A drúz az egyetlen olyan közel-keleti népcsoport, amely nemcsak szó szerint hisz a lélekvándorlásban, hanem teljesen normálisnak és hétköznapinak tekinti, ha valaki emlékszik előző életének minden részletére.
A drúzok a lélek vándorlását szinte szó szerint veszik, miután úgy tartják, a lélek valóban az utolsó lélegzetvétellel távozik a testből, csak azért hogy azonnal, szinte egyidejűleg foglalja el helyét egy újonnan születő magzat testében, aki minden esetben a drúz nemzetség tagja, és leggyakrabban az elholt családjának leszármazottja. Így hitük szerint a lelkek generációról generációra vándorolnak, egyetlen hatalmas lélekközösség formájában.
A drúzok többsége Szíria és Libanon területén él, de számottevő kisebbségben élnek Izrael és Jordánia határain belül is. A drúzok, az iszmáelita síita iszlámból kialakult egyistenhívő vallási közösség, amit Hamza ibn Alí perzsa misszionárius alapított a 10. században, Kairóban. Nevüket a 11. századi misszionáriusról, Muhammad ad-Darzíról kapták.
Becslések szerint a 1 millióan lehetnek, ami lenyűgöző ezeréves fennállásukat ismerve, és azt, hogy a reinkarnációba vetett hitük miatt a drúz vallás nem engedi meg sem a betérést sem az áttérést a tagjainak, és a közösségen kívüli házasságot sem.
Ez azt jelenti, hogy hitük szerint ugyanaz az 1 millió lélek él tovább a közösségben, aki ezer évvel ezelőtt a drúz nemzetség ősalapítója volt. A drúzok féltve őrzik vallási titkaikat, és csak egy beavatott elit, az ukkál („ismerők”) vehetnek részt teljesen a vallási szertartásokon, és csak ők férnek hozzá a „bölcsesség” (hikma) titkos tanításaihoz. Ezzel együtt a lélekvándorlásról vallott nézeteiket könnyű megismerni miután ezek a hétköznapok természetes részét képezik.
A drúzok vándorló lelke
A drúzok szerint minden ember újjászületik, ha jó, ha rossz életet élt. Az újjászületés nem jutalom, vagy büntetés, hanem természeti törvény, ami válogatás nélkül mindenkire hat.
Felfogásuk szerint a nem drúz emberek lelke is vándorol testről-testre, életről-életre, tetszőleges helyet választva akár saját, akár más nemzetek tagjaként. Leggyakrabban persze minden lélek ott folytatja ahol abbahagyta, ugyanabban a közegben, tehát nem vándorol keletről-nyugatra vagy más országok, más kultúrák, más nemzetek tagjaként.
A lelket az érzelmi kötelékek vezetik, oda születik, azok az emberek közé akikhez kötődik. Ezért leggyakrabban minden ember saját családtagjai, vagy a számára legfontosabb spirituális közösség tagjaként születik újjá. A drúzok hisznek abban, hogy ők olyan erős kötelékben élnek, hogy minden drúz saját családjában, vagy annak közvetlen közelében testesül meg újra.
A drúzok szerint minden ember képes visszaemlékezni arra, hogy ki volt előző életében, de ezeket az emlékeket viszonylag korán, kettő és öt éves kor között a legkönnyebb felidézni. Mindenki csak az egyel korábbi életére emlékszik, és általában azoknak az életeknek az emlékei jönnek vissza maguktól, amelyek valamilyen drámai véggel, például erőszakos halállal végződtek.
Felfogásuk szerint ez azért van így, mert a hirtelen halál tényét a lélek nehezebben fogadja el, és az előző test tiltakozva engedi útjára a tőle erőszakkal elvett lelket. Miután az 1980-as évek libanoni háborúja szinte minden ott élő drúz családot érintett, az ilyen erőszakos véget érő előző életek emlékei ma a drúzok körében általánosnak mondhatók.
Egy drúz reinkarnációs eset
Roland Littlewood, angol antropológus egyik nemrégi tanulmányában számos esetet jegyez fel, ebből idézek egyet: Alaa S. egy vízvezeték-szerelő 12 éves fia, már 2 éves korában különös érdeklődést mutatott az autók iránt, és rendszerint szívesen heverészett az autók alatt, a kipufogókat nézegetve.
Mikor már beszélni tudott, olyan szavakat használt, amiket csak idős emberek és a helyi sejkek használnak. A szülők nem találtak magyarázatot mindaddig, amíg 6 éves korában fiúk el nem vitte őket egy közeli autó-felszerelés üzlethez, amiről állította, hogy előző életében az övé volt.
Littlewood beszámol, hogy az üzlet alkalmazottait kikérdezve megerősítették, hogy a fiú olyan dolgokat tudott az üzletről, amiről nem lehetett tudomása, mint például, hogy milyen lyuk volt a földön, amit korábban már eltüntettek, amikor a fiú még csak 3 éves volt és akkor még sohasem járt az üzletben.
A volt tulajdonos egy sejk volt, aki egyike volt annak a hat embernek, akiket egy rakétatámadásban megöltek a Libanoni háborúban. Littlewood szerint a fiú rendkívül tájékozott volt autóalkatrészekben, noha semmilyen ilyen képzést nem kapott. Soha semmilyen anyagi haszna nem származott ebből a felismerésből, bár előző életének családtagjaival tartja a kapcsolatot.
Az eset jól példázza, hogy a visszaemlékezés még gyermekkorban és fokozatos ráébredéssel történik. Az előző élet teljes emlékhalmazának átszakadása, az amikor a gyermek teljes bizonyossággal emlékszik előző életének minden mozzanatára kettő és öt éves kor között következik be. Ezt a pillanatot a drúzok notq-nak nevezik, és vallják, hogy minden gyermek őrzi ezt a képességet, ha hagyjuk őket emlékezni…
forrás: Tarr Bence László / tarrdaniel.com