Az esszénusok közössége i.e. 300 körül létesült Izraelben, és egyike volt a három fő vallási szektának. Eredetüket nagyrészt homály fedi. Úgy tartják, hogy Jézus is tagja volt az északi csoportnak, amely a Carmel-hegy közelében működött.
Az esszénusok nazarénus néven is ismertek. A közösségen belül különböző szellemi irányzatok léteztek, amelyek eltérő véleményt képviseltek a politika, a fegyveres erőszak, a lélekvándorlás, és a nőtlenség fogadalmának kérdésében.
A szekta tagjai fehérben jártak és vegetáriánusok voltak, szigorúan aszkéta életmódot folytattak. Az esszénusok jelentősége rendkívül nagy, mert a kereszténység alapítói közülük kerültek ki. Edgar Cayce, a híres látnok szerint Mária, József, Keresztelő Szent János, és maga Jézus is esszénus volt.
Cayce azt is megmondta, hogy az esszénusok hol és hogyan éltek, valamint azt, hogy tudatában voltak annak, hogy a Messiás az ő soraikból kerül majd ki. Mindez tizenegy esztendővel a Holt-tengeri tekercsek felfedezése előtt történt.
A hagyomány szerint annak, aki esszénus akart lenni, 7 évig kellett várnia a felvételre. Ekkor felvették, mint kezdőt, majd újabb 7 évnyi tanulás után lett a közösség teljes tagja. Az esszénusok tanítottak, gyógyítottak, és angyalkommunikációt folytattak, amit az atlantisziaktól vettek át.
Atlantisz bukása után a titkos tudás szétszóródott, és különböző kultúrákban maradt fenn, mint pl. Egyiptom misztérium-iskoláiban és beavató templomaiban, majd innen került az esszénus hitközösség szellemi alapítóinak, az “igazság tanítóinak” a birtokába.
Az esszénusok – régi atlantiszi lelkek – azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy az ősi tudás segítségével olyan képzési rendszert alakítsanak ki, amely képes arra, hogy a Messiást küldetésére felkészítse. Ezért elkülönült közösségekben, saját szabályaik szerint éltek, és különböző kiképző helyeket tartottak fenn. Ilyen volt pl. a híres Qumran. Az egyiptomi beavatottakkal is kapcsolatban álltak.
Az angyalkommunikáció segítségével fenntartott folytonos kapcsolat az angyalokkal olyan különleges képességekkel ruházta fel őket, mint pl. a szellemi gyógyítás, és bensőséges kapcsolat az állatokkal és a növényekkel.
Az egészség és a magas életkor természetes volt a körükben, sőt az atlantisziakhoz hasonlóan a nehézségi erőt is képesek voltak legyőzni. Az esszénusok fogadókat tartottak fenn, ahol az utazók szállást és ellátást kaptak.
Vándorlásai során ezeken a szálláshelyeken pihenhetett Jézus is követőivel. A tenger közelében fekvő Carmel hegyén található központban adták tovább a mesterek a titkos tudást az ifjaknak. Aki beavatottként hagyta el a Carmelt, alapos tudással rendelkezett a Kabbala, a számmisztika, a csillagászat, a drágakövek ismeretében.
Látnoki és gyógyító erővel bírt, ismerte az emberiség eredetének és céljának titkos összefüggéseit, és természetesen tudott mindent, amit a Bibliáról és a törvényekről tudni kellett. Jézus is esszénus mesteri beavatást nyert, de küldetése és valódi lénye csak néhány beavatott előtt volt ismert.
Az esszénus mester legfőbb céljai:
– Elfogadja földi feladatát és teljes odaadással éli azt át.
– Nem él elvontan a világtól, hanem mindkét lábával szilárdan a földön áll.
– Tudja, mi a lényeges, és mi nem az, mert saját lényével tisztában van.
– Képes az események belső összefüggéseit felismerni és megtapasztalni.
– Tudatában van a jó és rossz közötti különbségnek, és annak, hogy jó és rossz csak a mi értékrendszerükben létezik.
– Tudja, hogy az univerzumban a legfontosabb a harmónia, a jó és rossz egyensúlya.
– Felismeri, hogy a fény árnyék nélkül nem létezik, és hogy mindennek van polaritása, amelyre szükség van.
– Egységben él minden élő struktúrával és létezővel.
– Az emberekben és állatokban égő isteni tűz iránti alázat kizárja, hogy a védtelen teremtményeknek szükségtelen fájdalmat vagy kárt okozzon.
– Csak szükségből, életmentés, és életfenntartás végett pusztít el más életet.
– Életét tudatosan éli, annak ismeretében, miért és hova érkezett a Földre.
– Felismeri a tanítások alapelveit és azt, hogy minden élőlényt a kiegyenlítődés törvénye irányít.
– Tisztában van azzal, hogy minden negativitás és betegség a diszharmóniából fakad.
– Megtanulta az anyag különböző rezgéseit felismerni, és azokat összhangzattá alakítani.
– Gondolkodása nemcsak a mostani életre korlátozódik. Az időben állandó jelenként tekinti a világ folyását, jövő, múlt és jelen eggyé válik az isteni harmóniában.
– Mindennel összeköttetésben áll, így a magány és az egyedüllét nem létezik számára, és megkülönbözteti az örökkévalót a múlandótól.