Ki vagy mi rakta Zigmund Adamski holttestét egy szénrakás tetejére kb. 30 mérföldnyire otthonától? Hogyan égethette meg testének egyes részeit egy olyan maró anyag, melyet a törvényszéki szakértők sem tudtak azonosítani? S hol tartózkodott életének utolsó öt napjában, attól a naptól kezdve, amikor utoljára életben látták?
Ez csak három kérdés azok közül, melyeket a nyugat-yorkshire-i rendőrség nem tudott megválaszolni. James Turnbull halottkém nem zárta le jelentését, mondván, hogy ez „a legrejtélyesebb haláleset, amit valaha is kivizsgáltam”.
Adamski felesége pesszimistán nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom tudni, mi történt a férjemmel”.
Aztán 5 hónappal később egy nyugat-yorkshire-i rendőr elárulta, hogy ő látott egy azonosítatlan repülő tárgyat abban a városban, ahol a holttestet megtalálták.
Hipnotikus állapotban egy megrázó történetet mesélt el, mely szerint az űrhajó fedélzetén egy szörnyű orvosi vizsgálat során besugarazták.
Így felmerült annak a gyanúja, hogy Adamski talán ugyanezen a megpróbáltatáson ment keresztül, ő azonban nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy túlélje.
Adamski 56 éves volt. A második világháború folyamán menekült Angliába, amikor a nácik megszállták hazáját, Lengyelországot. Ő és tolószékhez kötött felesége, Lottie, Leeds külvárosában, Tingley-ben éltek egy csendes utcácskában.
1980. június 11-én Adamski innen indult el krumplit venni a közeli boltba. Sohasem tért vissza. Öt nappal később Todmordenben Trevor Parker aznapi utolsó fuvar szenét pakolta fel teherautójára, apja széntelepén.
Iszonyatos dolgot talált, egy emberi testet. „Ott feküdt az orrom előtt” – mondta. „Nem tudtam, hogy él-e vagy sem, így a rendőrséget és a mentőket is hívtam. Nagyon meg voltam ijedve, és nem is akartam odamenni. A holttest szörnyű hatást tett rám.”
El sem tudom képzelni, hogyan került a férfi az udvarra, de egy dolgot biztosan tudok: azon a szénrakáson korábban, amikor a szenet pakoltam, még semmilyen holttest nem volt.”
Dr. Alan Edwards orvos-patológos szaktanácsadó megállapította, hogy az áldozat infarktus következtében halt meg. A fejbőrét, a nyakát és feje hátsó részét egy rejtélyes maró anyag égette meg, de arca és ruházata érintetlen volt, ami azt mutatta, hogy a maró anyagot óvatosan alkalmazták, s eközben a test felső része meztelen volt.
Amikor Adamskit megtalálták, zakó volt rajta, de ing nem. Zsebében öt fontot találtak, azonban karórája és pénztárcája hiányzott. A halottkém három ízben is elhalasztotta a vizsgálatot, hogy időt hagyjon a rendőrségi nyomozás számára, de semmi eredmény nem született.
Mrs. Adamski elmondta a rendőrségen, hogy férje soha nem járt Todmordenben, és semmi köze nem volt a városhoz. Nem űzött semmi ilyen szerencsejátékot, ritkán ivott, és olyanfajta ember volt, aki nem szerzett magának ellenségeket.
Az ismételt rendőrségi felhívások ellenére sem akadt szemtanú, aki június 11-e után látta volna az egykori bányászt. Aztán olyan hírek érkeztek, melyek egy másfajta, még baljóslatúbb színezetet kölcsönöztek az esetnek.
A széntelepre először kihívott két rendőr közül az egyik elárulta, hogy mindössze néhány órával a holttest megtalálása előtt látott valamit, ami egy repülő csészealjhoz hasonlított.
Ezt a rendőrt az UFO-kutatók hipnózisban is kikérdezték, melynek során megerősítette a korábban elmondottakat. A nyugat-yorkshire-irendőrség azonban nem kívánta felfedni a rendőr kilétét, és azt sem engedte, hogy nyilatkozzon a sajtónak.
Amikor a halottkémi vizsgálatot végül is megtartották, Mr. Turnbulla következőket közölte: „Mint gyakorlott jogásznak a tényekre kell támaszkodnom. Sajnos a halál okával kapcsolatban semmilyen konkrétumot nem találtunk. Kezdem azt hinni, hogy valami egyszerű magyarázata lehet az esetnek.”
„Azt azonban elismerem: az a tény, hogy a törvényszéki vizsgálatok során a Mr. Adamski égéseit okozó maró anyagot nem lehetett azonosítani, némi súlyt ad az UFO-teóriának. Mint halottkém, én nem töprenghetek ezen. De el kell ismernem, hogy ha holnap az Ilkley-mocsár felé sétálnék és leereszkedne egy UFO, egyáltalán nem lennék meglepve. Lehet, hogy megijednék, de nem lepődnék meg.”
„Nem hihetem azt, hogy az efféle jelenségekről közzétett beszámolók ezrei, melyek már régóta érkeznek a világ minden országából, pusztán az emberek hibás észleléséből következnek.”
Graham Birdsall, a brit Contact International területi koordinátora úgy vélte:
„Világméretű az érdeklődés az eset iránt, évek óta ez a legnagyobb UFO-sztori. Az a tény, hogy a rendőrség egyáltalán fontolóra vette annak a lehetőségét, hogy UFO is szerepelhet az ügyben, egészen egyedülálló.”
Adamski Özvegye szerint:
„Bizonyára elrabolta valaki vagy valami, de nem hiszem, hogy valaha is megtudom, ki és miért.”
A rendőrség nem zárta le az ügyet, hátha kiderül még valami … és november 28-án megdöbbentő bizonyíték került napvilágra, mely szerint egy UFO valóbanszerepet játszott a történtekben.
Alan Godfrey közrendőr – egyike az elsőknek, akik Adamski holttestének megtalálása után a széntelepre értek – hajnali negyed hatkor az egyik todmordeni lakótelep felé tartva meglátott valamit, amiről először azt hitte, hogy egy busz.
Aztán észrevette, hogy a tárgy öt lábnyiraa föld fölött lebeg és látta, hogy az alakzat alsó része forog. A tárgyon egy sor ablakot látott, tetején egy kupolát, és egy ragyogó kék fényt is észrevett.
Godfrey közrendőr, aki egy józan, kétgyermekes családapa, megpróbálta riasztani a kapitányságot, de sem az autórádió, sem a walkie-talkie nem működött. így hozzálátott, hogy lerajzolja az alakzatot. Mire befejezte, az UFO már elment.
Nem tudta eldönteni, hogy jelentse-e az esetet. Aztán négy halifaxi rendőr elmondta, hogy ők is látták a tárgyat, így hát Godfrey is jelentést tett.
Az UFO-kutatók maguk is tanulmányozni kezdték Godfrey közrendőr találkozását, és rájöttek, hogy 15 perc hiányzik a beszámolóból. Arra biztatták, hogy menjen hipnózisba.
A videófelvételre rögzített „szeánsz” alatt egy éles fényről beszélt, ami elvakította. Egy szobában tért magához, ahol egy asztal állt. Egy hat láb magas, fekete-fehér ruhát viselő alak állt mellette. Szakálla volt és kis sapka fedte a feje tetejét. A rendőr hirtelen összerándult a félelemtől. John Sheard újságíró, akilátta a videót, így írta le a történteket a
Sunday Mirror-ban, Godfrey rendőr szavait idézve:
„Szörnyűek … kicsik, három-négy láb magasak,mint az ötéves kisfiúk. Nyolcan vannak. Hozzám ér. Érzem a ruhámon.Olyan e kezük és a fejük, mint egy lámpa. Állandóan hozzám érnek…Hangokat adnak ki … Joseph, Josephnek hívják. Azt mondta, hogy ne féljek.”
„Robotok, nem emberek, robotok. Az övéi. Joseph robotjai. Ott van egy átkozott kutya … szörnyű. Kb. farkaskutya méretű…”
A rendőr olyan izgatott lett, hogy a további stresszhatás elkerülése végett befejezték a hipnotizálást.
„Ez a legrejtélyesebb dolog, aminek valaha is szemtanúja voltam” – mondta a hipnotizáló orvos.
Később egy másik pszichiáter által vezetett hipnózisban Godfrey elmesélte,hogy megvizsgálták egy géppel, de amikor azt kérdezték, milyen készülék volt, megijedt:
„Nem válaszolhatok, nem szabad elmondanom. Mindig fáj, ha erre gondolok.”
Miután az idegenek levették a cipőjét és zokniját, hogy megnézzék a lábujjait, megint az autóban találta magát. Később Godfrey azt mondta Sheardnak:
„A pokolba kívánom az egészet, bárcsak sohase történt volna meg velem. Én csak egy egyszerű pasas vagyok, egy kisvárosi rendőr, aki a mindennapi munkáját végzi. Gondolja, hogy a repülő csészealjakkal való találkozás könnyebbé teszi az életemet? Soha nem olvastam egyetlen tudományos fantasztikus regényt sem.”
A második hipnózist levezető Dr. Robert szerint:
„Lehetséges, hogy emberek hipnotikus állapotban hazudnak, vagy olyasmire emlékeznek vissza, amit korábban olvastak. De nem látom be, hogy ennek az embernek mi oka lehetne arra, hogy ne az igazat mondja – semmit nem nyerhet az ügyön.”
A rejtélyes halál és Godfrey megdöbbentő bizonyítéka után egy elképesztő történet kerekedett ki.
Az idegen űrhajókon tett állítólagos látogatások egyáltalán nem ritkák. Sok ember állítja, hogy találkozott más bolygókról származó lényekkel, akik megvizsgálták őket. És vannak, akik több ezer kilométeres utat is megtettek rejtélyes körülmények között.
