Mindenki életének célja van… páratlan ajándékot vagy különleges értéket adni másoknak. Amikor ezt a páratlan értéket mások szolgálatába állítjuk, elragadtatást és hatalmas szellemi örömöt tapasztalunk, amely minden célon túl a végső cél.
„Amikor dolgozol, fuvola vagy, melyek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé változik. …És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka.” – Kahlil Gibran: A próféta
A Dharma szanszkrit szó, amely „az élet céljá”-t jelenti. A Dharma törvénye azt mondja ki, hogy fizikai formában kell megnyilvánulnunk, hogy célunkat betöltsük. A tiszta lehetségesség mezője isteni a maga lényegében, és isteni emberi formát ölt, hogy célját betöltse.
E törvény szerint páratlan érték és páratlan út áll rendelkezésre a cél beteljesítéséhez. Van valami, amire az egyes ember a kerek világon bárki másnál különb módon képes. Minden egyedülálló érték és annak egyedülálló érvényre jutása szintén páratlan igény.
Amikor ezek az igények az érték alkotó kifejeződésében összeilleszkednek, a szikrából kipattan a bőség. Értékeink igényeket betöltő kibontakozása határtalan bőséget és gazdagságot teremt.
Ha egészen kezdettől ezzel a gondolattal bocsátunk útjukra gyermekeket, láthatóvá válik életükön a hatás. Én megtettem ezt a saját gyermekeimmel. Újra és újra elmondtam nekik, hogy nem véletlenül vagyunk itt, és mindegyikünknek fel kell fedeznie a célját a maga számára. Négy éves koruk óta hallják ezt.
Megtanítottam őket meditálni is körülbelül ugyanabban a korukban, és elmondtam nekik: „Azt akarom, hogy soha ne aggódjatok a megélhetésetek miatt. Ha képtelenek lesztek eltartani magatokat, amikor felnőtök, gondoskodom rólatok, ne aggódjatok.
Nem akarom hogy az iskolai előmenetel, a minél magasabb osztályzat elérése és a legjobb intézetbe bejutás kösse le a figyelmeteket. Amire igazán szeretném ráirányítani a figyelmeteket, az az, hogy kérdezzétek meg magatokat, hogyan tudnátok szolgálni az emberiséget, és hogy melyek a páratlan értékeitek.
Hiszen olyan egyedülálló értékeitek vannak, amelyek másnak nincsenek, és olyan sajátos utatok ezeknek az értékeknek a kibontakoztatásához, amely másokéval nem hasonlítható.”
Felhagytak a legjobb iskolákba törekvéssel, a legmagasabb osztályzatok megszerzésére törekvéssel, és már a főiskolán páratlanul önellátóak lettek anyagilag, mivel arra összpontosítottak, hogy mit kell itt adniuk. Ez hát a Dharma törvénye.
A Dharma törvényének három eleme van. Az első arról szól, hogy valamennyiünk hivatása itt a saját valódi Önvalójának felfedezése. Felfedezni magunkban, hogy a valódi Önvalónk szellemi, hogy lényegében szellemi létezők vagyunk, akiknek fizikai formában kell megnyilvánulniuk.
Nem emberi lények vagyunk, akiknek olykor szellemi tapasztalataik vannak, hanem fordítva: szellemi lények, akiknek olykor emberi tapasztalataik vannak.
Valamennyien azért vagyunk itt, hogy felfedezzük felsőbbrendű énünket vagy szellemi Önvalónkat.
Ez a Dharma törvényének első beteljesítése. Meg kell találnunk a magunk számára a bensőnkben rejlő embrionális istenit, amely meg akar születni, hogy kifejezésre jusson rajtunk isteni voltunk.
A Dharma törvényének második eleme: egyedülálló értékeink kibontakoztatása. A Dharma törvénye szerint minden emberi lény rendelkezik páratlan értékkel. Olyan értékkel, amelynek páratlansága a kibontakozásakor nyilvánvalóvá válik, s amilyen senki másnak nincs.
Ez azt jelenti, hogy van valami, amit megvalósíthatunk, és ehhez a megvalósításhoz van egy út, amely különb, mint bárkié ezen a földön. Amikor ezt véghezvisszük, eltűnik számunkra az idő. Ennek az egyedülálló értéknek vagy értékeknek a kibontakozása időtlen tudatállapotba visz el.
A Dharma törvényének harmadik eleme az emberiség szolgálata. Szolgálnunk kell embertársainkat és megkérdezni önmagunkat: „Hogyan segíthetnék (másoknak)? Hogyan segíthetnék mindazoknak, akik kapcsolatba kerülnek velem?”
Amikor az egyedülálló érték kibontakoztatása és az emberiség szolgálata összekapcsolódik, az a Dharma törvényének beteljesítése.
Saját szellemiségünk birtokában, a tiszta lehetőség mezőjének megtapasztalásával nincs többé semmi, ami elérhetetlen lenne, hiszen ezzel a bőség valódi útjára jutottunk el.
Ez nem múló gazdagság, hanem állandó, mivel egyedülálló értékünkből és ennek kibontakoztatásából következik, és abból az elszántságból, amellyel az embertársaink szolgálatára állunk, ahova is a „Mi értelme számomra” kérdés helyett feltett „Hogyan segíthetnék” kérdéssel jutunk el.
A „Mi értelme számomra” kérdés az én belső párbeszéde. A „Hogyan segíthetnék” kérdés a szellem belső párbeszéde. A szellem a tudat azon területe, amelyen megtapasztaljuk egyetemességünket. Azáltal, hogy a belső párbeszéd a „Mi értelme számomra” kérdés felől a „Hogyan segíthetnék” kérdésfeltevés felé mozdul, automatikusan túllépünk az énen, a szellem területe felé.
A szellem területéhez közeledésre egyfelől a meditáció a legalkalmasabb út. Másfelől csupán azáltal, hogy a belső párbeszéd a „Hogyan segíthetnék” kérdésfeltevés felé mozdul, szintén megközelítjük a szellemet, azt a tudatterületet, ahol az egyetemességünket tapasztaljuk meg.
Ha a Dharma törvényét teljesen be akarjuk tölteni, meg kell hoznunk néhány elhatározást.
Az első: Szellemi gyakorlatokkal az énem mögötti felsőbbrendű Önvalómat keresem.
A második: Fel akarom fedezni egyedülálló értékeimet. Ezeket megtalálva jól fogom érezni magamat, hiszen az öröm akkor tör fel, amikor az időtlen tudatba lépek be. Ez pedig a boldogság állapotában következik be.
A harmadik: Meg akarom kérdezni magamat, hogyan tudom a legmegfelelőbben szolgálni az emberiséget. Válaszolni akarok erre a kérdésre, és a választ gyakorlatra váltani.
Használni akarom egyedülálló értékeimet embertársaim szolgálatára – az ő igényeik betöltését teszem vágyammá, hogy segítsek és szolgáljak másokat.
Ülj le és készíts listát az alábbi két kérdésre adott válaszokból! Az egyik kérdés önmagadhoz: Ha a pénz nem lenne probléma, és a világon az összes pénz és korlátlan idő rendelkezésedre állna, mit tennél. Ha ugyanazt tennéd, mint amit jelenleg, akkor a dharma életfolyamában élsz, mivel az alapvető vágyad határozza meg az életedet. Páratlan értéked kibontakoztatásában élsz.
Majd tedd fel önmagadnak a másik kérdést is: Hogyan tudnám a legmegfelelőbben szolgálni az emberiséget. Válaszolj a kérdésre és a választ ültesd át a gyakorlatba.
Fedezd fel isteni lényegedet, találd meg egyedülálló értékedet, szolgáld vele az emberiséget, és előteremtheted mindazt a gazdagságot, amit csak akarsz.
Amikor az alkotó kibontakozás az embertársak igényeivel találkozik, akkor a gazdagság spontán módon árad a megnyilvánulás nélküliből a megnyilvánulások világába, a szellem világából a forma világába.
Az isteni csodálatos kifejeződésének tapasztaljuk meg ekkor az életünket – nem csak időnként, hanem folyamatosan. Megismerjük az igazi örömet és a siker igazi értelmét – saját szellemünk elragadtatott örömét.
A Dharma törvényének, avagy az élet céljának az alkalmazása
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Dharma törvényét:
1. Ma szeretettel gondozom az embrionális istenit, amely lelkem mélyén rejtőzik. Figyelek a bennem rejlő szellemre, amely testemet és gondolatvilágomat egyaránt élteti. Tudatosítom, hogy milyen mély nyugalom van a szívemben. Ápolom az időhöz kötött tapasztalat mélyén rejlő időtlen és örök Lét tudatát.
2. Listát készítek egyedülálló értékeimről, majd mindarról, amit szeretnék megtenni ezek kibontakoztatása során. Amikor kivirágzanak egyedi értékeim és az emberiség szolgálatában használom ezeket, eltűnik az idő, és bőség árad az életembe épp-úgy, mint mások életébe.
3. Naponta megkérdezem magamat: „Hogyan szolgálhatnék” és „Hogyan segíthetnék” A válaszok ezekre a kérdésekre, segítenek abban, hogy szeretettel szolgáljam embertársaimat.
forrás: Deepak Chopra: Az élet hét törvénye
