Sebészi pontossággal eltávolított testrészek és belső szervek. Közös jellemzői azoknak a szarvasmarha tetemeknek, melyekről főként amerikai farmerek már évtizedek óta beszámolnak.
1975 áprilisa és októbere között csak Colorado államban közel 200 szarvasmarha csonkítást regisztráltak. A hátborzongató eseményeknek hamar híre ment az országban, s az ügy komolyságát jelzi, hogy azzal nemcsak a bulvárlapok foglalkoztak, hanem a komolyabb sajtóorgánumok is jelentős figyelmet szenteltek neki. A Colorado Associated Press például az év legfontosabb hírének választotta a rejtélyes jelenséget, az állam akkori szenátora, Floyd Haskell pedig a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) segítségét kérte, akkor még eredménytelenül.
1979-re a gazdák általi bejelentések száma már több ezerre rúgott, és az állatállományban is több millió dolláros károk keletkeztek. Az FBI végre elkezdte (látszólag) komolyan venni a beszámolókat, és nyomozást indított azokkal az esetekkel kapcsolatban, melyek Új-Mexikó főként indiánok lakta területein történtek.
Az FBI-nyomozást kikényszerítő egyik meghatározó tényező az a nyilvános fórum volt, melyet az állam akkori szenátora, Harrison Schmitt hívott össze. Schmitt a Harvardon szerzett geológiai doktorátust, és az Apollo 17 űrhajósaként a Holdon is járt.
„Ragadozók?”
Az FBI nem erőltette meg magát, 1980-ra lezárták a nyomozást, s még egy nevetséges közleményt is kiadtak, mely szerint az országszerte tapasztalt szarvasmarha csonkításokért közönséges ragadozók a felelősek. Hasonló „okossággal” egyébként már korábban is találkozhattunk a nyomozó szervek részéről, lásd a „meteorológiai ballon” mesét az UFO-k esetében.
A farmerek természetesen jogos felháborodásuknak adtak hangot a vizsgálat „eredményével” kapcsolatban, hiszen évtizedes tapasztalatuk volt az állattartás, s főként a szarvamarha-tartás terén. Vagyis pontosan tudták, hogyan néz ki egy ragadozók áldozatául esett jószág. Az állatok tetemein ejtett sebészi pontosságú vágások még véletlenül sem keverhetők össze egy vadállat harapásnyomaival, arról nem is beszélve, hogy a marhák vérét gyakran az utolsó cseppig lecsapolták.
Az sem erősíti az FBI izzadságszagú hipotézisét, hogy a legtöbb esetben az állatok tetemei körül, nemhogy állati, de emberi lábnyomokat sem találtak.
„Egész életemben szarvasmarhák között éltem, és meg tudom állapítani, hogy egy prérifarkas vagy pedig egy éles eszköz okozta-e a csonkítást” – nyilatkozta George A. Yarnell seriff a The New York Timesnak 1975 őszén.
A rejtélyes állat csonkítások nem kizárólag a 70-es évek sajátossága volt. Már a 17. században is feljegyeztek ehhez hasonló eseményeket, s mind a mai napig érkeznek beszámolók, olyan esetekről, ahol már nem csak a tehenek, hanem juhok és lovak is áldozatul esnek. De a bejelentések nagy száma miatt, érthetően a 70-es évekbeli történések kapták a legnagyobb figyelmet.
A szarvasmarha csonkításokkal kapcsolatban vitázók nagyjából két táborra oszthatók. Az egyik fél szerint valamilyen misztikus, vagy paranormális tevékenység állhat az ügy hátterében, míg a szkeptikusabbak ennél földhözragadtabb magyarázatokat tartanak valószínűnek.
Vallási szekták
Utóbbiak például – a ragadozó állatok mellett – elképzelhetőnek tartják, hogy a csonkításokért vallási szekták a felelősek, akik különféle rituálék keretében végeznek az állatokkal. Ezzel egybecseng a Kanadai Királyi Lovasrendőrség állaspontja is, amely 1980-ban egy ismeretlen szektát gyanított az ügy hátterében, az Iowai Bűnügyi Nyomozóiroda pedig egyenesen a sátánistákat vádolta a bűncselekmények elkövetésével.
Az amerikai kormány és a fekete helikopterek
Egyes érintett farmerközösségek beszámolói szerint a marha csonkítások jópárszor egybeestek jelöletlen, fekete színű helikopterek megjelenésével. A legnagyobb veszteségeket elszenvedett gazdák közül ezért sokan arra jutottak, hogy az amerikai kormány keze van a dologban.
A kormányzattal szembeni ellenséges hangulat olyannyira elmérgesedett, hogy a nebraskai Nemzeti Gárda kénytelen volt – helikoptereik biztonsága érdekében – a megszokott 1000 láb repülési magasságot 2000 lábra emelni, ugyanis gyakran előfordult, hogy a pánikba esett állattartók tüzet nyitottak a rejtélyes helikopterekre.
Ismeretlen teremtmények
A kriptozoológia híveinek is megvan a maguk hipotézise, ők ismeretlen lények számlájára írták a történteket. A Utah északkeleti részén található Skinwalker Ranch-on az évek során már számos paranormális jelenséget megfigyeltek, melyekről a Hunt for the Skinwalker: Science Confronts the Unexplained at a Remote Ranch in Utah című könyv is beszámolt. Ebben szó esik, Terry Sherman farmer történetéről is, akinek több szarvasmarhája rejtélyes támadás áldozata lett, nem sokkal azután, hogy 1996-ban megvásárolta az 512 hektáros birtokot.
Az egyik ilyen alkalommal Sherman egy farkasszerű lényt látott, mely elmondása szerint háromszor akkora volt, mint egy átlagos farkas, és a leadott lövések sem tettek kárt benne. De nem ő volt az egyetlen, akinek furcsa teremtményekkel volt találkozása. Egy kutató, aki a Skinwalker Ranch-on végzett nyomozást, arról számolt be, hogy ottani sétája közben egy sárga szemű humonaoidot vett észre, aki egy fáról figyelte őt.
Földönkívüliek
A legtöbb támogatója talán annak az elképzelésnek van, mely szerint csonkításos esetek nagyrésze a fölldönkívüliek tevékenységéhez köthető. Linda Moulton Howe filmrendező, tudományos riporter és író több mint 1000 (!) állatcsonkításos esetet vizsgált meg, kutatási eredményeit pedig az 1980-ban készült Strange Harvest című dokumentumfilmjében összegezte, melyet Emmy-díjjal jutalmaztak.
Howe 1989-ben megjelent An Alien Harvest: Further Evidence Linking Animal Mutilations and Human Abductions to Alien Life Forms című könyvében megerősítette azon véleményét, hogy a csonkítások elkövetőit a földönkívüliek között kell keresni.
Az egyik legfurcsább eset – melyben az idegenek tevékenységével magyarázzák a csonkításokat – 1967 szeptemberében Coloradóban, egy alamosai farmon történt. A „Lady” nevű lóra megnyúzva találtak rá, e mellett az állat agyát, tüdejét és szívét is eltávolították, a már megszokott sebészi precizitással. Pár órával később egy helyi bíró, Charles Bennett, három narancssárga, gyűrű formájú objektumot figyelt meg, melyek háromszög alakzatban, és hihetetlen sebességel repültek. Az ottani seriff két helyettese is részese volt egy nem mindennapi találkozásnak: Egy lebegő, és szintén narancs színű gömb követte őket.
Vajon mi célból folyamodna ilyen embertelen eszközökhöz a bolygónkra érkező fajok némelyike?
Egyes elméletek szerint a szarvasmarha csonkítások – akárcsak az eltérítések – a földönkívüliek hibridizációs kísérleteihez köthetők, vadabb elméletek pedig egyenesen azt sugallják, hogy ezen tevékenységeiket nemhogy az amerikai kormány engedélyével, hanem annak hathatós segítségével végzik.
Sokféle feltételezés létezik tehát, de a végső magyarázat még várat magára. Vajon meddig?
