuk, hogy ez a fény végigáramoljon agyunk valamennyi idegvégződésén, lecsillapítson minket, a kiegyensúlyozottság és a jókedv mély tudatát hozva magával.
Adjunk engedélyt maguknak a csendes üldögélésre, mialatt néhány percig a tudatosságnak eme világosságával ismerkedünk. Felmerülnek-e közben tudatunkban képek vagy szavak? Ha ezek megismétlődnek, talán fontos üzenetük van a számunkra. Ha a meditáció során bármiféle kép jelenik meg lelki szemeink előtt, vegyük közömbösen tudomásul, és adjunk teret neki. Gyakorlattal egyre könnyebb lesz figyelmünket a belső fényre összpontositanunk.
Amikor felkészültünk a meditáció befejezésére, képzeljünk magunk elé egy fénykörbe foglalt fénykeresztet, amely most lepecsételi és megóvja a homlokcsakrát: elzárja azt az energiát, amelyet megnyitottunk a meditáció idején. Minél többet gyakorlunk, annál világosabb lesz az elménk, s annál fogékonyabban fogadja magába azokat a gondolatokat, amelyek elősegítik lelki fejlődésünket. Ha naponta néhány percig meditálunk, utána felfrissülünk és megnyugszunk.
A homlokcsakra kristályai
ZAFÍR
Ez a drágakő a legvalódibb kék színben pompázik. A hűség foglalata az emberi kapcsolatokban; a gondolkodás világosságának és határozottságának a megtestesítője. Az elme élesítésére és a jókedv fokozására használják. Gyakran készítenek belőle jegygyűrűt.
LAZURIT
Ezt a követ a bölcsek köveként is emlegetik, mivel az igazság és jellemesség színeiben játszik. A magasabb rendű tudat bölcsességét képviseli. Spirituális összefüggések közé állítja az élettapasztalatokat.
TANZANIT
Ez a kő dicsekedhet a kék legszebb árnyalatával, mivel több benne az ibolyaszín, mint a zafírban. Napjainkban egyre drágább, mivel egyetlen tanzániai bányában fejtik. Gyógyításra használják, s az igazság, a bölcsesség és a szeretet kinyilvánítása iránti elkötelezettséget hordozza.
