Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem Aneszteziológiai és Pszichológiai Tanszékének professzora és kollégája, Sir Roger Penrose matematikus-fizikus forradalmi elmélettel állt elő. Véleményük szerint földi életünkben a lélek az agysejtekben – azon belül pedig az úgynevezett mikrocsövecskékben, más néven a neuronális mikrotubulusokban létezik.
Úgy vélik, hogy a lélek kvantumrészecskékből áll, ami haldokláskor szétesik, ám a bennük tárolt információk nem vesznek el. A halál vagy a halálközeli élmény akkor következik be, amikor a lélek elhagyja az idegrendszert és belép az Univerzumba, ahol tovább létezik.
A kutatópáros szerint tudatunk csak ideiglenes kapcsolatban áll az aggyal és más testi folyamatokkal, valójában azonban az Univerzum anyagából áll, és az idők kezdete óta létezik. Agyunk ebben a megközelítésben olyan kvantumszámítógép, ami kapcsolatban áll az Univerzum tudatosságával, mégpedig a sejtekben található – már szintén említett – mikrotubulusokon keresztül.
Ebben a felfogásban az agyi neuronok szerepe a tudatosságot illetően másodlagos, az a ma elfogadott modell pedig, ami az agy neuronális működését digitális számítástechnikai folyamatokhoz hasonlítja, nem elégséges a magasabb szintű tudati interakciók és a tudatosság élményének leírására.
Ideológiailag a leglényegesebb üzenete ennek a teóriának nyilvánvalóan a halál utáni léttel kapcsolatos, azaz, hogy a lélek vagy tudat csupán egy kvantumszinten tárolt információ, s a halál után egybeolvad az Univerzummal, ahol az örökkévalóságig létezik.
A szkeptikusok folyamatos kritikái ellenére ehhez a nézethez több kutató tudós is csatlakozott, például Robert Lanza, az Advanced Cell Technology kutatója, aki kijelentését szintén a kvantumfizika elméleteire alapozta. Lanza felfogásában fontos a párhuzamos Univerzumok valóságossága, ő ugyanis úgy tartja, hogy a Hameroffék által is leírt kvantuminformációk a testi halál pillanatában egy másik Univerzum másik valóságába lépnek át, vagyis a tudat nem hal meg, pusztán a valóságkörnyezeteit változtatja.
Az elmúlt évtizedekben a tudatos Univerzum elméletét sok olyan nemzetközileg elismert tudós is magáévá tette, akik úgy vélik, hogy a tudat a valóságot alapjaiban meghatározó jelenség, ami holografikusan őriz minden megtörtént anyagi eseményt és tapasztalatot.
Ez a tudatmező a feltételezések szerint interaktív kapcsolatban van az élőlények tudataival. Ezt a modellt, vagyis a morfogenetikus mező elméletét Rupert Sheldrake brit biológus dolgozta ki. A magyar származású László Ervin professzor szerint ennek a pszi-mezőnek a megismerése a mai tudomány legfontosabb feladata. A tudatkutatás és a pszichofizika perifériáinak hipotézisei egyébként sok hasonlóságot mutatnak a részecskefizika és a kozmológia legújabb feltevéseivel is.
részlet: Paulinyi Tamás – „Parapszichológia, a rejtélyek világa” c. könyvéből / Kossuth Kiadó
