Néhány évvel ezelőtt hallottam egy olyan esetről, amikor a karma annyira egyértelműen mutatkozott, hogy az már szórakoztató is lehetett volna, ha nem lett volna olyan szomorú. Ha forgatókönyvet akartam volna írni belőle, biztosan visszadobták volna azzal, hogy egyszerűen hihetetlen.
szerző: David Wilcock
Egy hölgy, aki jó barátom, egyedül nevelte két kisgyerekét, teljes munkaidőben dolgozott, a kicsiket bölcsődébe adta egész napra, és még így is alig keresett annyit, hogy megéljenek.
Barátnőm tőlem sosem kért segítséget, de akkoriban igazság szerint én is igen rosszul álltam anyagilag. A gyerekei apja otthagyta a családját, és a bíróság gyerektartás fizetésére kötelezte. Ő viszont nem dolgozott, mert lusta volt hozzá.
Hónapokig egy fillért sem adott nekik, és barátnőm már azt fontolgatta, hogy perre viszi a dolgot. Végül a férfi beleegyezett, hogy egy nagyobb összeget fizessen, amit titokban az apjától kért kölcsön.
Amint nála volt a készpénz, szólt a családjának, hogy jön is odaadni. Aztán a barátnőm két napig nem hallott felőle. Majd a férfi azt mondta neki, hogy a pénzt ellopták a kocsijából. Tragikus. Mindenesetre ő úgy gondolta, hogy ezek után nem kell gyerektartással támogatnia a családot, hiszen hát micsoda rémes bűntény áldozata lett, és most már igazán senki sem várhatja tőle, hogy ismét előteremtse a pénzt.
Másnap vadonatúj kocsival furikázott, egy fekete terepjáróval. Nem volt hajlandó beszélni róla, hogyan jutott a kocsihoz, még a kérdést is elutasította. Ám még aznap este megcsúszott az úton az autó, legurult egy dombról, mint egy hordó, és totálkáros lett.
A férfi valami csoda folytán ép bőrrel megúszta, és a baleset után megindult a kommunikáció, ami addig lehetetlen volt. Barátnőmmel kapcsolatba lépett volt párjának édesapja, aki elmondta, hogy ő adott pénzt gyerektartásra a fiának, és biztos volt benne, hogy a fia abból fizette a terepjáró előleget. Azt nem tudom, mi történt később apa és fia között, de valószínűleg volt mit tisztázni.
Egy másik eset, amikor az „instant karma” működését láttam, akkor történt, amikor Virginia Beachen laktam. Errefelé szálltak le az Oceana légieröbázisra beérkező F-18-as gépek. Annyira hangosak voltak, mintha a fejemre készült volna zuhanni az ég.
Reggel nyolctól este tízig jöttek-mentek a repülők. Rájöttem, hogy ezért volt enynyire olcsón kiadó a lakás, amit béreltem, nem tudva előre erről a körülményről.
A szomszédban egy alkoholista pár lakott. Minden este kint voltak az udvaron, üldögéltek a kerti székben, ittak és egymással ordibáltak vulgárisan. Megpróbáltam szépen szólni hozzájuk, örömöt hozni az életükbe, de úgy éreztem, ez nem mehet így tovább, és a karma törvénye hamarosan akcióba fog lépni.
Engem is megviselt a stressz, amiért minden este az ő csúf veszekedéseiket kellett hallgatnom. Egy napon egy óriáskígyót találtak a fürdöszobájukban, a vécécsésze köré tekeredve. „Vajon ez jelent valamit?” — kérdezte tőlem az asszony. „Igen, érdemes elgondolkodni rajta” — feleltem.
A magam részéről a kígyó megjelenését karmikus figyelmeztetésnek láttam, hogy valami történni fog, ha nem változtatnak az életvitelükön.
Aztán 1999. december 29-én borzasztó rémálmom volt: egy kísérteties nőalak jelent meg újra és újra. Amikor ott volt, akkor minden lelassult, olyan volt, mint a kameraállás a horrorfilmek csúcspontján, a vérfagyasztó zenével. Senki nem volt hajlandó ránézni a kísérteties nőre, nem vettek tudomást a jelenlétéről, annak ellenére, hogy érezhetően nyomasztó volt ottléte, és mindenféle módon kínozta saját magát.
Szomorúan nézett rám, és darabokat vágott ki a testéből, csak úgy ömlött a vér. Nem értettem, mi bántja, ennek ellenére azonban nem szóltam hozzá. Mások pedig mintha nem is látták volna. Később már mások is észrevették, de nem törődtek vele. Még akkor is úgy tettek, mintha nem is létezne, amikor a szemükbe nézve csonkította meg magát.
Én végül ráébredtem, hogy a kísérteties nőalak azért bántalmazza magát, hogy rávezessen másokat saját negatív viselkedésükre. Az álomban az utolsó felbukkanása volt a legdrámaibb: serpenyő volt nála, lángok égtek benne. Úgy tűnt, hogy bele fogja nyomni a fejét a tűzbe, hogy nyomatékot adjon mondandójának.
És akkor felismertem, hogy ő jelképezi a karmát. Megmutatta az embereknek, miféle szörnyű károkat okoznak saját maguknak. Ezért tette ő is saját magával azokat a szörnyűségeket.
Mindenesetre szomszédjaim rémes ordibálása 2000. január 24-ig napi szinten folytatódott. Aznap éjjel a fölöttük lakó férfi úgy aludt el, hogy még égett a cigarettája. Hamarosan tűz keletkezett, amikor az alvó férfi felébredt, vízzel locsolta le, de csak egyre nagyobb lett a tűz, mert már a villanyvezetékek is meggyulladtak.
Én arra ébredtem, hogy kiabálnak a bejárati ajtóm előtt. Amikor kinyitottam, csak vastag füstfelhőt láttam. A szomszéd pár és én csak tehetetlenül álltunk, néztük, ahogy leég a házuk, miközben a tűzoltók a lángokkal küzdöttek. Végül csak úgy tudták eloltani, hogy a tetőről elárasztották, ezzel tönkretéve mindent, amit a tűz és a füst nem pusztított el.
A Vöröskereszt segített nekik újrakezdeni, mert mindenüket elvesztették. Én sosem láttam őket többet. De rádöbbentem, hogy az álmom előrevetítette a történteket, a legnagyobb részletességgel, alig egy hónappal korábban, és le is írtam a weboldalamon.
Az álom azt sugallta, hogy a tűz a látható kivetülése volt mindannak a haragnak és erőszaknak, amit egymással szemben tanúsítottak nap, mint nap. Az univerzum megpróbálta felnyitni a szemüket… mégpedig igen drámai módon.
Kedves Olvasónk! Amennyiben neked is van saját történeted az „instant karmával” kapcsolatban, kérjük oszd meg velünk egy Facebook-kommentben!
