A legismertebb negyedik típusú találkozásról 1961 szeptemberében hallott először a világ. Betty és Barney Hill történetét, John G. Fuller a The Interrupted Journey, (A megszakított utazás) című munkájában írta le.
1961. szeptember 19-én, késő éjjel Betty és Barney Hill — kanadai nyaralásuk után — éppen hazafelé, New Hampshire-be tartott. Betty egy ragyogó fényességet vett észre az égen, amely igen különösen mozgott. Mintha őket követné. Megállították a kocsit, és távcsövön keresztül próbálták kideríteni, mi lehet az a valami.
Barney állította, hogy az csak egy repülőgép, ám Betty nem volt ebben biztos. A tárgy szivar alakú volt, piros, zöld és kék fények villództak rajta. Hillék nem hallottak zajt. Még nézték egy darabig, majd visszaszálltak az autójukba és tovább hajtottak. Az objektum is tovább követte őket.
Betty arra kérte Barney-t, ismét álljon meg, hogy újra szemügyre vegyék a tárgyat. Barney továbbra sem hitte, hogy ez valami szokatlan lehet. Amikor megállították a kocsit, a tárgy föléjük repült, mintegy ötvenlábnyi magasságban. Betty és Barney ablakokat fedeztek fel a tárgyon, s hat egyenruhás alakot láttak az ablakoknál állni.
Barney, anélkül, hogy tudná miért, egy közeli mezőre követte a tárgyat. Betty utána kiáltott, hogy jöjjön vissza. Barney látta, ahogy a jármű földet ér, és az alakok kiszállnak belőle. Tudta, hogy nem lenne szabad közelebb mennie, de egyfajta transzállapotba került. Majd hirtelen eszébe jutott, hogy a távcső ott lóg a nyakában. Megfogta és letépte azt, miközben a szíj felsértette a nyakát. Utóbbira feleszmélt és a kocsi felé kezdett hátrálni. Bettyvel együtt pánikszerűen menekültek. A következő dolog, amire Barney és Betty emlékszik, az az, hogy ötven kilométerre voltak az úttól.
Később, amikor elmesélték a történetüket másoknak, rájöttek, hogy kb. két órával később értek haza, mint ahogy tervezték. Mindkettőjük órája megállt, s Barney cipőjének felső része nagyon megkopott.
Bár Hillék beszámoltak az esetről, nem mélyedtek bele a részletekbe. Betty-nek álmai voltak, miszerint idegen lények elrabolták őket, de elhessegette ezeket. Barney az eset után magas vérnyomással és fekéllyel küszködött, de az orvosa szerint ez csak a munkája és a sok stressz miatt lehetett.
Eltelt néhány év. Az orvosok ugyan segítettek némiképp Barney-nak, de a férfi úgy érezte, hogy hipnózis alatt talán megállapíthatnák, mi is gyötri őt. Így hát Dr. Benjamin Simon pszichiáter segítségével, Barney és Betty egyaránt hipnózisnak vetette alá magát. A heti ülések során – melyek több hónapon át tartottak – Dr. Simon igyekezett, hogy Hill-ék minél pontosabb képet kapjanak arról, mi is történt velük aznap éjszaka. Egyikük sem tudta, hogy mit mesél a másik, mégis ugyanazt a történetet adták elő mind a ketten:
Miután továbbhajtottak, szürke idegenek megállították az autójukat és felvitték őket az űrhajójukra. Barney-t vonszolták, így teljesen megkopott a cipőjének felső része. Orvosi vizsgálatnak vetették alá őket, két elkülönített szobában.
Később felébresztették őket, s a fejükbe vésték, hogy felejtsék el a történteket. A kutatók nem tudták mire vélni az esetet. A szkeptikusok nem gondolták, hogy Hillék szándékosan hazudtak, de úgy vélték, hogy Betty akaratlanul is bogarat ültetett Barney fejébe, amikor elmesélte neki az álmait. Bármi is történt akkor éjjel, az biztos, hogy megrémisztette a párt. A hipnózisban tett visszaemlékezések alapján felidézték kozmikus utazásaikat is. Sőt, említést tettek egy térképről, amelyet megmutattak nekik az idegenek. Ezt a csillagtérképet fejtette meg aztán egy Ohio állambeli Dark Harbour-ban élő 36 éves tanárnő, Marjore Fish. 1969 júliusában már kilenc csillagot sikerült modelleznie. Az idegenek szerinte több mint harminc fényévnyi távolságról jöttek.
Betty Hill csillagászati térképe
Betty Hill csillagászati térképe 1961-ben készült, a részletes információs katalógus előtt, melyben a legközelebbi, a Naphoz hasonló formájú csillagok listája és egyéb adatai szerepeltek. A listán pedig pontosan be van jelölve, hogy melyikük nyújthatna megfelelő életkörülményeket. Azok, akik személy szerint nem egyeznek elméletével és általában véve is ellene vannak, ritkán tekintik a szóban forgó csillagokat asztronómiailag elfogadottaknak.
Ugyanis, szerintük az asztronómia egészen más kritériumok alapján dönti el, hogy valamit csillagnak, vagy bolygónak, de legfőképpen lakhatónak fog-e nevezni. Továbbá, ha a térképen szereplő csillagok rendszerére nézünk, egy kerék formájú, repülőszerű ábrát láthatunk, ami egyben könnyű és logikus magyarázatot nyújt a kérdésre, miről is van szó egyáltalán, és miért tiltakoznak annyira az asztronómusok.
Ha a Betty Hill-féle csillagászati térkép valóban pontosnak és megbízhatónak tekinthető, akkor elmondhatjuk, hogy a Naptól mintegy ötvenöt fényévnyi távolságra legalább tizenegy olyan csillag található, melyen lakik valaki. Sőt, még az általunk ismert Tejút egyik pici sarka is szinte hemzseg az élettől. És valóban, a hozzánk legközelebb álló, naprendszerbéli szomszédunk, a Tau Ceti képe is úgy szerepel a térképen, mint egy hely, amelyet a Zeta Reticuli lakói kisebb-nagyobb rendszerességgel látogatnak.
A Tau Ceti körülbelül tizenkét fényévnyi távolságra van tőlünk, és a G8-es csillagkategórián belül fa, a spektrum csillagfajtába sorolandó; hőmérséklete pedig csak egy kicsit hidegebb a Napnál. Ha valaki Észak-Amerikából szeretné megfigyelni a szóban forgó csillagokat, legtöbbjüket egyáltalán nem fogja megtalálni, ugyanis azok onnan nem láthatók.
Viszont, ha egy kicsit délebbre megy, mondjuk Mexiko City közelébe, szinte mindegyiket megleli, ám csakis akkor, amikor a Zeta Reticuli hálója még nem csillan fel a sötét éjszakai égbolton, ugyanis a nevezett háló eltakarja ezeket a csillagokat. Bár azért nem kell teljesen elkeseredni, ha az időpontot rosszul választottuk meg, hiszen a 107-es Piscium nevű csillag ennek ellenére is igen jól látható; a szakértők azt állítják, hogy a Zeta Reticuli lakói erre a csillagra is szívesen ,,átsétálnak” időről időre. Ő az a sárga fényű, aprócska pont közvetlenül a Nyilas csillagképe fölött jobbra. Sőt, még ott van az 54-es Piscium is — szintén gyakran látogatott a minden jel szerint kalandos természetű zetaiak által —, ez a csillag a Halak legtávolabbi csücskén van, a jobb oldalon.