Gabriel Amorth, a Vatikán hivatalos ördögűzője, az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének nyolcvanöt éves elnöke, több mint hetvenezer démonűzés tapasztalatával a háta mögött lebilincselően beszél az ördögi természetéről és az ördögűzés fontosságáról.
Az ördögűzés hallatán kegyetlen rítusok, súlyos mondatok és megannyi babona jut az átlagemberek eszébe, hiszen ilyesmit láttak a horrorfilmekben. Tényleg ilyen az ördögűzés? Vajon miként történik a világ egyik legtradicionálisabb közösségében, a római katolikus egyházban? Amorth atya elmondása szerint nem olyan szörnyű az eljárás.
– Amikor a megszállotthoz közelítünk, először mindig keresztet kell vetni. Utána megcsókoltatom a keresztet. Többnyire elkezdenek dühöngeni, ütni-zúzni, ilyenkor szükség van néhány erős emberre, aki megragadja és behurcolja, leülteti őket. A nagyobb démonűzéseket az egyik templomban szoktam végezni, ahol van egy kis ágy, arra fektetjük a beteget, és szorosan fogjuk a testét…
Néhány esetben odaadom a megszállott kezébe a feszületet, néha pedig nem, mert attól félek, hogy elhajítja. Aztán a stólám egyik szalagját a vállára helyezem. Leülök én is. Mindig van a szék mellett egy-két ember: mellette egy, előtte egy, néha a háta mögött is áll valaki, akik lefogják, amennyiben szükség van rá. Készenlétben tartunk zsebkendőket, mert esetenként köpködnek, sokszor érdekes dolgokat köpnek ki. Akkor a fejükre teszem a kezemet. Elkezdem az ördögűző imádságokat skandálni – mondja Amorth atya.
Ekkor párbeszédet kezdek a démonnal, amennyiben látom, hogy megjelenik – bár ez ritkán történik meg, mert leggyakrabban csak apró jelek árulkodnak a démon jelenlétéről, és ilyenkor nem lehet párbeszédet folytatni a démonnal. Az alanyok gyakran transzba esnek, hadonásznak, vagy a földre vetik magukat, én pedig ilyenkor tudok a démonhoz szólni. Elkezdem vallatni.
Amorth atya szerint tilos bármilyen kérdést kíváncsiságból feltenni. Csak a démonűzés szempontjából fontos kérdéseket szabad feltenni. “Hogy hívnak?” – ez fontos, mert a démonnak fel kell fednie magát. Persze, ő mindent megtesz azért, hogy rejtve maradjon. Néha betegségeket szimulál, erre van példa az evangéliumban is: egy fiatalember esetében a démon epilepsziát szimulált. Össze-vissza dobálta magát, mint az epilepsziás, valójában viszont démoni megszállásról volt szó.
– Kiket szállnak meg a démonok, és főleg miért? Hogyan lehet és miért érdemes elüldözni a gonoszt?
– Az igazi démoni megszállással kapcsolatos esetek ritkák. A démonok általi fertőzések vagy zavarok sokkal gyakoribbak. Sőt, mondhatom, sajnos nagyon gyakoriak. Gyűlöletből, bosszúból, érdekből. Nagyon sok példát tudnék hozni, annyira gyakran történik, számomra ezért már szinte mindennapos.
Például van egy fiatalember, aki mondjuk évekig együtt járt egy lánnyal, aztán rájön, hogy mégsem vele akar élni, és szakít. Néha előfordulhat, hogy ekkor nem is a lány, hanem a lány anyja az, aki a fiú iránt érzett haragjában, sértődöttségében elmegy egy mágushoz, javashoz, és rontást küldet a fiúra. A kezdet ilyen egyszerű?
S hogy milyen a folytatás? Jön az ördögűző, és megszabadítja a fiút a gonosztól. Gabriel Amorth hitvallása szerint három dolog – a hit, a szeretet és a megbocsátás – az, ami egyidejűleg segít kimászni a szellem és a lélek sötét bugyraiból.
