Már az ókori egyiptomiak tudták, hogy az álmokat csak akkor érthetjük meg, ha az egész ember egyéniségét és életkörülményeit elemezzük.
Az ókori görög bölcs, Artemidórosz utazásai során több ezer álmot gyűjtött össze, a bennük megjelenő jelképeket feldolgozta és elemezte.
Még azt is megfigyelte, hogy alvás közben a szemgolyó mozgása és az álmok között szoros összefüggés van. Ezt a bizonyos REM-mozgást jó kétezer évvel később, a 20. század közepén kezdte felfedezni az orvostudomány.
Ahogy a huszadik századi pszichoanalitikusok is felfedezték (újra) az álommunka jelentőségét, azt, amire évszázadok óta tanítják a malajziai törzsek öregjei a fiatalokat: az álomba be lehet vinni a valóságot, a tudatalattit a felettes énnel „kezelni lehet”. „Ha álmodban egy tigris üldöz, ne fuss el, inkább szállj szembe vele! Hívd álom-barátaidat, és tarts ki, amíg megérkeznek!”
Híres felfedezők, szenzációs találmányok
A feljegyzések szerint sok tudós, művész, író, költő álmodta meg világhíressé vált alkotását. Niels Bohr bevallotta, hogy éveken át kísérletezett az atommodell elkészítésével, de sehogyan sem boldogult. Aztán egyszer álmában megjelent előtte a megoldás.
– Azt álmodtam, hogy bolygók rohantak el a Nap mellett. Vékony szállal a Naphoz voltak erősítve, és körülötte forogtak. Én a Napon ültem, amelyet izzó gáz vett körül. Aztán a gáz hirtelen megszilárdult, és a Nap meg a bolygók olyan testekké váltak, amelyeket megfoghattam.”
Mengyelejev ugyancsak álmában látta meg azt a táblázatot, amit ma az elemek periodikus rendszereként ismerünk. – A fejemben már minden megvan, csak nem tudom táblázatba foglalni – mondta egyszer elalvás előtt.
Aztán álmában egy táblázatot látott. Amikor felébredt, azonnal feljegyezte. – Csupán egy helyen kellett javítanom rajta, és tökéletes volt.
Singer ugyancsak álmában jött rá, hogyan oldható meg, hogy a tűt a gép vezesse át az anyagon. Már azon volt, hogy feladja a kísérletezést, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy hosszú, hegyes lándzsával felfegyverzett lovasok vonulnak előtte. Minden lándzsa hegyénél volt egy lyuk. Ébredés után már tudta, mi a megoldás.
Tartini híres Ördögtrilla szonátáját azon az éjjelen álmodta meg, amikor elalvás előtt a Faust- legendának azt a részét olvasta, amikor az ördög és Faust egyezséget köt. Olvasás közben elszundikált.
– Azt álmodtam, hogy az ördög alkudott a lelkemre. Hirtelen ötlettel kezébe adtam a hegedűmet. Meglepetésemre tökéletes biztonsággal kezdett játszani egy szonátát, aminek nagyszerűsége legmerészebb képzeletemet is felülmúlta.
Teljesen magával ragadott, a lélegzetem is elakadt, és ekkor felébredtem. Felkaptam a hegedűmet, megpróbáltam lejátszani, amit hallottam, de hiába. Bár az Ördögtrilla a legjobb művem, mégsem éri utol azt, amelyik álmomban megszólalt.
Pohár víz technika
Az agykontroll úgynevezett „pohár víz” technikája kifejezetten az álommunka effajta alkotóerejére épít. Lefekvés előtt meg kell inni egy pohár víz felét, és közben végig kell gondolni a megoldandó feladatot, arra koncentrálva, hogy reggelre meglesz a megoldás.
Ébredéskor a pohár víz második felét elkortyolva vissza kell emlékezni az álmokra. Lehet, hogy nem a konkrét válasz érkezik, hogy a szimbólumokat meg kell még fejteni, de segítséget ad a megoldáshoz. Vannak persze, akik „konkrétan” álmodnak. Mint, aki betegségeket és gyógymódokat határozott meg álmai segítségével. Az álom az emlékek piaca – állítja Peter Walden Az álomfejtés magasiskolája című kötetében.